Ahogy az Emmy-díj szavazóinak, úgy nekünk sem volt könnyű dolgunk. Rengeteg minőségi munka született az elmúlt évadban, de döntenünk kellett. Így döntöttünk…
Ahogy az amerikai televíziósok, mi is a 2019. június elseje és 2020. május harmincegyedike között vetített televíziós produkciók közül válogattuk ki a számunkra legkedvesebb, legszórakoztatóbb és/vagy legfontosabb darabokat. A kategorizálást kerültük, nálunk együtt szerepel dráma és vígjáték, dokumentum- és minisorozat.
Íme a Filmtekercs toplistája:
20. The Boys (Amazon)
Üstökösként robbant a nézők képébe az Amazon Prime szuperhősös sorozata, ami középső ujjat mutat a CW gagyijainak (A zöld íjász, Flash, Batwoman, stb.). A The Boys is képregényadaptáció, de egy olyan szerző művének feldolgozása, aki rühelli a latexbe és maskarába öltözött képmutatókat. Így jöhetett létre ez az antianyag, ami a roppant szórakoztató, politikailag inkorrekt, véresen parádés külsőségek mögé képes volt tartalmat is pakolni.
Történetünkben ugyanis a szuperhősök (akik az Igazság Ligája kifordított változataként jelennek meg) rohadékok, egytől egyig. A metropolisz legmagasabb felhőkarcolójának penthouse-ában élik sztárallűrökkel teli életüket. Egyszerre celebek, valóságshow-hősök és a Föld mondvacsinált megmentői, akik főképp saját szakállukra használják képességeiket. Épp ezért olyan felemelő látni az átlagos senkikből álló civil brigádot, akik minden tökösségüket és haragjukat összeszedik, hogy kinyírják a Superman-kaliberű főgonoszokat. A humoros, szatirikus és akciódús évad minket (is) nagyon meggyőzött, alig várjuk a még véresebb másodikat! (Szécsényi Dániel)
19. Undone (Amazon)
A BoJack Horseman alkotói ismét rendhagyó formában dolgozzák fel az emberi jellem kiégését. Az Undone, hasonlóan a Netflixes produkciójukhoz, első ránézésre nem nagy szám, hisz láttunk már párkapcsolati-egzisztenciális krízist, de gyorsan kimutatja a foga fehérjét. Alma (Rosa Salazar) a kapuzárási pánik küszöbén egy karambol után apja (Bob Odenkirk) szellemének iránymutatásával ráébred erejére, hogy kontrollálni képes teret és időt, ezzel pedig mintegy a valóságot igazítja saját létezéséhez.
Az Undone egyrészt azzal tűnik ki a nagy átlagból, hogy bivalyerős, mégis emberi léptékű dilemmák elé állítja főhősét. Alma a valóság és a képzelet közti hajszálvékony mezsgyén szembesül az élet értékeivel, illetve a deviáns viselkedés és a művészi önmegvalósítás filozofikus párhuzamával. Másrészt pedig azzal, hogy narratívája és formanyelve között nem a mellérendelődés viszonya érvényesül, amelyben nincs egyik a másik nélkül. A rotoszkópia, az élőszereplős felvételek és az olajfestés elegyének történettel való szimbiózisa révén az Undone az animációs filmkészítés új magaslataiba tör. (Gyenes Dániel)
18. Szexoktatás – második évad (Netflix)
Biztos sokan emlékeznek a kínos szexuális felvilágosító órákra, a nemi szervek részeinek pontos biológiai bemutatására, a gumira a banánnal és arra, hogy 1-2 teljesen alap információn kívül nem sokat tanultunk a szexről, annak fizikai, lelki és mentális oldaláról. A mai fiataloknak szerencsére itt a Szexoktatás (Sex Education)! Noha a bájos, vicces és őszinte sorozat egy csapat tinédzserről és Otisról (Asa Butterfield) szól, aki szexuálpszichológiai tanácsokkal látja el a sulit, nem váltja ki teljesen a hivatalos felvilágosítást, számos borzasztóan fontos és valamiért máig tabu témaként kezelt kérdésről beszél. Míg az első évad üdítően új és nyílt volt, fordulatokkal, aranyos karakterekkel és komoly mondanivalóval, addig a második évad bizonyos értelemben tovább emelt a téten.
A folytatásra kicsit olvasztótégely érzete támadhat a nézőnek, mivel a készítők gyakorlatilag mindent felvonultatnak, amiről az ember mostanában hall, ráadásul eléggé belterjesen alakulnak ki a kapcsolatok, ezt azonban önkéntesen alárendelik az üzenetnek: teljesen rendben van, ha hetero-, homo- vagy pánszexuális vagy; ha érzékeny a hüvelyed, ha csúnyának hiszed az orgazmus-arcodat vagy ha fogalmad sincs, mit kell tenni anális szex előtt. A Szexoktatás 2. évada gyakorlatilag egy képernyőre ültetett ‘100 dolog, amit mindig is tudni akartál a szexről, de sosem akartad megkérdezni’. És nem csak bemutatja a tinikben kavargó kérdések és kételyek sorát, de választ is kínál rájuk: hol Otis kreatív és csöppet sem konvencionális ötletei, hol pedig édesanyja (a még mindig kiváló Gillian Anderson) szexuál pszichológiai útmutatásai bizonyulnak segítségnek. (Kajdi Júlia)
17. Eufória (HBO)
Az idei Emmy-szezon legszebben fényképezett sorozatának operetőre Rév Marcell volt, de nemcsak a magyar vonatkozás miatt érdemes megnézni az Eufóriát, ami feltette Zendayát a legizgalmasabb és legígéretesebb fiatal színésznők listájának élére. Tinisorozat létére egyáltalán nem hasonlítható a műfaj hagyományos alkotásaihoz: jóval elrugaszkodottabb a valóságtól, de pont a felfokozottsága miatt fest hitelesebb képet a kamaszlétről.
Illedelmes tizenévesek helyett itt depressziós, drogos, saját szexualitásukban bizonytalan, bántalmazó, bántalmazott, kihasznált és felszabadult kamaszokat láthatunk, a digitális kor gyermekeit, akik látszólag sokkal hamarabb nőnek fel, de valójában bizonytalan és zavarodott hormoncsomagok ők is. Bár időnként kifejezetten nyomasztó, a humora, végtelenségig fokozott érzelmi töltete, és az egytől-egyig érdekes karakterek miatt az Eufória kifejezetten élvezetes (és darálásra tökéletesen alkalmas) sorozat. (Rácz Viktória)
16. A korona – harmadik évad (Netflix)
A brit királyi családról szóló sorozat 3. évada több tekintetben is változást hozott a II. Erzsébet uralkodását bemutató, kiemelkedő minőségű alkotás háza táján. Egyrészt 1-2 mellékszereplőt leszámítva a teljes színészi gárdát leváltották, hogy hitelesen mutassák a kor múlását és ne kelljen sminkhez vagy CGI-hoz fordulni. Így követte a trónon Claire Foy-t Olivia Colman, aki a tőle megszokott profizmussal árnyalta tovább a királynő képét.
De a sorozat egész hangvétele finoman, de érezhetően kritikusabbra váltott: ahogy tovább lépegetünk a történelem fokain, egy hidegebb és személytelenebb oldala körvonalazódik ki az uralkodónak, aki lassan teljesen feladja emberi mivoltát a korona súlya alatt. Mindez azonban egyértelműen csak növeli a mű hitelességét és pontosabban adja át a nézőnek, milyen nehéz is lehet egyszerre lány, nővér, feleség és anya lenni miközben egész Nagy-Britannia sorsát kell alakítani. (Kajdi Júlia)
15. Kozmosz: Lehetséges világok (National Geographic)
Kozmikus utazás a téren és időn át a tudományok világába. Egy utazás, amely 1980-ban kezdődött a máig népszerű természettudóssal, Carl Sagannal, majd 2014-ben folytatódott egy másik, a természettudományok népszerűsítésében kulcsszerepet játszó asztrofizikussal, Neil deGrasse Tysonnal. Most pedig megérkezett a harmadik felvonás, amelyben ugyan kicsit változott a perspektíva, de a cél ugyanaz: megmutatni és elmesélni a nézőnek azt, hogy hova jutott mára tudomány – és hogy mi várható a jövőben. S mindezt úgy, hogy mindenki megértse, még az is, aki különben nem sokat konyít a fizikához vagy a csillagászathoz.
És a sorozat, mint mindig, most is játszi könnyedséggel veszi ezt az akadályt. Érdekfeszítően és közérthetően mesél folyamatokról és technikai vívmányokról. Mindent összefüggéseiben mutat be, mindig van ok és okozat, hatás és ellenhatás. Bemutatja, hogy mit rontottuk el és ezt hogyan lehet korrigálni, hogy hogyan lehet valamit jobbá tenni, hogy az emberiség biztosnak érezhesse a jövőjét. Éppen ezért a Kozmosz: Lehetséges világok nem csak az év egyik legjobb, de legfontosabb sorozata is. (Németh Barna)
14. Hatalmas kis hazugságok – második évad (HBO)
Nem minden sorozatnál érdemes repetázni egy második évaddal, különösen a könyvadaptációk esetében. Ám több tévétársaság vagy streaming-szolgáltató képtelen ellenállni a kísértésnek, hogy a kerek egészként működő első évadot ne fejeljék meg egy újrázással. Valahol ez nem működik, és van a Hatalmas kis hazugságok, ahol a 2. évad egy szükséges kiegészítés a teljes képhez. Hiszen szinte cliffhangert hagytunk hátra az HBO sorozatának 1. évadjában: egy gyilkosság kötötte össze az olykor egymással is acsarkodó kaliforniai édesanyák életét. De hogyan tovább?
Van, aki továbblépni igyekszik, új életet kezdeni és hátrahagyni a családon belüli erőszakot, mások a tettük és titkaik súlya alatt roppannak össze. Nem segít a helyzetükön, hogy áldozat édesanyja – Nicole Kidman karakterének anyósa – is megjelenik a színen, aki bántalmazó fia halálának okait igyekszik felkutatni. Ha valami miatt megérte a 2. évadot elkészíteni, az Meryl Streep alakítása, aki nagykaliberű figurákat és átlagembereket ugyanolyan hitelességgel képes eljátszani: a megtört és önmagát is hazugságba ringató, gyászoló anyuka sem kottyan meg neki. (Szécsényi Dániel)
13. Halott vagy – második évad (Netflix)
A Christina Applegate és Linda Cardellini vezette humoros-érzelgős krimi-dráma első évada azt mutatta be, olykor milyen irracionálisan állunk a gyászhoz, és mennyire felértékelődhet egy barátság – legyen az bármennyire is különös -, amikor a világ bezárulni látszik előttünk. A folytatás azonban egy újabb csavarral egy szintre emeli, pontosabban alacsonyítja le a két nőt. Így a hangsúly noha megmarad a gyász súlyán és az egymásra való támaszkodás jelentőségén, nagyobb teret kap az izgalom, a suspense és a nem várt fordulatok.
Jen karaktere még nyersebbé és ezzel szórakoztatóbbá válik, ahogy a gyász mellé betársul a lelkiismeretfurdalás, míg Judy pont, hogy még sebezhetőbb, hiszen számára most került a képbe a gyász a meglévő lelkiismeretfurdalás mellé. A színészi játék továbbra is meggyőző, az új” mellékszereplőkkel pedig kicsit frissül is az alapfelállás. James Marsden frappáns visszahozása mindkét nő életét tovább bonyolítja, miközben új szerelmi szálak szövődnek. A sorozat továbbra is szépen egyensúlyozik a humor és a nyomorúság között: hitelesen átadja a gyász terhét, miközben értelmet talál a világ egyik legelcseszettebb barátságában. Akinek tetszett a nyitány, az a folytatásban sem fog csalódni! (Kajdi Júlia)
12. Összeesküvés Amerika ellen (HBO)
David Simon és Ed Burns rögrealista sorozatok (Drót, Gyilkos megszállás, Treme, Fülledt utcák) alkotóiként ismertek, új szériájukkal mégis az alternatív történelem vizére eveztek. Az Összeesküvés Amerika ellen kiindulópontja, hogy az 1940. évi elnökválasztásokat Franklin D. Roosevelt helyett az antiszemitizmustól sem visszariadó, populista Charles Lindbergh nyeri meg, így a sorozat világában az USA teljesen más utat jár be a II. világháború folyamán, mint tette azt valójában.
A Philip Roth azonos című regényén alapuló HBO-sorozat legfőbb erénye, hogy a nagypolitika vagy a katonai színtér helyett a kisember szemszögére, egészen pontosan egy zsidó család viszontagságaira koncentrál. Így az Összeesküvés Amerika ellen nem csak egy diktatúra tengerentúli rémképével tud riogatni, hanem a ma emberéhez is sokrétűen tud szólni.
Az első rész még Trump-párhuzamokkal operál, az utolsó már napjaink zavargásait jósolja meg. A sorozategészben azonban egy kortárs félelem tettenérése dominál: a kétpólusú politikai színterek akár egy családot is képesek megosztani, illetve darabjaira szaggatni. Ezért sem lényegtelen, hogy az Összeesküvés Amerika ellen legemlékezetesebb alakítását az a Zoe Kazan nyújtja, akinek nagyapja az ötvenes évek kommunistaüldöző Hollywoodjában vallomást tett saját barátai és munkatársai ellenében. (Kiss Tamás)
11. Sötétség – második évad (Netflix)
Az időutazós történetekkel az a legnagyobb probléma, hogy egy ponton túl logikátlanná válnak – ahogy erre a Rick és Morty többször viccesen rávilágított. Minden időutazós film, könyv vagy sorozat csak egy pontig képes lekötni a nézőjét (olvasóját), addig, amíg az illető képes elhinni, vagy legalábbis elhitetni önmagával, hogy amit lát (olvas), az valóban megtörténhet. A Dark szenzációja, hogy még mindig képes erre.
Hatalmas vállalás volt a második évad: öt szál, harminc szereplő, négy-öt különböző zsáner, 133 év. De működött, érdekes volt és izgalmas, feszült, sokkoló, és persze tökéletlen. Még ez utóbbi is valahogy passzolt az élménybe: lehetett bosszankodni rajta! A Dark érzelmeket vált ki egy olyan korban, amikor azt hisszük magunkról, már mindent láttunk ebben a műfajban, és már semmi nem tud kibillenteni minket. Ezért is válhatott hihetetlenül népszerűvé, még Amerikában is, ahol köztudottan kerülik az idegennyelvű szériákat. Reméljük, hogy napokon belül érkező harmadik évad sem okoz majd csalódást. (Tóth Nándor Tamás)
Lapozz tovább a lista folytatásához!
