Magazin

Titanic 20: Tiszta Amerika

SmashedAz általunk látott amerikai filmek a Titanicon abszolút meggyőzőek voltak, mind a történetet, mind a színészválasztást, mind pedig a megjelenést illetően. Nem hatalmas költségvetésből dolgozó, csillogó-villogó, az utómunkával szanaszét módosítgatott mozik – és többek között éppen ezért bírjuk őket. 

 

Chioke Nassor: Hogyan kövessünk vadidegeneket?

És hogyan csináljunk jó filmet, gyorsan, kevés pénzből? – tehetnénk fel a kérdést. Először is kell hozzá egy tehetséges rendező, egy ötletes forgatókönyvíró (esetünkben a kettő egy és ugyanaz), a dialógokat hitelesen előadó színészek és pár ügyesen megválasztott helyszín. A történetbe kell egy fiú és egy lány, szerelem, humor, fájdalom. Chioke Nassor első egészestés, Hogyan kövessünk vadidegeneket? című játékfilmje esetében ez mind pipa.

Ilyen egy jó ötlet: Egy lány és egy fiú a metrómegálló két ellentétes oldalán. Amikor észreveszik egymást olyan, mintha tükörbe néznének: hasonló ruha, haj és még az arcvonásaik is megegyeznek. Pár napon keresztül integetnek egymásnak, mielőtt reggelente befut a metró. A fiú egyszer csak eltűnik. A lány napokig várja, és nem tudja kiverni a fejéből a fiút. Nyomozni kezd, hová tűnhetett. A történet a két főhős karakterére és a köztük lévő dialógokra épül (kis költségvetés, rövid idő, független film). A két főszerepet alakító színész – Ilana Glazer és Chris Roberti – improvizálásra építő színésziskolában tanult, így a játékuk nagyon természetesnek hat, a rendezőnek sikerül szerethető karakterekké varázsolni őket. Miközben egyre többször futnak össze „véletlenül”, egyre többet tudunk meg róluk, és lassan a film harmadik főszereplője, New York is bemutatkozik.

How to follow strangers

A filmet romantikus komédiaként is kategorizálhatjuk. A frappánsan megírt dialógok és a jól kitalált, életszerű szituációk rengeteg vicces jelenetet eredményeznek. Főszereplőnk, Eleanor környezetvédő aktivistaként dolgozik, így mindennapi rutin számára az utca emberének utálatával való küzdelem. A „tegnapi buliban sokat ittam és olyat tettem, amit nem kellett volna” életérzés pedig minden fiatal számára ismerős helyzet. Nassor azonban arra is vigyáz, hogy ne essen az unalomig ismételt romkomok giccses kliséibe. Ügyesen egyensúlyoz és így a komoly hangnemet is meg tudja őrizni a szereplők exektől terhelt, problémás magánéletének felvázolása által. A halál a szereplők életében központi szerepet játszik. A történet egyik szálát egy valós esemény ihlette: egy gazdag, elegáns Chanel kosztümöt viselő nő holttestét csak egy évvel halála után fedezték fel manhattani lakásában. A városi elidegenedés döbbenetes példája nem csak a rendezőt késztette filmje megalkotására, de benne egyik hősünk életét is teljesen megváltoztatja.

A Hogyan kövessünk vadidegeneket? egy egyszerre vicces, de drámai mélységekkel is rendelkező, keserédes történet a szerelemről, halálról és a mindenkori emberi kapcsolatok bonyolultságáról. Talán egy kicsit a rendező kedvenc filmje, az Annie Hall is eszünkbe juthat róla, de a tavalyi év siker filmje, a Napos oldal is. Mindenesetre, ha lemész a metrómegállóba, ne felejts el átnézni a túloldalra: hátha ott áll egy idegen, akit érdemes követni.

 

James Ponsoldt: Szárazon

James Ponsoldt filmje olyasmivel foglalkozik, amely többé-kevésbé mindenkit érint. Élete során a legtöbb emberben felmerül ugyanis az igény a változásra, a változtatásra, ám sokan nem lépnek végül. De mi van akkor, ha tényleg merünk változtatni az életünkön? A barátaink továbbra is szóba állnak velünk? A férjünk vagy feleségünk támogatni fog bennünket? Mit nyerünk és mit veszíthetünk? A Szárazon főhősnője, Kate éppen ezekkel a kérdésekkel szembesül, amikor úgy dönt, hogy leáll az ivással.

Mondják, hogy az első lépés a legnehezebb, történetesen bevallani, hogy baj van. Kate számára akkor jön el ez a pillanat, amikor tök másnaposan megy be az általános iskolába, és egyszer csak kidobja a taccsot. Igen, a terem másik feléből megannyi pillogó szempár mered rá. A gyerekek persze láttak már ezt-azt, rögtön rá is kérdeznek, hogy terhes-e. Igen – hangzik a tétova válasz. Egy újabb hazugság, ami viszont már soknak bizonyul. Mary Elizabeth Winstead (aki feltűnt már többek között Tarantino Halálbiztosában, valamint A dologban) hitelesen alakítja a fiatal tanítónőt, akinek az életét egyetlen dolog irányítja, az alkohol. Partnere Aaron Paul, akit a legtöbben a Breaking Bad (Totál szívás) című elképesztően sikeres sorozat dílereként ismerhetnek. Az általa megformált férj, Charlie ugyanebben a cipőben jár, viszont neki ez így megfelel. És itt kezdődnek az igazi problémák.

Smashed

A Szárazon az egyik legjobb film, amit a Titanicon valaha láttam. Nincs benne semmi cifraság, nincsenek túl drámaira vett jelenetek – sokszor épp azért olyan hátborzongató, mert nagyon is valóságosnak tűnnek a szituációk. Egy idő után szinte mi is émelygünk. Emellett viszont – a remekül megírt jeleneteknek köszönhetően – tudunk nevetni is. A Városfejlesztési osztály Ronja, Nick Offerman ezúttal Kate kollégáját, Dave-et játssza, aki bevezeti a nőt az anonim alkoholisták csoportjába. Dave láthatóan vonzódik munkatársához, amit a nő tudtára is ad, olyan meghökkentő formában, amire senki sem számít. A Szárazon készítői pontos képet festenek arról, hogy milyen a függőség, anélkül, hogy különösebben belemerülnének a borzalmakba. Vannak persze rázós epizódok – például amikor Kate éjszaka tombol a közértben, mert mindenképpen bort akar, vagy amikor fogalma sincsen, hogy hol ébred. És még valami. A történet felhívja a figyelmet arra, hogy milyen sokat számítanak a kapcsolatok. Szerintem simán lehetne vetíteni prevenciós előadások keretében is az alig másfél órás filmet.

 

 

Maksai Kinga

A filmhez az irodalmon, a színházon és a művészettörténeten keresztül vezetett az utam. Ami a diplomákat illeti, az ELTE-n végeztem magyar, illetve filmelmélet és filmtörténet szakon, jelenleg pedig az SZFE televíziós műsorkészítő szakán készülök befejezni a tanulmányaimat. Mindig is imádtam moziba járni, maradandó mozis élményeim közé tartozik az Apollo 13, a Titanic és az első 3D-s film, amit Disneylandben láttam. Sokakkal ellentétben nem vetem meg a tévét és a DVD-t sem. Azt mondják, hogy ha sokat tudsz valamiről, akkor már nem vagy képes úgy élvezni a dolgot. Én még mindig felhőtlenül szórakozok egy sitcomon, ami ugye két dolgot jelenthet: vagy nem igaz rám a fenti állítás, vagy... Nem tartom magam sorozatfüggőnek, de a csajos és vicces változatokat szívesen nézem. A bennem élő feminista entellektüelt elnyomva imádom a Szex és New Yorkot, a Modern Family és a Bored to Death című sorozatokat pedig az utóbbi idők legjobbjainak tartom. Egy éve vagyok a tagja a Filmtekercs csapatának, jelenleg a fesztivál rovatot vezetem.

Filmek: Nem csak műfajok, hanem rendezők és színészek alapján is válogatok, így jöhet minden, amiben van egy kis Woody Allen, Tarantino, Alejandro Gonzalez Iñárritu, Mike Nichols, Philip Seymour Hoffman, Javier Bardem vagy Meryl Streep. Barátkozom az animékkel és Bollywooddal, de mellettük hű maradok régi kapcsolataimhoz is. Nehéz kiemelni filmeket, mert ez folyton változik, de most éppen: Diploma előtt, Madárfészek, 21 gramm, Annie Hall, Elveszett jelentés, A nagy Lebowski, Halálbiztos, Tükör, Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén, Melankólia, Totoro, Ra One, Chungking Express.

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés