Magazin Papírfény

Szellemes szösszenet a filmvágásról – Egyetlen szempillantás alatt

Sok mozilátogató valószínűleg bele sem gondol, hogy a vásznon folyamatosan pergő képeket valaki olykor akár egészen apró darabokból ragasztja össze. Ha azonban mégis belegondolunk, hajlamosak vagyunk a vágást valamiféle száraz és unalmas iparosmunkának elképzelni, amihez nagymértékű türelem és nullfokú kreativitás szükségeltetik. És most íme egy könyv, ami bebizonyítja mindezek ellenkezőjét.

A szerző, Walter Murch, számos díj és elismerés birtokosa, olyan filmek vágójaként lett ismert, mint például az Apokalipszis most, A Keresztapa III. vagy Az angol beteg. A hollywoodi fősodor ollókezű fenegyereke ezúttal több évtizedes szakmai tapasztalatát öntötte szavakba, hogy megszülethessen ez a meglehetősen rövid, ám annál tartalmasabb könyvecske, melyet haszonnal forgathat laikus filmkedvelő és gyakorló vágó egyaránt.

„Akkor jó egy vágás, ha észrevehetetlen” – állítja a gyakorlott szakember. És valóban, ha valaki látott már „rosszul vágott” filmet, akkor tudja, hogy ha egy jelenet nem a megfelelő ponton ér véget, akkor az feltűnik a nézőnek, sőt, feltűnésével akár ki is zökkentheti őt a popcorn és a vászonról visszaverődő fénycsíkok ámulatba ejtő félhomályából. Nos, ha szabad ilyen képzavarral élnem, Murch könyve pont olyan jól van „vágva”, hogy mindenki megtalálja benne az érdeklődésének megfelelő részt.

A két részre osztott, alig 100 oldalas szösszenet első felében a szerző olyan problémákkal kapcsolatban ad szakmai tanácsokat, melyekkel ő is szembekerült pályafutása során, és amelyekre érdemes figyelni, ha vágóasztal elé ülünk. Teszi azonban mindezt annyira lebilincselő módon, hogy az is örömmel olvassa sorait, aki még életében nem látott vágóprogramot.

És akkor még nem ejtettünk szót azokról a kulisszatitkokról, melyeket a szerző rendszeresen belesző mondandójába, és amelyekből többek között azt is megtudhatjuk, miért vágta a 8 Oscar-díjat (köztük a legjobb vágónak járót) bezsebelt Az angol beteg című filmet otthoni pajtájának padlásán. Az anekdotázások mellett meg kell még említeni a szellemes párhuzamokat és példákat, melyeket magyarázat gyanánt fűz hozzá az egyes problémák tárgyalásához.

Az álomfejtésnek, a méhek tájékozódási képességének, valamint a csimpánzok DNS-ének segítségével szemléltetett tanácshalmaz után a könyv második felében egy, eleinte az eddigiekhez képest kicsit száraznak tűnő, mégis felettébb érdekes összefoglalást olvashatunk a vágástechnológia fejlődéséről. A múltba tekintés után, az átmeneti időszaknak tekintett jelenen gyorsan túllépve még néhány jóslatot is olvashatunk a jövő mozijának vágói szemmel elképzelt lehetőségeiről.

A technika villámgyors fejlődésének ékes bizonyítéka az eredetileg 2001-ben íródott zárszó, mely a jövőben megoldásra váró problémákként vázol fel olyan dolgokat, amik ma már széles körben hozzáférhetőek. A közel tíz évet késett magyar fordításban a könyv lektora igyekszik lábjegyzetekkel a jelenre vonatkoztatni Murch század eleji elképzeléseit, ám e szorgos munka láttán talán még elkeserítőbb az a tény, hogy sem ő, sem a fordító nem vette észre a mű végére igencsak elszaporodó helyesírási hibák tömkelegét.

Walter Murch: Egyetlen szempillantás alatt – Gondolatok a filmvágásról

Francia Új Hullám Kiadó, 2010.

Hancsók Barnabás

Hancsók Barnabás

Hancsók Barnabás 2010 óta ír cikkeket a Filmtekercsnek, volt rovatvezető és olvasószerkesztő. Specializációja az adaptáció, a sci-fi, a vígjáték és a társadalmi dráma, szívesen ír szerzői, bűnügyi és dokumentumfilmekről is.

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Filmtekercs Filmklub s03

Filmtekercs Filmklub

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A melodráma igenis több a túlcsorduló érzelmektől. Viszont ehhez vajon az kell, hogy a szerelem beteljesületlen maradjon?

A VLOGtekercs ehavi adásában Spike Jonze A nő és Marc Webb 500 nap nyár című filmjei kerülnek terítékre. Bemutatjuk, hogy a melodráma (minden felszínes vélemény ellenére) nem feltétlenül süpped középszerűségbe. A két film összehasonlításával kiütköznek a műfajban rejlő lehetőségek, valamint az is, hogy azon túl miben újítanak az alkotók.

Műsorvezetők: Énekes Gábor
Szöveg: Énekes Gábor
Vágó: Nagy Tibor
Főcím: Gyenes Dániel
Projektvezető: Nagy Tibor
Producer: Molnár Kata Orsolya