Magazin Papírfény

Táj True Detective-ek nélkül – Nic Pizzolatto: Galveston

Galveston

GalvestonNic Pizzolatto nevét a True Detective (A törvény nevében) című sorozat tette világszerte ismertté, azt azonban már kevesebben tudják, hogy mielőtt forgatókönyvíróvá avanzsált volna, egy regényt is letett az asztalra. Ez a Galveston, ami ha nem is annyira átütő erejű, mint az említett sorozat, mindenképp méltó elődnek tekinthető.

Az első szó, ami Nic Pizzolatto nevéről eszünkbe juthat: az intelligencia. Ám ha a True Detective-et az tette népszerűvé, hogy egyszerre volt intelligens, érdekfeszítő és szövevényes, akkor a Galvestonból egyértelműen hiányzik valami. És ez a valami valahol Matthew McConaughey színészi játékának hiánya és a főhőskarakter összetettsége körül keresendő. Roy Cady, a regény főhőse ugyanis – bár kétségkívül nem egyszerű figura – közel sem annyira összetett személyiség, mint a tévésorozat Rust Cohle-ja.

A munkatársai által csak Meláknak becézett, tüdőrákkal küzdő Roy ugyanis egy Stanislaw Ptitko nevezetű orosz gengszter végrehajtójaként dolgozik. Élettörténete mondhatni a klasszikus bűnözősémát követi: gyermekként rossz családi körülmények, majd árvaház, ahol éjt nappallá téve dolgoztatták, így amikor elég idős lett, az első adandó alkalommal megpattant onnan. Tengődő, nincstelen, tanulatlan fiatalként leggyorsabban kisebb-nagyobb bűncselekményekkel tudott pénzt szerezni, míg végül ez vált az életévé, és egyre beljebb sodródott az alvilág különféle bugyraiba.

Ő legalábbis így emlékszik vissza a történtekre, ám ez tulajdonképpen semmit sem jelent. A párhuzamosan, múltban és jelenben egyszerre futó történetszálak (a szerkesztésmód tehát egy az egyben true detective-es) bizonyos pontjain felbukkan ugyanis „a múlt nem valós” tételmondat, mely egyszerre jelenti az emberi emlékezet szubjektivitását, valamint egy egyedüliként lehetséges jövőkép kapaszkodóját, melynek lényege, hogy csak a múlt hátrahagyásával kezdhetünk új életet. Hőseink tragédiája azonban, hogy ez utóbbi lehetetlen az őket körülvevő környezetben.

GalvestonBizony, a táj hatalmas jelentőséggel bír a történetben, mondhatni az események mozgatórugójává válik. Ismét csak a True Detective-hez nyúlhatunk vissza, hiszen a címadó Galveston városka ugyanazon a louisianai-texasi mocsárvidéken terül el, mint ahol a sorozat első évada is játszódott. Táj és múlt kapcsolatát remekül érzékeltetik az olyan mondatok, mint például: „A táj mindkettőnk számára olyan nehézségi erővel bírt, amely visszahúzott minket az időben, és felélesztette azokat az embereket, akik egykor voltunk.”

Igen, mindkettőnk, Roynak ugyanis már a történet kezdetén akad egy társa a 18 éves prostituált, Rocky személyében, akit főhősünk ment meg egy leszámolás során. Mivel minden jel arra utal, hogy Royt a főnöke, Stan akarta eltenni láb alól, Rocky pedig rosszkor volt rossz helyen, az újdonsült páros együtt menekül egy jobb – vagy legalább nyugodtabb – élet reményében Galvestonba. Útközben van idejük visszarévedni múltjukra, és amennyire csak lehet (nem lehet!), leszámolni azzal.

Pizzolatto zsenialitása nem csupán abban merül ki, ahogy szervesen beleilleszti műfajilag leginkább gengszter-útiregényként megjelölhető művébe a filozofálgatós, már-már James Joyce tudatáram-technikáját idéző részeket, hanem mindezt még szépen elszórt intertextuális utalásokkal is díszíti. Gondolok itt például az irodalmi Nobel-díjasokról elnevezett mellékszereplőkre és helyszínekre: a már említett leszámolás egy bizonyos Sienkiewicz házában történt, ami után hőseinknek dönteniük kell, hová menjenek (latinul: Quo vadis); Roy a történet egy pontján a Pirandello étteremben keresi Rockyt, miközben mindkettejük elméje kis híján megbomlott sorsuk alakulása miatt (Pirandello életműve az elme működésének témájára épült) stb.

true_detective_sor
Jelenet a True Detective (A törvény nevében) című sorozatból

A Galveston tehát nem könnyed olvasmány, ha nagyon bele akarunk mélyedni bonyolult szimbólumrendszerébe, viszont lebilincselő és magával sodró történet, mely csak néhány ponton válik kissé vontatottá. Pizzolatto láthatóan itt még fontosabbnak tekintette a környezetábrázolást az emberi személyiség komplexitásánál, ám így is sikerült nagyot alkotnia. A True Detective-hez való hasonlítgatás elengedhetetlen volt a mű elemzése során, hiszen ugyanazokkal az elemekkel és szerkesztésmóddal, csak épp más arányokkal dolgozik mindkét mű – sőt még olyan apróságok is megjelennek a Galvestonban, mint a sörösdobozokból faragott emberkék.

A szerző egyébként jelenleg Antoine Fuqua A hét mesterlövész remake-jének forgatókönyvén dolgozik, amiről ezek után bátran állítható, hogy jó kezekben van.

Hancsók Barnabás

Hancsók Barnabás 2010 óta ír cikkeket a Filmtekercsnek, volt rovatvezető és olvasószerkesztő. Specializációja az adaptáció, a sci-fi, a vígjáték és a társadalmi dráma, szívesen ír szerzői, bűnügyi és dokumentumfilmekről is.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com