Magazin

Szemrevaló 2016: Svájc egy szörnyű hely – Csodaország

heimatlandTíz ifjú svájci rendező egy katasztrófafilmes-poszt-apokaliptikus alapszituáció keretében meséli el, mit gondol hazájának mai állapotáról. A Csodaország érdekes módon nem szaladt bele a szkeccsfilmekre jellemző egyenetlenségbe, de a zsánerelemek hiánya miatt igazán élvezetes se lett. Az eredmény inkább kísérleti, ami az óriási potenciál tükrében mindenképpen csalódás.

Le kell szögeznem a legelején: ilyen filmekért érdemes a Szemrevalóra járni! A Csodaország például egészen egyedi alkotás. Egy hatalmas, sötét ciklon alakul ki Svájc közepén, ami az idő előrehaladtával egyre nagyobbá duzzad, de meglepő módon megáll az ország határánál.

Az apokalipszissel fenyegető felhő hatására fenekestül felfordul az ország élete. Kilenc szálon kapcsolódunk be a társadalom megváltozott életébe. Egy horvát taxis amúgy sem túl boldog életében igazából már mindegy, hol kell élnie, nem okoz terhet, hogy a családjával elmeneküljön. Egy balettozni tanuló kislány számára a vihar csak annyit jelent: már megint nem látja munkamániás anyját, kénytelen hosszú időre berendezkedni kellemetlen nővérével. A biztosítótársaságnál eközben felfordul az élet, ami a vezérigazgató személyi asszisztense számára túlórát jelent, de úgy tűnik, képes kitartani a legvégsőkig. Egy nyugdíjas és már igen szenilis asszony életében alig hoz változást a vihar. A focihuligán fiú számára a felhő csak zavaró tényező: a meccset az áramkimaradások miatt leállítják. A fiatal, globalizációellenes szerelmespár számára az apokalipszis még több hedonista bulit jelent, a feszültség hatására azonban a kapcsolatuk váratlanul megkérdőjeleződik. Egy szupermarket vezetője csaknem a legvégsőkig kitart pozíciójában, az utolsó fosztogatónál aztán megbillen. A vidéki falu életében a populista szószóló számára a fejlemény kiváló lehetőséget teremt, hogy a mindenért okolható bevándorlókkal a helyi indulatok felszítása révén leszámoljon. És végül, de nem utolsó sorban ott a rendőrnő, aki nem képes feldolgozni, hogy korábban lelőtt egy nigériai bevándorlót, démonjai a közelgő katasztrófa hatására felerősödnek.

heimatland-csodaorszag

A felsorolásszerű történetleírás jóval kuszább, mint maga a film. Ott ugyanis a különböző szálak remek érzékkel váltogatják egymást – egyes szereplők életébe csak az események elején kapcsolódunk be, másokhoz meg éppen ellenkezőleg, a tomboló vihar közepette; de vannak olyan szálak is, amelyek végigkísérik a teljes játékidőt. Rengeteget köszönhet a Csodaország a vágójának, Kaya Inannak, általa a film az eltérő cselekményszálak ellenére koherens maradt. Az ő érdeme, hogy bár a szkeccsfilmekre jellemző módon hullámzó a színvonal, nem hull darabjaira a történet. Voltaképpen valahol olyan a Csodaország, mint a Magnólia, csak itt nem az előtt csatlakozunk be a sérült egyének életébe, mielőtt kitör a (béka)eső, hanem utána.

Ha egységes filmként tekintünk a Csodaországra, akkor viszont fájó a műfajelemek teljes hiánya. A hasonszőrű katasztrófafilmekben, még azokban is, ahol az apokalipszist nem a döntéshozók, hanem az átlagemberek szemszögéből követjük (Holnapután), megfigyelhető néhány közös vonás – a baljós előjelek sokasága, az egyéni érdekek felülbírálása a közösség fennmaradása érdekében –, ezek mind hiányoznak. De ugyanígy szinte minden szórakoztató elem, tehát a zene, a humor, az akció és az emberi életeket veszélyeztető dráma is.

csodaorszag

Helyette kapunk minimalista hangokat, kamaradrámát és egy-egy hatásos helyzetpoént. Nyilvánvalóan az alkotók szándéka a svájci társadalom belső törésvonalainak ábrázolása volt, sajnos azonban ez a cél olykor felülírta a kerettörténetet. Több olyan szkeccset láthattunk, ahol a szereplőkre voltaképp nincs is hatással a katasztrófa, vagy éppenséggel az minimális! Az egész koncepció így egy tavaly előtti Szemrevalós filmet, a Kannibálok idejét juttatta eszembe erős mondandója, de élvezhetetlen kivitelezése kapcsán.

Ha elfogadjuk az alkotók szándékát, és felülemelkedünk a filmes eszközök hiányán, akkor egy izgalmas látleletet kapunk a mai svájci társasalomról – és az ítélet lesújtó. A készítők szándéka bevallottan az országról alkotott idealisztikus kép lerombolása volt. A híres óraműpontosság néhány karakterre is jellemző, vicces látni a pillanatot, amikor kibillennek ezek az emberek. Azonban egyértelműen a migráció dominálja a helyi közgondolkodást és az eseményeket, legalább öt szálon megjelenik a kérdés. Mintha az egész katasztrófa arra ment volna ki, hogy milyen lenne, ha hirtelen a svájciak kerülnének a menekült szerepébe. Szerencsére ennél több réteget (átvitt és társadalmi értelemben egyaránt) emeltek be, ilyen értelemben tényleg sikerült egyfajta teljességet elérniük.

Összességében a frissen végzett, svájci rendezők bemutatkozása egy bravúros ötletből technikai hibák nélkül megvalósított izgalmas kísérleti-, de gyenge játékfilm lett. Mindenképpen jobb, mint pár éve a hasonló magyar próbálkozás volt (Nekem Budapest), de a fejlődésre itt is van még lehetőség.

Tóth Nándor Tamás

Tóth Nándor Tamás külpolitikai és kulturális újságíró volt. A kettő metszetéből alakult ki filmes specializációja: a politikai témájú és a társadalmi változásokat feldolgozó filmek, valamint a Mediterrán-térség, Németország és Latin-Amerika filmművészete. A Filmtekercs Egyesület pénzügyi vezetője. tothnandor@filmtekercs.hu

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com