Magazin

Titanic 2016: Kínai múltidézés csupán – Ami a sötétben rejlik

Ami a sötétben rejlik

Ami a sötétben rejlikNem túl elegáns megoldás, ha krimi és thriller elegyeként akarunk eladni egy közepesen unalmas felnövéstörténetet, ám valószínűleg ezért a bakiért ezúttal nem hibáztathatjuk a rendezőt – aki mellesleg nem is rendező.

Amit ugyanis a filmről közzétett rövid leírásban olvashatunk, arról joggal juthat eszünkbe a True Detective, a Mocsárvidék vagy akár a Galveston is, csakhogy ez – mármint a kínai kisváros életét egyáltalán fel nem bolygató gyilkosságsorozat, valamint a nyomozók munkája – maximum a film egyötödét teszik ki. A „maradék” 80%-ban a becsületes nyomozó kamaszkorba érő lányának történetét láthatjuk, akinek nincs még melle, de már melltartóról ábrándozik, nincsen hangja, de állandóan popslágereket énekel, és mindent megadna, ha ő is festhetné körmeit, mint barátnője – az erőszakos, törvénytelenségektől sem megrettenő zsaru lánya –, de tudja, hogy apja emiatt azonnal kitérne a hitéből.

Ez a szülő-gyermek kapcsolat – amiben az anyának is sajátos szerep jut – az, ami valamelyest dinamikát ad a filmnek: az apa szigorú szabályok szerint próbálja nevelni lányát, ami egyrészt egyfajta túlzottan féltő, konzervatív világlátást takar (nem mehetsz a tó közelébe, mert ott történtek a gyilkosságok; nem ülhetsz széttett lábakkal a bicikli csomagtartóján, mert lány vagy; nem festheted magad, mert az túl kihívó stb.), másrészt pedig remekül bemutatja azt a garasoskodó, minden kiadást megfontoló hozzáállást, amelyben a szülők generációja (a ’80-as évek fiataljai) felnőtt. Ők ugyanis azok, akiknek szülei átélték a nagy éhínség éveit (1959-1962) Kínában, így a fejükbe verték, hogy minden egyes falat ételt, minden egyes jüant meg kell becsülni.

Ami a sötétben rejlik

Talán nem meglepő, hogy a lázadó korba lépő kishölgy számos ponton áthágja édesapja szabályrendszerét, amikor a tó melletti úton biciklizik, kifesteti kisujjkörmeit, sőt, még fodrászhoz is elmegy nőiesebb hajviseletet vágatni barátnőjével. Mindeközben pedig valószínűleg azt kellene éreznünk, hogy micsoda nagy veszélyeknek van kitéve ezáltal. De nem érezzük. Hogy valóban leselkedik-e rá veszély, arra néhány homályos utalást kapunk csupán, amikor egy-egy „mindenre képes vagyok”-pillantású mellékszereplő valósággal felfalja tekintetével a még nagylánnyá sem avanzsálódott, hamvas diáklányt. Szóval veszély éppen van, csak ennek hatásos érzékeltetése marad el – a főhősért való izgalmak és a nyomozás okozta feszültség szinte azonnal feloldódik a gyermeki ábrándok és a korrajz bemutatásában.

Ez utóbbi, mármint a kor- és társadalomrajz még az, amiben az Ami a sötétben rejlik (elvileg) nagyot alkot. Azért csak elvileg, mert a rendező saját maga mondta a vetítés utáni közönségtalálkozón, hogy az európai emberek számára valószínűleg megmagyarázhatatlan, miért volt ez a film hatalmas siker Kínában. Az ottani emberek ugyanis azonnal ráismertek saját múltjukra, a kínai vidék jellemzőire és megpróbáltatásaira, ezért egyfajta ködfátyolos nosztalgiába merülve nézték végig Wang Yichun alkotását. Őszinte nyilatkozat ez egy rendezőtől, aki ráadásul sosem tanulta a filmkészítést, csupán úgy döntött, megtakarított pénzéből ír, rendez és finanszíroz egy filmet, amiben részben saját gyermekkori emlékeit dolgozza fel.

Ami a sötétben rejlik

Pedig ha csak egy kicsivel általánosabb érvényű tudott volna lenni, akkor valószínűleg itthon is nosztalgiázva szemléltük volna a rendszert és kort, melyet uniformizált iskolaöltözet, kiváló dolgozó plecsnik és „előre a lenini úton” szerű jelmondatok – melynek nyilván egy nagy kínai kommunistával felcserélt verziója hangzott el a filmben, de attól még mindenki ráismert a hazai verzióra – jellemeztek. Így viszont maradt egy minden porcikájában kínai, kriminek induló majd thrillerjegyeket nyomokban tartalmazó felnövéstörténet, amit belsővé tenni nem, csupán kívülről szemlélni tudunk. Kár érte.

Hancsók Barnabás

Hancsók Barnabás 2010 óta ír cikkeket a Filmtekercsnek, volt rovatvezető és olvasószerkesztő. Specializációja az adaptáció, a sci-fi, a vígjáték és a társadalmi dráma, szívesen ír szerzői, bűnügyi és dokumentumfilmekről is.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com