Sokan mondják, hogy “nem a méret a lényeg”. De azért nem hátrány, sőt. Főleg, ha egy jó könyvről beszélünk, mint a Twilight saga harmadik kötetéről, a Napfogyatkozásról. A kötet a jól megszokott tendencia alapján ismét vastagabb az eddigieknél, mégse tart tovább a végére jutni.
A történetben dióhéjban összefoglalva alig történik valami, Stephanie Meyer mégis 640 oldalon keresztül taglalja. Ami a legmegdöbbentőbb, hogy ennek ellenére egy pillanatig se válik vontatottá, unalmassá. A könyv mágikus világot rejt magába, aminek kapui úgy tárulnak egyre szélesebbre, ahogy szemünk szalad a sorokon, oldalakon.
Bella és Edward végre boldogan élnének együtt, ha… A balszerencse megtestesítőjére és vámpír családjára ezúttal nem akarna egy egész hadseregnyi újszülött vérszívó támadni. Mindemellett Bella érzelmeiben is háború dúl, választania kell az ő különbejáratú Napja és Holdja között. A szerelmi háromszög férfi szereplői persze nem könnyítik meg a helyzetét, hiába igyekeznek, a lány szorgalmasan szenved.
Érzelemből továbbra sincs hiány, de Bella, azaz Meyer előadási stílusa hozzánk közelivé varázsolja a történteket, megnevettet, vagy elszomorít minket. Észre se vesszük, máris átcsusszanunk Forks különös kis városkájába, a karakterek pedig közeli barátokká válnak. Ezt fokozza az is, hogy rengeteg háttér információt tudunk meg, a világ kikerekedik, egyre jobban megismerjük a szereplőket.
Stephanie Meyer: Napfogyatkozás
Könyvmolyképző Kiadó, 2009.