Magazin

Szerencsétlen szokás – Cowboyok és űrlények filmkönyv

„A klasszikus western és a sci-fi bámulatosan eredeti ötvözete.” Ezt még aláírom: az ötlet jó. De ennyi a könyv összes erénye, és ebből nem derül ki, miért is kell könyvnek lennie, ha már a film is ugyanennyit tud. Valakit gyerekkorában bánthatott egy ent.

Van ez a szerencsétlen szokás, hogy egyes, rendszertelenül kiválasztott filmeket könyvvé írnak. Leírják a párbeszédeket, mintha nem hallanánk a moziban, meg a tájakat, mintha nem látnánk a vásznon. Olykor leírják a szereplők gondolatait is, mintha a filmnek nem az lett volna a dolga, hogy megismertesse őket a beszéden, mimikán, mozgáson és tetteken keresztül. Komolyan, mi indokolja, hogy a filmet leírjuk papírra, már a fák iránti gyűlöleten túl?

A Cowboyok és űrlények esetében semmi sem. Az író, Joan D. Vinge nem tett hozzá semmit a filmhez, és miután el sem vett belőle, nem is jobbíthatott rajta. Aki járt a moziban, az egyszersmind olvasta is a könyvet, pont.

„Aztán maga is lóra ült, és volt embereit másodszor is maga mögött hagyva a foghíjas homokkő-kapun át a sivatag felé vezette társait.” Joan D. Vinge ezt elszúrta. Nem értem, miért: Hugo-díjas íróról van szó, igaz, elég régen kapta. Mégis ilyen mondatokat képes leírni: keveri az azonnali cselekvést a jövőbeli folyamatossal, és még pocsékul is hangzik. Száraz, dinamika nélküli, amatőr. A könyv végig ilyen, kín olvasni. Láttam már jobb iskolás fogalmazásokat. „Ekkor Ella lépett oda hozzá, és fájón, résztvevőn rámosolygott.” Nem, ennél csak jobb iskolás fogalmazásokat olvastam.

Vannak jó filmkönyvek. Sci-fi-téren például az Alien Alan Dean Fostertől egészen elviselhető. De ilyenkor mindig indokolja valami a formátumváltást, valami plusz a szövegben, aminek kifejtésére a film médiuma alkalmatlan. A Cowboyok és űrlények esetében a hozzáadott érték nulla, és tekintve, hogy a filmé önmagában is kevés, ez valójában 322 oldalnyi szemetet jelent.

„A tavasz nagyjából olyan kecsesen járt-kelt az új-mexikói territórium kopár tájain, amilyen finoman egy vasököl simul egy zöld bársonykesztyűbe.” Ha szemügyre vesszük itt a hasonlított két fogalmat, akkor elképzelhető, hogy a fordító rondította össze a szöveget. Angolul parányival több értelme van: „Spring had come and gone in the desert lands of New Mexico Territory, with all the subtlety of an iron fist in a green velvet glove.” Semmi laza „nagyjából”, és a hasonlat is értelmesebb (vagy legalábbis kevésbé undorítóan értelmetlen). De ez még így is egy szörnyű mondat, és ez itt a könyv nyitómondata. Hölgyeim és uraim, érvelésemet berekesztem.

Joan D. Vinge: Cowboyok és űrlények
Athenaeum Kiadó, 2011

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek.

Add Comment

Click here to post a comment

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya