Magazin

Az Emmy-jelölések elé: Szerintünk ezek voltak 2019-2020 legjobb sorozatai

10.   Mindhunter – második évad (Netflix)

A Mindhunter sikeres első évadát egy még sikeresebb második követte. A ’70-es évek végén az FBI magatartáskutató osztályának különleges csapata összeállt, sőt, kezdi kivívna a maga helyét, s a pszichológia fegyvertárával felszerelt csoport magabiztosan halad előre az őrültek világában. Ám ahogy a dolog jellege diktálja, ki ide belép, ép elmével nem távozik, de ha elméje ép is marad, járulékos veszteség bőven kijár, s ha éppen nem ő maga az elszenvedő, akkor valamelyik családtagon csapódik le a munkával járó stressz és horror. A második évadba ráadásul bekerült egy-két igen emlékezetes pillanat: például egy interjú Charles Mansonnal (Damon Herriman alakításában), ami ugyan egy egészen rövid jelenet, de ezzel egyből kiérdemelte a sorozat a helyét a legjobb Mansont ábrázoló filmek listájában.

A Mindhunter az év egyik legizgalmasabb sorozata, gyakorlatilag nem lehet szünetet tartani két epizód között. Ez azért van, mert a nyomozás központjában az emberi elme áll, annak is egy olyan szélsőséges megnyilvánulása, ami az extremitásával vonzza a kíváncsiságot, de közben taszít is. Valamiféle határterület ez, amitől jó lenne elhatárolódni, de nem lehet. A sorozat másik erénye, hogy a nyomozás mellé megfelelően adagolja a személyes történeteket is, a nyomozók saját abnormalitásait, finoman jelezve, hogy az elme megértése még az úgynevezett hétköznapi életben sem könnyű. S ebből az érzékeny egyvelegből egy igen emlékezetes mű kerekedik ki. (Keller Mirella)

 

9.   Watchmen (HBO)

Damon Lindelof instant klasszikust hozott létre Alan Moore örök klasszikusából. A Watchmen ahelyett, hogy feldolgozná, rebootolná a képregényeket vagy remakelné Zack Snyder filmjét, inkább 34 évvel később folytatja az Őrzők történetét az ismerős karakterekkel, ám egy új mederben. A tulsai rendőrséget egy Fehér Éjszakának hívott tömeges gyilkosságot követően, meg kellett reformálni, hiszen a bűn üldözőiből üldözötté váltak, akikre a Seventh Kavalry nevű, Rorshach inspirálta terrorista csoport célkeresztjébe kerültek.

Lindelof bűvészként teremti meg és tereli a nézői figyelmet a helyi rendőrfőnők, Judd Crawford (Don Johnson) meggyilkolása miatt indult, Angela Abar (Regina King) által vezetett szövevényes nyomozása során. Belső vágásokkal tarkított montázstechnikájával, savanyú hangvételével, az emberek által a problémakörben tanúsított cinikus hangvételét példázó hangulatvilágával a Watchmen a civilizációnk ambuláns lapját írja meg, amelyről nemcsak a jelen politikailag korrupt társadalmi mechanizmusai, de a faji alapú megkülönböztetés- és hurcoltatás történelemalakító összefüggései is kiolvashatók. (Gyenes Dániel)

 

8.   Schitt’s Creek – hatodik évad (CBC)

Az elmúlt hat év alatt nagy utat tett meg a Rose család, ez az elitista és sznob bagázs, akik egyik pillanatról a másikra váltak multimilliomosból nincstelenné, és kényszerültek az isten háta mögötti porfészekbe. De nem csak ők, maga a sorozat is velük együtt épült és szépült, hogy egy közepesnél éppen csak jobb szituációs komédiából a végére igazi gyöngyszem váljék belőle. Ehhez pedig túl kellett lépniük az alapstruktúrán, azon, hogy itt most két világ csap össze. Azon, hogy sztereotípiákban gondolkodjanak és azon viccelődjenek, ahogy a kényes nagyvárosiak újra meg újra megütköznek a vidéki emberekkel.

Igaz, el kellett telnie pár évnek, de a Schitt’s Creek gondosan építgette a karaktereit, önálló történeteket és személyiséget adott nekik, kompromisszumokat kötött önmagával. És ez piszok jól állt neki, a kiváló színészgárda pedig egyre jobban odatette magát – főszereplők és mellékszereplők egyaránt. Így aztán a fináléra minden összeállt, minden kör bezárult, a Schitt’s Creek emelt fővel vonulhatott nyugalomba azzal a tudattal, hogy megcsinálták. Megcsináltak egy vicces sorozatot, aminek van szíve és van esze. Hiányozni fog. (Németh Barna)  

 

7.   Unorthodox (Netflix)

Az érdekes jelző sajnos mostanság elhasznált és súlytalan, holott vannak dolgok, amikre tökéletesen illik a szó, mégpedig legjobb értelemben: ilyen a Netflix életrajzi alkotásra épülő minisorozata is egy fiatal ultra-ortodox zsidó lányról, aki zárt közösségét és férjét elhagyva szökik Berlinbe, egy új élet reményében. A múlt és a jelen párhuzamos bemutatásával tárul elénk Esty (Shira Haas) története, aki a Tóra szigorú követése révén New Yorkban még csak nem is zenélhetett, Berlinben ugyanakkor egy zenei iskolába felvételizik.

Noha ég és föld, ami a lány mögött és előtt áll, a sorozat nem esik az általánosítás és az ítélkezés hibájába, nem helyezi nyíltan egyik életmódot a másik felé. És bár azt is érdekes végigkövetni, hogyan ismerkedik meg egy számunkra teljesen átlagos, számára azonban ismeretlen élettel Esty, az Unorthodox igazi ereje a közösségi szokások autentikus bemutatásában rejlik. Informatív, hiteles, részletes, gyönyörű képekkel és jó ütemben tárja elénk egy elzárt világ titkait, amit érdekfeszítő végigkövetnünk. (Kajdi Júlia)

 

6.   Mrs. America (HBO)

A nemek egyenlőségét kimondó alkotmánymódosítás érvénybe léptetése körüli politikai harcról szóló minisorozat magával ragadó alkotás, de nem árt bekészíteni mellé a Wikipédiát is. A Mrs. America ugyanis viszonylag kis időt tölt azzal, hogy elmagyarázza, kik voltak a hetvenes évekbeli második hullámos feministák Betty Friedantől Gloria Steinemig, azt viszont érzékletesen és érthetően mutatja be, milyen vehemenciával küzdöttek a nők testének és szellemének törvényileg és társadalmilag biztosított felszabadításáért.

cate blanchett

Ám a sorozat nem az ő győzelmükről szól, hanem a Trump előképének számító konzervatív politikus, a Cate Blanchett által zseniálisan megformált Phyllis Schlafly-ről, kinek nevét ma már kevesen ismerik, pedig a magát példaértékű háziasszonynak kiadó, valójában vérprofi politikusnő hatása felmérhetetlen a jobb- és baloldal közti szakadék végletekig való kiszélesítésében. A Mrs. America történelmi jellege ellenére pont azért lesz igazán érdekes, mert a hetvenes évek politikai harcaiban egyértelműen ráismerhetünk a jelenünkre. (Rácz Viktória)  

 

5.   Hihetetlen (Netflix)

Az elmúlt évek egyik legfontosabb közéleti, társadalmi, egyben bűnügyi témája a szexuális zaklatás és erőszak, amit természetesen számos film és sorozat is alapjául választott. A nagy zajban egyre nehezebb ezt az igencsak fontos témakört úgy feldolgozni, hogy újat mondjon, hasson az érzelmekre, ne bántsa az áldozatokat, fejlessze a társadalmi érzékenységet, s mindeközben közérthető maradjon, de elkerülje a hatásvadász húzásokat.

Az Unbelievable azért (is) az elmúlt év egyik legkiemelkedőbb sorozata, mert mindezeket teljesíti, azon túl, hogy a címhez méltó módon szinte hihetetlen (de talán jobb, ha a felfoghatatlan kifejezést használjuk) történetet mesél el, felejthetetlen élményt is nyújt… persze a maga lélekölő módján. A mi kritikánk is rengeteg fontos és megkérdőjelezhetetlenül jó elemét emelte ki a sorozatnak. Ám ami a számomra talán legfontosabb, hogy ez volt az első alkalom, amikor egyszerűen és természetesen, a háttérbe rejtve, mégis kellően hangsúlyozva mutatták meg, milyen sok módon próbálhatja meg feldolgozni egy áldozat az őt ért szexuális erőszakot. A sorozat nem ítélkezik, ahogy a két főszereplő nyomozó is elkerüli az áldozathibáztatást, de maguk az áldozatok bejárják az önmarcangolás radikálisan eltérő útjait. (Wehli-Nardai Dorina)  

 

4.   Normal People (Hulu)

A tévésorozatok reneszánszának egyik legörömtelibb jelensége, hogy nagyon sok mozgókép foglalkozik a legújabb generáció, az ezredforduló környékén születettek problémáival. Az új idők új bajokat hoztak, amelyek új megközelítést kívánnak gyerektől, szülőtől és szakembertől egyaránt. Az új problémák mellett azonban a régiek is átalakultak, ami nyilvánvalóvá teszi, hogy manapság nem ugyanúgy lehet felnőtté válni, mint harminc vagy negyven évvel ezelőtt.

A sokat méltatott és díjazott, azonos című regényből készült sorozat pontosan erre világít rá. Nincsenek modern problémák, csak régiek új köntösben. Mondhatni, egy klasszikus büszkeség és balítélet történet játszódik újra, amelyben két tizenévesnek kell megtanulnia túljutni az elvárásokon: a sajátjukon és főleg másokén. Így alakítják önmagukat és az egymáshoz fűzött viszonyukat. Persze, egy sikerkönyvet mindig nehéz adaptálni, hisz elképesztő elvárásoknak kell megfelelni, de a Normal People alkotóinak ez maradéktalanul sikerült. Az egyszerűséget választották és az emberközpontú megközelítést, ami nem csak a két fiatal színésznek ad lehetőséget a ragyogásra (ragyognak is!), hanem létrehoz egy olyan alkotást, ami maradéktalanul hű önmagához és hitelesen közvetíti azokat a vívódásokat, amik nem csak a két főszereplő, hanem sok-sok mai fiatalban zajlik. (Németh Barna)

 

Lapozz tovább, hogy megtudd, mi volt a három legjobb sorozat idén!

Filmtekercs.hu

Filmtekercs.hu

A Filmtekercs.hu Magyarország legnagyobb független online filmes lapja és a te kedvenc újságod.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya