Magazin

Szerzetesek a bűn hálójában – Gyilkosság és lelki béke

Tom Waller filmje a A sötét oldal szekcióban mutatkozott be a Titanicon, és hamar ki is derült, hogy miért. A rendhagyó, thai detektívtörténet egy meglehetősen bizarr halálesetet jár körbe, nem kevésbé szokatlan környezetben. A kis költségvetésű mozi azoknak is elnyerheti a tetszését, akik egyébként nem szeretik a nyomozós filmeket.

A Gyilkosság és lelki béke ugyanis a rendező szerint nem arra koncentrál, hogy ki követte el a gyilkosságot, sokkal inkább arra, hogy kit miként érint a haláleset. Az információ növekvő mennyisége szükségszerűen tereli a gyanút egyik szereplőről a másikra, és a néző a nyomozóval egy időben jön rá a megoldásra. És akkor időzzünk itt el egy kicsit. A főszereplő, Ananda (Vithaya Pansringarm) hajdanán rendőrként dolgozott, így értelemszerűen rá esik a választás, amikor a kolostor vezetője elrendeli a bűntény feltárását. Aztán szép lassan kiderül, hogy nem ő az egyetlen, aki nem szerzetesnek született. A szálak visszavezetnek a rendőrségre, aztán onnan a bangkoki drogmaffiához. Fiatalkorú drogfüggők, maffiaháború, rendőrök, elbotló szerzetesek. Waller, elmondása szerint, olyannak akarta ábrázolni a buddhista szerzeteseket, amilyenek. Ők is emberek, ők is cigiznek, alkalomadtán drogoznak, vagy éppen lottótippeket adnak. A film egyik legérdekesebb jelenete éppen az, amikor az idős szerzetes egy asszonynak ad tanácsot lottó- és frizuraügyekben. Emberi, humoros, őszinte.

A sztori egyébként is végig érdekes marad, éppen amiatt, hogy mind a feszültséget, mind az információt nagyszerű érzékkel adagolja a rendező. Nem fejthetjük meg az első tíz percben a rejtélyt, és valóban, mintha maga az út érdekesebb is lenne a célnál. Az Ananda segítőtársául megtett sánta fiúcska, a kolostor lakói mind hoznak magukkal egy-egy történetet, amelyből akkor is érzünk valamit, ha nincsenek kifejtve. Ez pedig Waller színészvezetését és természetesen a castingot dicséri. Vithaya Pansringarm pedig egyszerűen első osztályú választásnak bizonyult. A filmet egyébként társ-forgatókönyvíróként is jegyző színész a lehető leghitelesebben alakítja a nyomozóból lett szerzetest.

A Titanicra vendégként meghívott Olivier Liboutry filmzenéje azonban felvet egy jó csomó kérdést. A műfaj kimondottan indokolja a markáns zenehasználatot, azonban ami sok, az sok. A francia komponista tulajdonképpen az egész filmet végigzenélte. Hol autentikusnak tűnő thai zene, hol dúdolás és mormolás, hol erős atmoszférába oltott hangjegyek, hol kimondottan a feszültség fokozását célzó, amerikai típusú dallamok. A kevesebb több lett volna. Szerencsére a hang miatt kárpótol a kép. Narancssárga szerzetesi ruhába burkolt, tetovált férfiak mozognak nagyon lassan a kolostor élénken és mélyen zöld kertjében. Csónak úszik szintén időtlenül lassan a vízen, benne a fiúval és az általa apának nevezett Anandával.

Az egészről elmondható, hogy nincs benne semmi túlbonyolítva. Sem a sztori, sem a karakterek, sem a dialógusok nem komplikáltak, és talán ebben az egyszerűségben rejlik a kulcsa.

Maksai Kinga

A filmhez az irodalmon, a színházon és a művészettörténeten keresztül vezetett az utam. Ami a diplomákat illeti, az ELTE-n végeztem magyar, illetve filmelmélet és filmtörténet szakon, jelenleg pedig az SZFE televíziós műsorkészítő szakán készülök befejezni a tanulmányaimat. Mindig is imádtam moziba járni, maradandó mozis élményeim közé tartozik az Apollo 13, a Titanic és az első 3D-s film, amit Disneylandben láttam. Sokakkal ellentétben nem vetem meg a tévét és a DVD-t sem. Azt mondják, hogy ha sokat tudsz valamiről, akkor már nem vagy képes úgy élvezni a dolgot. Én még mindig felhőtlenül szórakozok egy sitcomon, ami ugye két dolgot jelenthet: vagy nem igaz rám a fenti állítás, vagy... Nem tartom magam sorozatfüggőnek, de a csajos és vicces változatokat szívesen nézem. A bennem élő feminista entellektüelt elnyomva imádom a Szex és New Yorkot, a Modern Family és a Bored to Death című sorozatokat pedig az utóbbi idők legjobbjainak tartom. Egy éve vagyok a tagja a Filmtekercs csapatának, jelenleg a fesztivál rovatot vezetem.

Filmek: Nem csak műfajok, hanem rendezők és színészek alapján is válogatok, így jöhet minden, amiben van egy kis Woody Allen, Tarantino, Alejandro Gonzalez Iñárritu, Mike Nichols, Philip Seymour Hoffman, Javier Bardem vagy Meryl Streep. Barátkozom az animékkel és Bollywooddal, de mellettük hű maradok régi kapcsolataimhoz is. Nehéz kiemelni filmeket, mert ez folyton változik, de most éppen: Diploma előtt, Madárfészek, 21 gramm, Annie Hall, Elveszett jelentés, A nagy Lebowski, Halálbiztos, Tükör, Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén, Melankólia, Totoro, Ra One, Chungking Express.

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés