Magazin

Találkozás a Fenevaddal

Joe Eszterhasra többször is rásütötték már, hogy egyességet kötött a sátánnal vagy hogy kibírhatatlan személyiség. A neve ennek ellenére ma is jól csengő márkanév Hollywoodban, bár hatalmas kasszasikerek mellett váratlan bukások is tarkítják filmográfiáját. Egy hozzá hasonló alkotó látogatását mindig nagy várakozás övezi hazánkban, még akkor is, ha a Magyar Nemzeti Filmalap és a film.hu közös forgatókönyvíró mesterkurzusán két héttel korábban Oliver Stone volt a vendég.

A szervezést dicséri, hogy az Elemi ösztön reggeli vetítése tökéletesen vezette fel Joe Eszterhas budapesti látogatását, és egyúttal sokkal többet árult el a várható beszélgetés résztvevőjéről, mint ahogy bármilyen jól megírt moderátori szöveg tette volna: Eszterhas az általa írt forgatókönyvhöz hasonlóan érdekfeszítő, stílusos, néha humoros, néha viszont brutálisan szókimondó személyiség. Maradandó élmény. Ugyanakkor a rendezvény a nevével ellentétben nem közönséges mesterkurzus volt, inkább átmenetet képezett a szakmai beszélgetés és a közönségtalálkozó között: bár jól körülhatárolt témák mentén folyt a diskurzus, jellemzően konkrét kérdésekre citált konkrét válaszokon keresztül vonhatott le induktív következtetéseket a hallgatóság.

A beszélgetés során egy percre sem feledhettük el, hogy Andy Vajna és vendége, Joe Eszterhas igazi hollywoodi profik, akik az Elemi ösztön hatásából lassan ocsúdó közönséget könnyűszerrel kenyérre kenték: kezdésként Vajna némi igazságtartalommal, bár cseppet sem hatáskerülő módon jelentette be, hogy a Filmalap révén olyan vendégekkel tölthetünk el két napot, akiket a legbefolyásosabb producerek is csak nagy nehezen tudnak elérni. Eszterhas sem volt rest, feleségét és jelenlévő két fiát is bemutatta nekünk, akik közül egyik döbbenetes módon Honvéd mezben foglalt helyet az első sorban, másik pedig az alkarjára tetovált magyar címert megvillantva bizonyította a karakán atyai nevelés eredményét.

A forgatókönyvíró rögtön magához ragadta a kezdeményezést, és nemcsak a jelenlévőknek (a moderátort látva megjegyezte: „remélem, a közönség többet fog kérdezni nálad”), hanem szülőhazájának tett gesztusaival is elnyerte a hallgatóság bizalmát. Mindazonáltal a Mesterkurzus második felvonása esetében a tartalomra sem lehetett panasz: Szász Attila moderátorként jól működött, erélyesen figyelt az előzetesen felvázolt időrendre, ügyes kérdésekkel melegítette be beszélgetőpartnereit és a közönséget egyaránt. Bár a bohém életviteltől megércesedett hangú Eszterhas kis odafigyeléssel tökéletesen érthető volt, a szinkrontolmácsolás minőségéért elmarasztalás illeti a szervezést: sajnos a magyarítás nehezen vette fel a tempót, ennélfogva több információt is elhagyott, ezért jobban járt, aki saját angoltudására támaszkodott. A néha kicsit megilletődött, ám továbbra is ötletes Szász mellett Eszterhas és Vajna is igazán elemében járt, sok érdekes anekdotát, nyílt titkokat, szokatlan munkamódszereket, egyedi megoldásokat tártak a közönség elé.

A beszélgetés során Eszterhas például megerősítette a filmtörténet legismertebb kihallgatási jelenetéről, hogy Sharon Stone-nak tudnia kellett a kamera helyzetéről, mivel Paul Verhoeven már a storyboardban is feltüntette azt, amire minden férfi kíváncsi, és amitől még Michael Douglast is kiveri a víz. Különben is: „mit keresett volna Stone kisasszony bugyi nélkül egy forgatáson?” Természetesen a neves író igyekezett jó tanácsokat is megosztani a jelenlévőkkel: számára a karakterek a legfontosabbak, elengedhetetlennek tartja, hogy ismerjük az embereket, mert ha tudjuk, mit akar a szereplőnk, honnan jött és hová tart, akkor nagyjából kész is a cselekmény.

Hogy belerúgjon egyet az olyan teoretikusokba, mint Adam Mckee, egy kérdésre felelve hozzátette: technikai részletek helyett inkább a történet elmesélésére kellene koncentrálni a forgatókönyv fejlesztése során. „Ha valaki tehetséges, akkor a struktúra úgyis kialakul magától” – tette hozzá Vajna. Eszterhas munkamódszerének lényege és egyben alaptanácsa, hogy olvassunk sokat. Ne filmet nézzünk, olvassunk. „Csak így tanulhatjuk meg, hogy kell jól elmesélni egy sztorit.” Érdekességként továbbá kiderült az is, hogy kedvenc karaktere nem az egyébként baseballjátékosról elnevezett femme fatale, Catherine Trummel, hanem a Showgirls Naomija (bár az lett volna az igazi show, ha a jelenlévő feleség, Naomi árgus tekintetétől kísérve mást mert volna mondani).

Abban nem túl meglepő módon Vajna és Eszterhas is egyetértett, hogy egy jó film készítése során a forgatókönyvíró, a producer és a rendező is egy irányba halad. Vajna szerint továbbá a magyar forgatókönyvírók azért vannak szerencsésebb helyzetben hollywoodi társaiknál, mert nem kell mindenképpen kilincselniük a munkájukkal, hanem a kormány jelentős forrásokkal támogatja a filmipart. A magyar filmgyártás megújításáért felelős kormánybiztos legfőbb célja, hogy olyan filmek elkészítésében segédkezzen, amelyek külföldön is sikeresek lehetnek. „A legfontosabb, hogy aki forgatókönyvírással próbálkozik, bízzon magában, mert ha jó a könyv, és tehetséges is az illető, akkor valaki úgyis megveszi az ötletét.” – fejezte be gondolatmenetét Vajna.

„Fontos, hogy gyakran, lehetőleg napi szinten írjunk. Annyit, amennyi jön. Tudni kell egy történetet elmesélni.” – vette át a szót Eszterhas, aki szerint írás közben nem szabad a közönség elvárásaira, vagy a karaktereket megformáló lehetséges színészekre gondolni. „Magunknak kell írnunk, nem a közönségnek. Az írónak nincs szüksége véleményre, ő érzi, hogy jó úton jár-e.” – tette hozzá. És bár ezek csak egy személy konkrét módszerei, de kinek higgyünk, ha nem Hollywood történetének legnagyobb forgatókönyvírói honoráriumát bezsebelő Joe Eszterhasnak?

Valahol mélyen mindannyian tudjuk, nem tanulhatjuk meg könyvből, hogyan kell kreatív forgatókönyvet írni, de egy beszélgetés vagy egy mesterkurzus is kevés ehhez. Ennek ellenére dicséretes, hogy befutott, világhírnévvel rendelkező alkotók osztják meg tapasztalataikat a honi közönséggel. Láthatjuk, hogy Andy Vajna nem a levegőbe beszél, amikor a magyar zsánerfilmek megújításáért száll harcba. Elhozta nekünk Oliver Stone-t. És jó volt találkozni Hollywood fenevadjával, Joe Eszterhasszal is.

dr. Rókus Ákos

Rókus Ákos a PTE-n végzett filmelmélet és filmtörténet, illetve magyar szakpáron. 2012 óta a szerkesztőség tagja. Specializációja a zsánerfilm (különösen az akció, a western és a thriller), valamint a műfajelméleti kérdések.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com