Magazin

Női romantika – Szerelem kölcsönbe

Vegyünk egy, a harmincat épp betöltő, magányos amerikai nőt, egy menő barátnőt, aki mindenkit leköröz álomba illő életével, valamint egy helyes pasit, aki csak azért létezik, hogy epekedhessen utána az ember lánya. Kész is, a hamisítatlan amerikai romantikus regény tálalva.

Vigyázat, férfi kezébe ne kerüljön, mert a., rosszul lesz b., lenézően legyint, hogy már megint mit olvasunk. Bizonyos értelemben igaza is volna, hiszen a történet meg sem közelíti nagyanyáink szépirodalmi lányregényeit, vagy bármilyen minőségi, tudományos és egyéb olvasmányt. Bizony, a Szerelem kölcsönbe menthetetlenül elvész a „metró irodalom” kategória végtelen könyvtárában. Ennek ellenére persze lehet szórakoztató, vidám, kedves sztori, mellyel kellemes órákat tölthetünk el. Szerencsére a regényre ez mind igaz, így bátran ajánlom romantikára éhes nő társaimnak a metrón, villamoson, egyéb járműveken töltött idő érdekesebbé tételéhez.

 A történet ugyanis bájos, tipikus szerelmi háromszög: a magányos ügyvédnő, Rachel beleszeret legjobb barátnője vőlegényébe. Miközben őrlődik józan esze és a barátnője iránti lojalitás között, egyre inkább úgy érzi, számára nem létezhet más férfi, csak Dex, a foglalt, ámde eljegyzéséből igencsak kikacsintgató régi évfolyamtárs. Viszonyuk és bimbózó szerelmük egyre több bonyodalmat hoz, mire végre választani kényszerülnek: szerelem, vagy tisztesség.

Nem csoda, hogy a sztorira lecsapott a filmipar, Emily Giffin tökéletes alapot szolgáltatott egy újabb romantikus filmhez. A 2011 júniusában bemutatott, azonos című romkom könnyed, klisékkel teli, de legalább szimpatikus szereplőkkel dolgozó produkció lett, mely állítom, hogy főként az írónőnek és művének köszönhető.

Giffin történetvezetése eleinte furcsának tűnhet, hiszen főszereplője, Rachel talán túl sokat mereng a múlton, túl sokszor olvasunk a múltról, ahelyett, hogy a jelenbeli események zajlanának. Ahogy azonban haladunk az olvasásban megszokjuk ezt a stílust és a ritkuló nosztalgiázások mellé belép a szerelmi viszony szála. Griffin ügyesen manőverezik a klisék és csöpögős részletek között, melyeket tovább fűszerez főszereplője önanalizálásával, valamint a barátnők különböző véleményével, melyek tükröt tartanak Rachel és sorstársai elé. Vajon megéri feláldozni egy régi barátságot az életre szóló szerelem lehetőségéért? Vagy inkább legyünk tisztességesek, és vállaljunk be egy boldogtalanabb életet? Mindenki döntsön saját belátása szerint!

Emily Giffin: Szerelem kölcsönbe
I. P. C. Könyvek, 2011.

Avatar

Kollár Flóra Anna

A BGF túltelített turizmus-vendéglátás szakának táborát erősítem, így bárkiben joggal merül fel a kérdés, mit keresek egy filmkritikai oldal szerkesztői között. A válasz a sokoldalúság, az ember addig próbáljon ki mindent, amihez kedvet, tehetséget érez, míg lehetősége van rá. Így voltam ezzel én is, mikor 2008 augusztusában, laikus filmimádóként a Filmtekercshez kerültem. Azóta nagy szerelmem, a rendezvényszervezés mellett folyamatosan fejlesztem a bennem érlelődő újságírót.

Filmek: Mindenevő lévén, nem tudok listát írni a kedvenceimről. Felőlem támadhat a Mars, apríthatnak a zombik, hősködhetnek a túsztárgyalók, szenvedhetnek fiatal, vagy épp idősödő párocskák az élet nagy dolgain. Jöhet a szórakoztató „limonádétól” kezdve, a könnyekig megható drámán keresztül a sötét hangulatú thrillerig minden; bármit szívesen megnézek, majd szelektálok.

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A szuperhősök már ezerszer megmentették a világot a moziban. Mi a helyzet a tévével?

A VLOGtekercs ebben a hónapban a képregényadaptációk közül azokkal foglalkozik, amik nem a mozit célozzák. A tévében és a streaming-szolgáltatókon sorra érkeznek azok a képregényfeldolgozások amik valamilyen módon különlegesek, ráadásul nem csak saját kategóriájukban. A szuperhősök már meghódították a teljes popkultúrát, beleértve a kiképernyőt is, most megmutatjuk, hogyan!

Műsorvezető: Németh Míra

Szöveg: Vida László

Vágó: Nagy Tibor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya