Magazin

Színek a digitális filmkészítésben

Victoria-PattonMegváltozik a filmkészítés, ahogy a digitális technika egyre több lehetőséget kínál a színek játékához. Íme egy példa!

A fekete-fehér fényképészet egy csodálatos, ám napjainkra magába záruló világgá vált. A színek, ha megfelelően használják, sokkal komplexebb univerzum megalkotására képesek – írja a FilmMakerIQ szerzője, John P. Hess.

Hogyan befolyásolja a digitális technika a színek felhasználását?

Az alkotók természetesen a filmtechnika digitalizálódása előtt is eljátszottak a színekkel. A Wachowski testvérek korszakalkotó, 1999-es Mátrix című filmjében jól érzékelhető az eltérő helyszínek közötti árnyalatbeli eltérés (a Mátrixon kívüli színek természetesnek hatnak, viszont belépve a különös világba minden képkocka halovány zöldes színezetet kap, ami a régi monitorok monokróm vizualitását idézi).

Sam Mendez 1999-es Amerikai szépség című filmjének nyitó jelenetében a piros, a fehér és a kék színek hivatottak támogatni Lester Burnham idealizált külvárosi családjának világát. Még a jelenet végén az aktatáskából kihulló lapok is erre a három színre utalnak: az amerikai zászló palettájára.

A 2001-ben bemutatott Amélie csodálatos életében Jean-Pierre Jeunet sajátosan groteszk, meleg világot teremtett a zöld, sárga és piros színek hangsúlyozásával. A kék csak ritkán, a sárgás színek kontrasztjaként jelenik meg.

Ez a három – közel egy időben megjelent – alkotás csak egy apró szeletét mutatja be a színek kreatív használatának.

 

Hogyan rögzítik a digitális kamerák a színeket?

szinek1

E filmeket még celluloidszalagra fényképezték, az ezredforduló környékén megjelent digitális technikával viszont sohasem tapasztalt szabadság hullott a filmkészítők ölébe. (Bár az új technika versenyképessége néhány területen még kérdéses.)

A metódus annyiban hasonló a korábban használatos technikához, hogy a fényt három elemi részre bontva – piros, zöld, kék – rögzíti a kamera. A digitális rendszerek a kezdeti években egy speciálisan kialakított prizmát alkalmaztak a fény részekre bontásához. Ahogy a szenzorok mérete az egy-két harmad inches chipekről a 35 mm-es filmek méretére, majd tovább nőtt, a gyárak egyetlen chipet kezdtek használni, ami egyedi pixelekre bontva tárolta az információkat.

A pixelek legelterjedtebb elhelyezése a Bayer-minta. Megfigyelhető, hogy kétszer annyi zöld pixel szerepel a szenzoron, mint piros és kék: az érzékelő összterületének fele hivatott a zöld, negyede a kék és negyede a piros színt rögzíteni. Szemünk jól reagál a fényességben bekövetkezett változásokra, viszont a színbeli eltérésekre már kevésbé, a dupla mennyiségű zöld érzékelő így elsősorban a fényerő pontos mérésére hivatott.

A nyers adathalmazt a kamera matematikai algoritmusok használatával rendezi, kiegészíti a hiányzó pixeleket, majd a piros, zöld és kék színcsatornákat YCbCr (YUV) színtérré alakítja. Különválik a kép világosságtartalma és színezetinformációja, ami a sávszélesség megtakarítása szempontjából hasznos.

A tömörítés nem a rossz képminőség szinonimája. A filmkockákon megjelenő mozgás amúgy is megnehezíti az apró részletek érzékelését, tehát a magasabb pixelszám nem minden esetben jelent jobb képminőséget. A gyártás felől nézve viszont már károsabb a tömörítés: kevesebb lehetőséget enged az utómunkálatok során.

 

Színtér és bitek
A Blackmagic Cinema: 12 bites RAW formátumra is képes.
A Blackmagic Cinema: 12 bites RAW formátumra is képes.

A nagyközönség által használt kamerák általában 8 biten rögzítik a színinformációt. A 8 bit annyit tesz, hogy a 2 nyolcadik hatványa jelenti az információmennyiség határát: 256 árnyalat jelenhet meg egy-egy színcsatornában, eggyel se több. A 8 bit megfelelő a lejátszáshoz (a monitorod is valószínűleg ennyit kezel). De a rögzítéskor még nem árt a nagyobb tér. A cikkben szereplő példavideóhoz a Blackmagic cég kameráit használták, melyek 10 biten 1024 árnyalatot tárolhatnak, azaz a normál érzékenység négyszeresét. A Blackmagic Cinema még 12 bitre is képes – 4096 szint megkülönböztetésére. Persze a tárhelyigény itt már brutális: a nyers videó percenként hét gigabájtot emészt fel.

Fontos még megemlíteni a színtér problémáját. A digitális videók az úgynevezett REC 709-es sztenderdet használják, ami 1990 óta elfogadott szabvány. A technika fejlődésével megjelent a LOG Film Mode, ami már képes felülmúlni a REC 709 nyújtotta lehetőségeket.

Rec-709-v-LogA LOG színtérnek rengeteg változata létezik, de mindegyik hasonló elven működik. Ez a kódolás lehetővé teszi, hogy olyan részletek is láthatóvá váljanak, amire a REC 709 nem képes. Ha egy monitoron egymás mellé helyezzük a két technikával rögzített felvételt, láthatóvá válik a különbség. A LOG Film Mode-ban készített kép elsőre laposnak, fakónak tűnik, viszont adott a lehetőség, hogy utómunka révén az árnyékok és csúcsfények részleteit korrigáljuk: a helyrehozás után pedig már sokkal részletgazdagabb felvételt kapunk, mint a kiégésekkel tarkított REC 709 esetében.

 

Színelmélet

rgbA színek esztétikájának megértése elengedhetetlen a színes mozgóképek világában. Az RGB additív színkör három alkotóeleme a piros, a zöld és a kék, amiket főszíneknek nevezünk. A körív három pontját összekötve egy egyenlő szárú háromszög rajzolódik ki. A köríven elhelyezkedő árnyalatok kikeverhetők a két szomszédos főszínből, a köríven belül látható tónusok pedig a harmadik főszín hozzáadásával hozhatók létre. Ha a piros, a zöld és a kék színeket egyenlő arányban keverjük össze, fehéret kapunk – ez az additív színkeverés lényege.

Komplementer (kiegészítő) színeknek nevezzük az egymás ellentéteként számon tartott tónusokat. Ha a kör közepe mentén húzunk egy vonalat a főszínek között, láthatjuk, hogy például a piros ellentétpárja a cián, a zöldé a magenta, a kéké pedig a citromsárga. Ezeket a színeket egymás mellé helyezve kapjuk a legerősebb kontrasztpárokat. A harmadolás során három, egymástól egyenlő távolságra elhelyezkedő pontot jelölünk ki a körvonalon, ezek adják a legszélesebb színvariációt. A negyedelés hasonló módon, de négy egyenlő távolságra lévő pontra vonatkozik. A „split complementary” esetén a harmadoláshoz hasonlóan három pontot jelölünk ki, de nem a színnel szemközti árnyalatot, hanem annak szomszédjait választjuk. Végül említsük meg a legharmónikusabb színkombinációt, az analóg színeket, amelyek közvetlenül egymás mellett helyezkednek el a köríven.

 

Színek a gyakorlatban

Colors-PunchRengeteg, az interneten keringő oktatóvideó a filmkészítés utáni színkorrekcióra és egyéb utólagos beállításokra helyezi a hangsúlyt, köszönhetően a korábban említett LOG Film Mode-nak. Ahhoz viszont, hogy a végeredmény során a megálmodott színeket varázsoljuk monitorunkra, már a felvétel készítése előtt aprólékosan meg kell tervezni minden lépést.

Ennek bemutatásához egy híres fekete fehér film részletének reprodukálási folyamatát hívja a cikk segítségül. Stanley Kubrick Lolita című alkotásának valós színeit sohasem fogjuk megismerni, viszont a példaként hozott változatban a harmadolás szabályát követve a kék, zöld és piros színek, valamint a citromsárga jutnak majd domináns szerephez.

A színes változat egy stúdióban készült, tehát a nyári hangulat megteremtéséhez szükség volt egy gyepszőnyegre, művirágokra és egy kék szövetdarabra a háttér homogénné tételéhez. A modell alatt elhelyezett kék és fehér csíkos törölköző kellemes kék tónusával keretezi a kép alsó részét, valamint a szoknyán piros fehér kombinációban ugyancsak visszaköszönnek a vibráló sávok.

A RAW formátum – méretéből adódóan – nehézkesebbé teszi az utómunkálatokat, de egy jó programmal gördülékennyé tehető a konvertálási folyamat.

Kezdetnek a gamma növelésével „könnyedebbé” tették a képet. Következő lépésben kiemelték a preferált színeket – a pirosat, a zöldet és a kéket. A maszkolás segítségével minden tónust egyesével a kívánt telítettségűre állítottak. Először a piros sapka sötétítése, majd a zöld felületekben a pirosas árnyalatok csökkentése, végül a csúcsfények lágyabbá tétele következett. Utolsó lépésként a modell körül egy mozgáskövető effektet használtak, amivel környezetét sötétebbé tették, a női testet pedig kihangsúlyozták. A cikk részletesen leírja a folyamatot, és érdemes végigkövetni a videóban – a színek ilyen pontosságú manipulációja csak a digitális filmkészítés legújabb technikai csúcsainak köszönhetően képzelhető el, amint azt a cikk nem is mulasztja el hangsúlyozni. (Nem árt azonban megjegyezni, hogy a FilmMakerIQ szponzora a Blackmagic.)

 

Gondolkodj színekben!


A szín kiemelten fontos részévé vált a modern filmkészítésnek. Még mindig csak a felszínét kapargatjuk annak, hogyan manipulálhatjuk sikeresen filmjeinket a színek segítségével. Minden apró döntéssel rengeteget változtathatunk a végeredményen. Anyagi korlátoktól függetlenül mindig érdemes átgondolni a kínálkozó lehetőségeket, és olyan apróságokat is érdemes megfontolni, hogy éppen kék vagy piros szűrőt használjunk-e a következő jelenetben – csak azért, mert a technikai fejlődésnek hála már rengeteg lehetőség kínálkozik az utólagos korrekciókra, nem válhatunk lusta filmesekké, írja a FilmMakerIQ. Gondolkodjunk bátran színekben, és hozzuk ki a maximumot minden pillanatból!

Érdekel a filmtechnika? Kövesd a Filmtekercs cikksorozatát!

Végh Márton

Gondolatban voltam már tanár, író, fényképész, operatőr és vágó. Jelenleg a Debreceni Egyetem kommunikáció- és médiatudomány szakos hallgatójaként az újságírás foglalkoztat leginkább. Ezen a területen úgy érzem kibontakoztathatom írói ambícióimat, ráadásul mindezt összeköthetem filmek iránti rajongásommal, ami egész életemet végigkísérte:

Gyermekként lenyűgözött nagypapám videótékája. Általános iskolásként a kamera előtt, középiskolásként a kamera mögött tevékenykedtem. 2005-ben egy filmes pályázat fődíjaként egy hetes hollywoodi vakáción vehettem részt, majd jegyeket kezeltem a helyi multiplexben. Egyetemi záródolgozatomat a magyar horrorfilmek utáni kutatásnak szenteltem, jelenleg pedig a Filmtekercs gyakornoki programjának köszönhetem, hogy kapcsolatom a filmekkel tovább mélyíthetem.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com