Magazin

Szemrevaló 2014: Inverz melankólia – Október, november

oktober, november3Kiforrottság, elegancia, letisztultság, kifinomultság. Ezek azok a jelzők, amelyek elsőre eszünkbe juthatnak Götz Spielmann új filmjét, az Október, novembert látva. A rendező az Antares némiképp hatásvadász dramaturgiáját hátrahagyva a Revans csendes és hermetikus, titkosan hozzáférhetetlen és bűvös világának atmoszféráját viszi tovább új filmjében, de egyértelműen most ér el a csúcspontra, a stílus legvégső határáig. Az Október, november magával ragadóan elgondolkodtató, meghökkentően gyönyörű és mélységesen gazdag alkotás.

A kimért, távolságtartó, pontos vizualitás és a titok vagy az elhallgatás nehéz terhekkel teli, szuggesztív atmoszférája az Október, novembert és a rendező korábbi filmjeit is a nagynevű osztrák filmrendező kortársak, Michael Haneke és Ulrich Seidl műveihez teszi hasonlatossá. Az elfojtott, tudatfelszín alatt kibontakozó, vagy onnan folyamatos impulzusokat, irányvonalakat kapó dráma jellemző Hanekére (A zongoratanárnő, Rejtély, A fehér szalag) és Seidlre is (Paradicsom trilógia), Spielmann pedig ugyanezen a csapáson indult el életművében. A 2004-es Antares körkörös narratívája folyamatosan addig-addig mélyíti-satírozza az összefonódó, láthatatlan szálakat, míg a teljes rendszer kulminálódó feszültsége ki nem tör, és meg nem jelenik az elsőre háborítatlannak tűnő felszínen. A film talán ezért nem eléggé hatásos: a robbanás aktivitása kiüríti – ezzel meg is semmisíti – a jelentőség némaságát. A 2008-as Revansban már minden a felszín alatt munkálkodik, az egyre növekvő feszültséget csak a monoton képi motívumok jelzik, a kitörés azonban váratlanul elmarad. Minden szépen visszahullik önmagába, a végén pedig a bosszú körkörösen kiteljesedik és relativizálódik.

oktber, november2

A Revansban már minden ugyanúgy működik, mint Hanekénél vagy a Paradicsom-trilógiában, de míg Haneke végig kiábrándult, pesszimista és társadalomkritikus marad, Seidl pedig a rideg és letisztult képivilág mellett is megőrzi a Kánikula óta a felszín alól áradó emberi romlottságot és a kibírhatatlan bűzt, addig Spielmann teljesen más irányt vesz az Október, novemberrel. A harmadik út a mélyben láthatatlanul rejtőző, többletjelentést és -tudást tartalmazó, metafizikus jellegű bölcsesség felvillantása, a rendező azonban jó érzékkel elkerüli a túlzott világmagyarázást és a transzcendens igazságokat, így nem egy hamiskás Malickként fejezi be a filmjét, hanem a látszatvilágok mögött megjelenő igazi mélység finom és óvatos krónikásaként.

A felszín és a mélység, a látszat és a valóság ellentétével (de még pontosabban egymásmellettiségével, elválaszthatatlanságával) több szinten is játszik az Október, november. A film színészek beszélgetésével kezdődik, akik gúnyolódnak rendezőjük manírjain, aztán többször látjuk a forgatás világát, miközben a „fiktív” kamera folyamatos táncát járja a „valódival.” A történet egyik központi alakja a színésznő, aki megkeseredett, magányos és depressziós látszatvilágában elvesztette a kapcsolatot az életével. A másik nő vidéki fogadót vezet férjével, de a boldogtalanság az ő nyugodt életét sem kíméli, s hamarosan tiltott viszonyba kezd egy helybelivel. Spielmann-nál jellegzetes motívum a megcsalás, amely a Revansban kulcsfontosságúvá vált, itt szintén a látszat és valóság ellentétének újabb kifejeződése. És megjelenik a két nő apja, aki életében (és halálában) rengeteg titkot, a látszatvalóságok sokaságát hordozza.

oktber, november

A fordulat azonban elmarad. Spielmann egyik szereplője életét sem futtatja ki abba az irányba, ahogy a nézői berögződés kissé kiszámíthatóan várná. Nincsenek összeütközések, (melo)drámai kitörés vagy végkövetkeztetések, és nincs elnyelő egzisztenciális kétkedés sem, mint a Szerelemben, mert a hamisságok, hazugságok és elhallgatások mögött felsejlik a dolgok szemlélésének egy másik módja: az, hogy végül is semmin sem kell változtatni, mert minden jól van úgy, ahogy van. A feladat csak annyi, hogy elfogadjuk és gyönyörködni tudjunk benne.

Avatar

Fazekas Balázs

Fazekas Balázs pszichológus, újságíróként specializációja a filmek és a lélektan kapcsolódási pontjai, a pszichológiai jelenségek, elméletek filmes megjelenése, a művek mélylélektani-szimbolikus értelmezései.

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya