Magazin

Titanic 2013: Staropramen sörkorcsolyák

kutyatejA 20. jubileumát ünneplő Titanic Filmfesztiválon az ír filmművészet mellett a cseh filmkultúra is előtérbe került. Jirí Menzel zsűritagságán túl önálló szekciót is kaptak a cseh mozgóképek, s a kimagasló érdeklődés mellett komolyabb sikert is arattak. A közönségdíjas film ugyanis a prágai sörmárka nevével fűszerezett válogatásból került ki: a Lidice című alkotás három különálló történettel járta körül az egyetlen olyan népirtást, melyet a náci Németország elismert. A díjnyertes mozgókép helyett most mégis két drámára hívnánk fel a figyelmet: mind a Kutyatej, mind A család az állam alapja harmóniájukban megingott famíliákat állított a középpontba, ám a családtagok se veled, se nélküled kapcsolatát előbbi tragikomikus hangnemben, utóbbi viszont kimért búskomorsággal ábrázolta.


Hirdetés

Zdenek Jirásky: Kutyatej

A Hrdina család egy szürke iparváros panelmonstrumában tengeti életét, kisközösségük harmóniáját jócskán ki is kezdi beteljesíthetetlen vágyaikat halasztgató, szegényes életvitelük. A vasúti jelzőőrként dolgozó családfő alkohol-, de még inkább szerencsejáték-függő; kamaszkorú lánya bekapja a legyet; közel egykorú fia az átvedelt éjszakák közepette beleszeret egy sztriptíztáncosnőbe; felesége pedig megrögzötten próbálja megvalósítani álmait, legyen szó latin-amerikai útról vagy naptári fotózásról.

A Kutyatej első látásra tipikus ká-európai mozgóképnek tetszhet, hiszen egyértelműen régiónk élhetetlenségére alapozza történetét. Zdenek Jirásky valós – és sokszor tárgyalt – problémákra tapint rá, mint pl. az alkoholizmus korosztálytól független térhódítása, a munkanélküliség, illetve annak lélekmorzsoló hatása, vagy éppen a jobb életben bízó bevándorlók száműzetésbe forduló nyugati tartózkodása. A nehézkes életkörülményeket, illetve kommunikációképtelenséget ráadásul a Kutyatej generációról generációra öröklődő jelenségként tükrözi.

Meg kell azonban jegyezni, hogy a realista alapokon nyugvó tragikomédiának élvezetes pikantériát kölcsönöz, hogy rendezője ösztönös túlélőként gondol sztereotipikus figuráira. A címadó, mérgező anyagokat hordozó növényhez hasonlóan a ká-európai kisember is komoly tűrőképességgel rendelkezik. Csupán az a kérdés, hogy e jellemvonások birtokosaként minek is mondhatja magát: szerencsésnek, avagy szerencsétlennek? Ezért is nehéz eldönteni a rendkívül komplex Kutyatej láttán, hogy sírjunk vagy nevessünk a diszfunkcionális família „kalandjain.”

kutyatej1Robert Sedlacek: A család az állam alapja

Robert Sedlacek filmjében is az egyéni túlélés és családi összetartás párhuzamos szavatolása a tét, mégis le kell szögeznünk, hogy a tematikai egybevágóságon túl a Kutyatej és A család az állam alapja nem is lehetnének egymástól különbözőbb mozgóképek. A rendező meglehetősen ritkán ábrázolt társadalmi csoportból választott magának főhőst, Libor ugyanis egy olyan bölcsész karakter, aki a jómód hívogatásának engedve feladta történelemtanári karrierjét, s a pénzügyi szférába átnyargalva egy nagybank menedzseri pozíciójáig jutott. Magyarán mondva: eladta hivatástudatát és lelkét. Döntésének következményeit azonban csak a film ellentmondást nem tűrő nyitányát követően kezdi belátni, mikor is két nyomozó sikkasztás – egyébként jogos – vádja miatt kihallgatja a pénzintézetben.

Sedlacek egy másik típusfigurára talált rá Libor alakjában, és az újgazdagok lelkiismereti válságát egy utazásos/menekülő szerelmeses narratíva mentén igyekezett feldolgozni. A kétértelműség pedig teljesen áthatja a filmet, ugyanis a rendező olyannyira visszatartja a főhős motivációit, hogy egészen a fináléig nem lehetünk biztosak abban, hogy a családi útnak mi is a valódi mozgatórugója? A luxusvillában elhidegült házaspár meghitt emlékeinek újraélése, netalán egy nyaralásnak álcázott szökési kísérlet? Más kérdés, hogy e tisztázatlanság sajnálatosan nem tud valódi feszültséget indukálni. A nyomozati szál inkább csak lóg a levegőben, fenyegetés helyett forgatókönyvi mesterkéltséget jelezve. A morális megtisztulás útját pedig erőltetett szimbólumok (gázolás után vergődő kutya), illetve nosztalgikus események (egy fiatal pár boldogító igenje) kövezik ki.

Mindettől függetlenül A család az állam alapja című filmet méltányolandó mozinak tekinthetjük, hiszen direktora újfent rátapint egy olyan – leghangsúlyosabban talán a modernizmus idején vizsgált – karaktertípus meghasonlására, akivel a budapesti utcákat járva is nap, mint nap találkozhatunk. S csak remélni lehet, hogy Robert Sedlacek meglátásainak Kelet- Közép-Európában is lesznek folytatói, mert a film erősebb pillanataiban felejthetetlen élmény érzékelni, ahogy a történelmi nevezetességek szemlélése közepette feléledni kezd a főhősben elhagyott hivatásának csínja-bínja.

Kiss Tamás

Kiss Tamás a Filmtekercs szerkesztője. Gimnáziumi tanárként mozgóképkultúra és médiaismeret, illetve történelem tárgyakat oktat. Rajong a western, a horror és a gettófilm műfajáért, valamint Brian De Palma és Sidney Lumet munkásságáért.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

Hirdetés

0
Kíváncsiak vagyunk a Te véleményedre is, szólj hozzá!x
()
x