Magazin

Oscar 2015: Los Angeles megőrjít – Thomas Pynchon: Beépített hiba

A filmváltozat plakátja

pynchon-beepitett_hibaA kortárs amerikai irodalom élő legendájának regénye a hippikorszak alkonyáról. A Beépített hiba szokás szerint behúz a csőbe, a többi Pynchon-műnél mégis könnyedebb és optimistább olvasmány – nem csoda, hogy Paul Thomas Andersont megfilmesítésre csábította. 

Pynchonnál általában értelmetlen feltenni a kérdést, miről szólnak a művei – lényegük éppen az, hogy olyan tömegben zúdítják az információt, az össze (nem) illő történetdarabkákat az olvasóra, hogy az előbb-utóbb sarokba szorul és feladja a semmiből felbukkanó mellékszereplők, nyomok, fiktív és valós referenciák (köztük számos filmes) követését. A Beépített hiba a korábbi műveknél kicsit egyszerűbb: a Súlyszivárvány hatalmas időn és téren átívelő monstrumával vagy a 49-es tétel kiáltásának paranoid labirintusával szemben megkísérelhetjük összefoglalni a regény tartalmát.

De mire megyünk vele? Doki, a narkós, hippi magándetektív sötétben tapogatózó nyomozástörténete a hatvanas-hetvenes évek fordulójának Los Angelesében – csakhogy a regény lényegét még nem ragadtuk meg. Igaz, a kutatás célja reálisabb, mint a 49-es tétel esetében, a korábbiaknál kevesebb jelentésszintet különíthetünk el, a posztmodern detektívregény utánozhatatlan humora és hangulata mégis csak olvasás közben tárul fel teljes egészében.

Reese Witherspoon és Joaquin Phoenix a filmváltozatban
Reese Witherspoon és Joaquin Phoenix a filmváltozatban

Mivel a főhős, Doki Sportello folyamatosan drogozik, őt követve azonnal a totális káosz közepén találjuk magunkat: így Pynchon célja, hogy az olvasó elvesszen a rengeteg szál, szereplő, kapcsolat, indíték és mendemonda közt, könnyen teljesül. Miután gyors egymásutánban felbukkan, segítséget kér, majd eltűnik Doki exe, hirtelen rengeteg rejtélyes apróság kezd egy irányba mutatni – de pontosan merre is? Pynchon trükkje, hogy észrevétlenül vezeti bele az olvasót az események sűrűjébe, az in medias res kezdés után pedig csak kapkodjuk a fejünket, hiszen teljesen kiszámíthatatlan, mi fog történni a következő oldalon. Olyan nyomozás veszi kezdetét, ahol a tettes, az áldozat, az indíték és a szembenálló oldalak egyformán kérdésesek – sőt, a folyton kába nyomozónak (akinek a szemével látunk, agyával érzékelünk) gyakran arról sincs fogalma, hol van és mi történik körülötte.

Főhősünk Los Angeles-környéki laza nyomozgatása (inkább: sodródása) közben rengeteg bizarr hellyel és figurával találkozik: hiába, a hippikorszak végének Manson-gyilkosságoktól sokkolt Amerikája minden furcsa neonáci szervezet, ingatlankirály, drogos szörfrockbanda és konteós számára paradicsom. A Beépített hibában azonban Kalifornia a veszélyessége és paranoiája ellenére vonzó hely – pontosabban egy letűnőben lévő korszak maradványa. Ezáltal mintha a korábbi Pynchon-művek optimista popváltozata lenne a regény, egy csipetnyi keserű nosztalgiával – összességében felszínesebb és könnyebben olvasható, mint a korábbiak.

A filmváltozat plakátja
A filmváltozat plakátja

Ez a bestsellerekhez közelítő könnyedség csaphatta be Paul Thomas Andersont is, aki nagy fába vágta a fejszét a regény adaptációjakor. Való igaz, egyes jelenetek a könyvben annyira filmszerűnek tűnnek, hogy azonnal a vászonra követelnénk őket. De lényegét tekintve a Beépített hiba mégis megfilmesíthetetlen. A „felesleges” szereplők és kitérők kiirtásával Anderson pont a regény sodró lendületét veszítette el, Doki szerencsétlenkedésének és fantáziálásának mérséklésével pedig a humort szorította vissza. A figurákhoz remek arcokat talált (Joaquin Phoenix szokás szerint brillírozik Doki szerepében), de a pörgős, sűrű és vicces regény helyett meglehetősen lapos, vontatott filmváltozatot láthatunk. Mindenesetre az Akadémia nem így értékelte a vászonra varázsolt Beépített hibát, hiszen a legjobb jelmeztervezés mellett pont a legjobb adaptált forgatókönyv Oscarjára jelölte – vajon hány szavazó olvasta el ténylegesen a könyvet?

Gyöngyösi Lilla

Gyöngyösi Lilla az ELTE irodalom- és kultúratudomány szakán végzett. Specializációja a szerzői film, a western és az intermedialitás, mániája az önreflexió. Újságíróként és marketingesként dolgozik. A Filmtekercs.hu ötfős szerkesztőcsapatának tagja, a Papírfény rovat felelőse.
gyongyosililla@filmtekercs.hu

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés