Fordított otthon-inváziós horror is lehetett volna a Színlelők, vagy akár kiváló társadalmi tablót festő lakásfilm is. A kettő metszetéből született alkotás majdnem jó lett.
Anna (Mirtel Pohla) és Juhan (Priit Võigemast) gazdag barátaik tengerparti villájában töltenek pár napot. Életükkel komoly gondok vannak: közös döntés után a nőnek abortusza volt, a férfi munkahelye bizonytalanná vált, és a kettejük közti bizalom is inog. A második éjszaka befogadják a környéken vadkempingező párt. A vendégek élete szintén nem könnyű, a férfi munkanélküli. A ház tulajdonosainak vélik őket.
Onnantól válik érdekessé a Színlelők, amikor a befogadott pár a ház tulajdonosainak nézi őket. Anna kivirágzik. Az addig szégyenlős, esendő, igénytelen nő élvezettel éli bele magát új szerepébe, és viselkedésével rákényszeríti férjét is. Erős a Toni Erdmann-párhuzam: a német filmben az apa az idióta Erdmann úr segítségével hozta állandóan zavarba lányát, ezzel viszont sikerült tükröt tartania a lány elé, és végül sikerült újjáéleszteni kiüresedett viszonyukat.
Az érdekes adalék végig ad egyfajta frissességet a filmnek, de ennek ellenére nem mehetünk el a hibák mellett. Vallo Toomla elsőfilmes rendező – akit az Észt Hét szervezői el is hívtak a vetítésre – számtalan eszközt alkalmaz, amivel eltaszítja szereplőit a nézőtől, melyek egy része előnyös, egy része viszont kifejezetten árt az élménynek. Pozitív példa például a modern építészet és dizájn elidegenítő hatásmechanizmusa. Csupa rideg fémből, színtelen betonfalból és minimalista bútorból áll a nyaraló. A rosszabb eszköz az, hogy a rendező minden jelenetet túlnyújt. Mindig kitart a kamera, mindig tovább láthatjuk a jelenet helyszínét, mint ameddig ott történnek események.
Ennél is nagyobb gond, hogy hiányoznak a frappáns párbeszédek. A főszereplő házaspár se nem viccesen, se nem gúnyosan nem ugratja egymást. Nincsenek belső poénjaik, saját kifejezéseik, nem élcelődnek, még csak nem is cseszegetik egymást. Értem én, hogy épp a kapcsolatuk válságát akarja bemutatni a rendező, de én azt láttam, Anna és Juhan nem egyszerűen elhidegültek egymástól, hanem igazán sosem szerették egymást.
Pedig a Színlelők egyrészt alaposan és szépen építkezik. Minden jelenetnek fontos helye van, mind tovább süllyeszti a szereplőket a hazugság, azaz az élet mocsaraiba. A Színlelők számtalan aktuális filmes irányzathoz kapcsolódik a vacsorafilmektől az otthont támadó (home invasion) horrorokig. Szerencsére a trendkövetésnek csak kisebb része erőltetett (az egyik ilyen épp a lezárás sajnos), a többség bravúrosan illeszkedik a moziba. Toomlának még biztosan fejlődnie kell, de ennél ígéretesebb kezdést csak ritkán láthatunk.
