Magazin

Menekülés a győzelembe – Testvér

A szegénynegyed drogbandái nélkül elképzelhetetlenek a latin-amerikai bűnfilmek. A venezuelai Marcel Rasquin sem ment el a társadalmi probléma mellett, azonban a Testvér gengszterközegét egy magától értetődő, mégis zseniálisként lecsapódó tématársítással, a labdarúgással hígította fel.

Ritka a valóban élvezhető focis film, eddig a magam részéről szívből csak Az elátkozott Leeds United-et szerettem, ezért is üdvözültem lelkesedve Marcel Rasquin szolid remekét. A Testvér feltétlenül kiemelkedik a sportdrámák mezőnyéből, hiszen egy külvárosi bosszútörténeten keresztül is hitelesen tudja közvetíteni a futball személyiség- és közösségépítő szerepét, miközben a mozgóképes elődökből ismerős toposzokat (kitörési kísérlet, megváltás) is választékosan használja fel.

Daniel és Julio városrészük amatőr focicsapatának rendkívüli tehetségei, akikre a fővárosi profi klub is felfigyelt. A két srác testvérként szereti egymást, kötődésük azonban nem vérszerinti, hiszen Danielre az idősebb fiú édesanyja csecsemőként bukkant rá egy szeméthalom közepén. A próbajátékkal maguk mögött hagyhatnák örökre a gettót, azonban anyjukat egy tűzharc során egy csapattársuk véletlenül megöli. A fogadott fivér szemtanúja volt az eseménynek, ám bátyja védelmében hallgat a tettes kilétéről. A simlis Julio azonban hajtóvadászatot indít a gyilkos ellen, s közös karrierjüket veszélyezteti.

Marcel Rasquin a gondosan felépített közegben változatos motivációk mentén mozgatja figuráit, ügyesen egyensúlyozik a kitörés, a megváltás és a vérbosszú hatásorientált toposzainak tartópillérein. A vérségi és a közösségi kötelékek erejét hasonlítja össze, amire a kétértelmű Testvér cím is utal, s vizsgálatában egy átgondolt karakterháló, illetve a realista közegábrázolás segíti. Nem rejti véka alá a peremkerületek dzsungelének problémáit, ahogy a nehézségekből építkező közösségi létet sem. Valamennyi karakternek vaj van a fején, a helyi kiskirálynak éppúgy, ahogy a feketén cukrászkodó anyukának is, aki verőember fiától kér kölcsön lisztre. A gyermekek korán érnek, állapotos tinik döntenek az abortuszról vagy a csecsemők elhagyásáról, szipus huligánok hadonásznak késsel a sikátorokban. A megpróbáltatások elviselése mellett a labdarúgás az egyetlen összetartó erő. A rendező alulról komponált, festői képekkel tükrözi, hogy a szegénynegyedek is rendelkeznek saját stadionnal, poros pályájuk körül azonban nem nézőtér, hanem a lépcsőzetesen épült gettó magasodik. A közösség szó szerint él-hal a foci iránt, a városrészek közti amatőr csatározások hasonló presztízzsel bírnak, mint a nemzeti bajnokság azon mérkőzései, amelyeket még egy halotti tor miatt sem hagyhatnak ki.

Üdítő meglepetés, hogy a realizmus a futballjeleneteket is áthatja. A statisztákról és a főszereplőkről egyaránt süt, hogy négy árnyékkal születtek. A film mesterien felplánozott cselekkel és lövésekkel operál, a beadások pedig profi koreográfiáról tanúskodnak. A pályára hatoló kamera és a dinamikusan megvágott mérkőzések furcsa módon a tévés közvetítések statikus képeihez szokott szemet sem zavarják össze, így fordulhatott elő, hogy egy alkalommal e sorok írója egy kapufánál hangosan fel is szisszent.

Marcel Rasquin legalább akkora tehetség a mozgóképkészítés, mint főhősei a labdarúgás terén. S nagyon úgy tűnik, hogy a próbajátéka a Testvér volt, ugyanis a közösségtalálkozón elhangzottak szerint Hollywoodban folytatja pályafutását. Kitörése megvolt, most lássuk, hogy meg tudja-e váltani szülővárosát, Caracast?

A Testvér június 7-én, szerdán 19:00-kor újra megtekinthető a szombathelyi AGORA-Savaria Filmszínház Nagytermében.

Kiss Tamás

Kiss Tamás a Filmtekercs szerkesztője. Gimnáziumi tanárként mozgóképkultúra és médiaismeret, illetve történelem tárgyakat oktat. Rajong a western, a horror és a gettófilm műfajáért, valamint Brian De Palma és Sidney Lumet munkásságáért.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com