Magazin

Szent kötelék – Esendő Teodóra

Esendo teodoraAnca Hirte dokumentumfilmje kivételes esküvői videóként is megragadható, elvégre az Esendő Teodóra egy menyasszony készülődését követi nyomon egészen a frigy megköttetéséig. S hogy mi ebben a rendkívüli? Nevezetesen, hogy a címszereplő nem egy hús-vér emberrel, hanem az Úrral köt házasságot. Az ortodox apáca története a keresztény egyházak mindenkori alkalmazkodóképességének mozgóképes bizonyítéka, ugyanakkor egy érzelmeiben eltökélt nő őszinte vallomása is szeretett választottjához.

A XXI. században az apácaság útját választani, szokatlan döntés. Rohanó világunkban bámuló tekintetek szegeződnek is rájuk, talán több is, mint férfi megfelelőikre, a szerzetesekre.  A megkülönböztetett figyelem látszólag az egyszerű egyen öltözetnek, valójában a külvilág számára érthetetlen döntésnek, a földi életről való lemondásnak szól. S e megvilágítás jelzi leginkább, hogy hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy fekete-fehér viseletük hozzánk hasonlatos embereket, hús-vér nőket rejt. Anca Hirte dokumentumfilmjének elkészítésével nem vállalkozott kevesebbre, minthogy az apácalét világi megbélyegzettségén rést üssön, és felhívja a figyelmet, hogy a zárdákban történetesen nem hétköznapi döntést hozó, hétköznapi nők élnek.

Anca Hirte nem extrém felfedezésként tálalja mondandóját – mellőzi is az olyan képeket, jeleneteket, amelyek egyfajta határátlépésre utalnának. Kamerája az első perctől a meg nem nevezett kolostorban, illetve környékén tartózkodik és tolakodásmentes közvetlenséggel követi nyomon az esküvőjére, s egyben beavatási szertartására készülő címszereplő mindennapjait. A román rendezőnő nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a rituális felkészülés közepette is kitűnjön a választott hősnőnek, valamint nőtársainak halandósága. Hol játékban felszabadult lányokat látunk, akik hógolyóznak vagy éppen méretes lapulevelekkel hercegnőket imitálnak, hol a torkosság bűnébe esett embereket, akik képtelen ellenállni a fák érett termésének, s bizony elszíneződött kacsókkal tömik magukba a lédús gyümölcsöket. És persze nőkről beszélünk, akik nem elég, hogy imádnak csacsogni, ráadásul korántsem mindegy számukra, hogy  mikor is zajlik le a hajmosás a nagy nap előtt, vagy hogy milyen ruhát is öltenek magukra az oltár előtt? Elvégre magától értetődő, hogy életük legfontosabb napján – a lehetőségekhez mérten – legszebben kell kinézniük.

Ám bármennyire is jámbornak tetszik a védőszentje nevéhez gyermeki hajthatatlansággal ragaszkodó hősnő, egyetlen vágyához maradéktalan eltökéltség fűzi: fel akarja ajánlani örök szolgálatát az Úrnak, s házasságra óhajt lépni vele. Teodóra nővér döntésének motivációt Anca Hirte szájbarágás helyett, finom utalásokkal körvonalazza.Egy erősen vallásos neveltetésben részesülő lány portréját rajzolja fel, aki még kislányként érkezett édesanyjával a zárdába, s több, mint egy évtizednyi szolgálat alatt – a kísértéseket legyőzve – megért az Úrral kötendő frigyre. De kérdés, hogy a szent Atya elfogadja-e elhatározását? A rendezőnő a Teodórán, illetve a női közösségen eluralkodó izgalmat is megkapó, sőt intim jelenetekben ábrázolja, s mindeközben még egy időtlen rítus – ha nem teljes részleteiben történő – megörökítésére is vállalkozik.

Meg kell vallanom, hogy tiszteletreméltónak találom, ahogy a címszereplő áldozata által a zárkózott, keresztény egyház is levetkőzi gátlásait, s az elfogadtatás jegyében bepillantást enged mindennapjaiba. Még a gyónás végtelenül intim eseményét is megörökíti a kamera. S direkt generalizálok, mert a zárda földrajzi behatárolatlanságával, illetve az egyházi szereplők általános halandóságával – a puritán lakodalom közepette még a papot is megtréfálják a borivás kapcsán – a dokumentumfilm valójában egyetemes üzenetet közvetít az isteni szolgálatot választó nők jogtalan megbélyegzettségéről. Ilyetén módon az Esendő Teodóra kivételes bizonyítékává nemesedik a keresztény egyházak kortól független alkalmazkodóképességének.

Teodóra nővér a mozgóképes megörökítésével hozott áldozattal ráadásul több szempontból is értékes egyházi szolgálatot tesz. Az Esendő Teodórával egyrészről az egyház a modern kapcsolatfelvétellel próbálkozik meg a hívők, illetve az eltévelyedett bárányok irányába, másrészről pedig a házasság szent kötelékének, az eskü örök érvényének igéjét is hirdeti. S hogy a dokumentumfilm még egy istenfélő apáca Urához intézett „szerelmi” vallomásként is megállja a helyét, végképp színvonalas alkotássá avatja a román alkotást.

Értékelés: 7/10.

Kiss Tamás

Kiss Tamás a Filmtekercs szerkesztője. Gimnáziumi tanárként mozgóképkultúra és médiaismeret, illetve történelem tárgyakat oktat. Rajong a western, a horror és a gettófilm műfajáért, valamint Brian De Palma és Sidney Lumet munkásságáért.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com