Magazin

Titanic 2014: Rasszista film a Titanicon? – Apacsok

Apacsok (Les Apaches)Bátor vállalkozás korunk legsúlyosabb társadalmi problémájáról, a bevándorló gyökerű kisebbségről filmet készíteni. Szükséges is, fontos is – de mi van, ha célt téveszt? Miért rasszista szerintem az Apacsok?

Apacsok – a kifejezéssel a francia szleng a fiatalkorú, többnyire bevándorló hátterű fiatalokat illeti. Az egyre nyomasztóbb és kilátástalanabb probléma gyakorlatilag egész Európát fojtogatja. A cím pont azért nagyon találó, mert bár kontinens-szerte más névvel illetik a társadalom ezen rétegét – Németországban és Ausztriában törököknek, Nagy-Britanniában indiainak, Kelet-Európában pedig romáknak – mégis ugyanarról a jól körülhatárolható csoportról van szó: a többségi társadalomtól eltérő bőrszínű és kulturális hátterű, általában alacsonyabb jövedelmű szegmensről.

A probléma már korábban is égető volt, a szegényeket a legsúlyosabban érintő válság pedig meghatványozta a társadalmat szétfeszítő erőket – ennek eredménye a szélsőjobboldali Nemzeti Front minapi előtörése a franciaországi önkormányzati választásokon. A több mint félévszázados társadalmi jelenséggel az utóbbi időkben a legmagasabb színvonalon és a legtöbbet is a francia filmművészet foglalkozott. Kiváló művek sora reagált a problémára: Az osztály és A próféta 2009-ből, bizonyos mértékig a Polisse és az Életrevalók 2011-ből és persze a csúcs: A gyűlölet 1995-ből.

Apacsok (Les Apaches)1Az Apacsok dramaturgiáját tekintve az utóbbihoz hasonlítható, de ettől inkább tekintsünk el. A főszereplője Aziz (Aziz El-Hadachi) egy átlagos arab tizenéves, aki apjának segít takarítani a sok puccos korzikai nyaraló egyikét. Este a buliban jó ötletnek tűnik, hogy egy csajjal és egy haverral feljöjjenek úszkálni a medencébe, de rövid időn belül megérkezik még két szintén bevándorló hátterű haver, François-Jo (Fançois-Joseph Cullioli) és Hamza (Hamza Meziani), akik úgy döntenek, elemelnek néhány tárgyat a kégliből. Aziz azt hiszi, csak egy régi hifiről és DVD-lejátszóról van szó, azonban a tulaj jelzi apja főnöke felé, hogy két méregdrága puska is eltűnt.

Az eddig biztos ponton vezetett történet innentől hatalmas fordulatot vesz. A fiatalok maguk próbálják megoldani helyzetüket. A hétköznapi, társadalmi jellegű kilátástalanság mellé társul egy pillanatnyi kiúttalanság is. A film legjobb jelenetei ezek, amikor közvetlen közelről figyeljük, hogyan roppannak össze a gyerekek a hatalmas nyomás alatt.

Amit pedig a rendező (Thierry de Peretti) mutat, az rendkívül taszító. François-Jo rasszista, többször is kinyilvánítja, hogy gyűlöli a franciákat. Ez még nem lenne baj, de semmi nem indokolja a felmentést negatív tettei (a saját logikája alapján vele egy kasztba tartozó Aziz elárulása) alól, hiszen látjuk, alapvetően jól él, legalábbis az okostelefon és a MacBook erre utal.

Apacsok (Les Apaches)Gyávaság, az írott és íratlan törvények be nem tartása, a gyors meggazdagodás iránti vágy, a többségi társadalom ellenségként való kezelése csupa olyan tulajdonság és jellemvonás, amitől a főszereplőket antihősökké teszi. A motivációjukat ugyanakkor egyáltalán nem értjük meg, ezt a rendkívül fontos elemet a rendező szinte teljesen figyelmen kívül hagyta. És itt követte el a legnagyobb hibát, hiszen pont az a társadalmi beágyazódás, a mélyebb megértés hiányzik, ami közelebb hozná azokat – például a Cannes-i debütáláson ülő nézőket – akik egyébként nem is találkoznának a réteggel.

A fiatalokat játszó színészek hétköznapi korzikai figurák, akik saját nevüket használják a filmben, hogy ezzel még hitelesebb legyen alakításuk. Thierry de Peretti figyelme teljes mértékben erre, a valóság minél hűbb bemutatására összpontosul. Formanyelvében is hasonlít a rendkívül ütős Idegen a tónál című filmhez, csakhogy az a homoszexuális szerelem furcsa kérdésit vizsgálja, ehhez pedig nem kell tudnunk, ki milyen környezetből ered, addig a bevándorlás és kirekesztés mélyebb megértéséhez mindenképp szükségünk van a társadalmi körülmények ismeretére. Hiába a szenzációs zárójelenet, ha összességében mégis célt téveszt a film.

Definíció szerint nem rasszista az Apacsok, viszont ahogy és amit mutat a fiatal korzikai bevándorlókról, az semmit nem segít. Vagy mégis? Őszintesége nem kifogásolható – vajon az elég? Látnunk kell a másik oldalt is? Nézzétek meg a filmet, és döntsétek el ti magatok.

Tóth Nándor Tamás

Tóth Nándor Tamás külpolitikai és kulturális újságíró volt. A kettő metszetéből alakult ki filmes specializációja: a politikai témájú és a társadalmi változásokat feldolgozó filmek, valamint a Mediterrán-térség, Németország és Latin-Amerika filmművészete. A Filmtekercs Egyesület pénzügyi vezetője. tothnandor@filmtekercs.hu

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés