Itt az első iráni vámpír-western, amiben egy csadoros hipszter vámpírlány gördeszkázik éjszakánként a magányos szívek városában. Kultfilmgyanús.
Ana Lily Amirpour első egészestés mozija, a Csadoros vérszívó (A Girl Walks Home Alone at Night) fekete-fehér, de más szempontból döbbenetesen színes alkotás. Ha csak a nagyobb filmes hatásokat jelentő puzzle-darabkákat nézzük: vámpírfilm, horror, western, film-noir, tini romkom, melodráma, burleszk, képregényfilm, iráni újhullám, Jarmusch és Lynch keveredik a vásznon. Meg popkultúra és sok minden más is. A széles merítés ellenére az eredmény letisztult, eredeti és szerzői. A fiatal rendezőnő kiváló érzékkel rakta össze a darabkákból, a Csadoros vérszívónak minden esélye megvan, hogy kultstátuszba emelkedjen.
„A széles merítés ellenére az eredmény letisztult, eredeti és szerzői.”
A történet helyszíne Bad City, leginkább Sin Cityt idézi. A halál és a magány városának lakói egyszerre furcsa, mégis archetipikus figurák. Itt mindenkinek megvan a maga sötét, fájdalmas titka. A dealer (akinek a külső megjelenéséhez Ninja, a dél-afrikai Die Antwoord nevű zenekar rappere szolgált mintául), a prosti, a drogos, az elkényeztetett “királylány”, az utcagyerek, a transzvesztita, mind rejtegetnek valamit, miközben ez a város nem alszik és nem válogat, mindenkit fel akar emészteni. Az ifjú Arash-t (Arash Marandi) is húzza lefelé ez a világ. Heroinista apja (Marshall Manesh, – az Így jártam anyátokkalból lehet leginkább ismerős) adósságai halmozódnak, ő pedig egyre elkeseredettebben kapálózik, hogy megmentse, eljutva addig a pontig, ahol már identitásának darabkáit kell feláldoznia. A James Dean-típusú főhős egy este találkozik egy különös lánnyal (Sheila Vand), aki megváltoztatja az életét. Ők ketten együtt a Halhatatlan szeretők fiatalabb kiadásai – csak ebben az esetben az egyikük nem vámpír, – de kapcsolatuk eszünkbe jutatthatja az Engedj be! két magányos főszereplőjét is.
A Csadoros vérszívó nemcsak a történet egyes elemeit tekintve, hanem vizualitásában is megidézi a már említett képregényfilmet (is). Gyakoriak a megmerevedett, képregénykockákat idéző beállítások. Sőt, szerkezetében is fellelhetők képregényfilmekre jellemző sajátosságok. Nem csoda, hogy a rendezőnő – akihez saját bevallása szerint mindig is közel állt a műfaj – a film kapcsán egy hat részből álló képregény minisorozatot is megjelentetett. A Csadoros vérszívó laza romantikus főszálból és ahhoz, hol szorosabban, hol kevésbé kapcsolódó epizódokból épül fel. Egy románc és több rövid lélegzetvételű, önmagában is értelmezhető történet Bad Cityből, ahol a szürreális és a természetfeletti jól megfér a szociodrámával.
„Nem csoda, hogy a rendezőnő – akihez saját bevallása szerint mindig is közel állt a műfaj – a film kapcsán egy hat részből álló képregény minisorozatot is megjelentetett.”
A Csadoros vérszívót nyilvánvalóan nem lehetett volna Iránban leforgatni. Az iráni cenzúra által meghúzott határokon bőven túllóg. Amirpour górcső alá veszi a gender-problémákat, filmjében a muszlim nők helyzetét illetően határozott társadalomkritikát fogalmaz meg. (Többek között egy szimbolikus kasztrálást is láthatunk.) A felvételek helyszíne egy kaliforniai kisváros volt. A színészek azonban mind iráni származásúak, a film eredeti nyelve pedig a fárszi lett.
Személy szerint nem bántam volna, ha valaki, valahogy megakadályozza, hogy ez a film ezzel a magyar címmel fusson, de nem teljesülhet az ember minden kívánsága. Sokszor lerágott csont a téma, de mindig akad egy cím, ami miatt egyszerűen muszáj felhozni. Ez is egy olyan. Ennél azonban jóval lényegesebb, hogy ez a béna magyar címmel rendelkező film egy kivételesen sűrű szövésű-, összetett anyag, különleges hangulattal, gyönyörű vizuális világgal, ütős zenékkel (hol egy spagetti western dallam, hol iráni pop, hol techno szolgáltatja a zenei aláfestést), szokatlan humorral és egyszerre elegáns és merész rendezéssel. Utoljára Tarantinotól láthattunk ilyen szélsőségesen integráló, mégis ennyire eredeti mozit. Csak ajánlani tudom!
