Magazin

Titanic 2017: Brazil Mad Max – A szent, a gonosz és a motoros

A száraz és végtelen brazil szavannák térségében csapnak össze a számkivetett motorosok és a helyi oligarcha bandája. A szent, a gonosz és a motoros némi poszapokaliptikával fűszerezett westernízű road-movie, és valahogy egyik sem ezek közül.


Hirdetés

Brazília legalább annyira a szélsőségek országa, mint az Egyesült Államok, mégis a távolság, a kevés kapcsolat és az ismeretek hiánya miatt ez alig tükröződik az országról. Maguk a brazil filmesek is ritkán mozdulnak ki metropolisaik és dzsungeleik közül, a száraz pusztaság világa talán csak a Központi pályaudvarból lehet ismerős. A szent, a gonosz és a motoros ezt a térséget választotta helyszínéül, egyben egyfajta inspirációs kiindulópontnak is.

A rendező, Homero Olivetto (aki a kortárs brazil mozi legnagyobb alakjához, Fernando Meirelleshez hasonlóan a reklámszakmából érkezett) képzelt világában az esőért harcolnak. A motorosok bandája egy sámántól hallott legenda alapján felkutatja és megszerzi a szent szobrát, ami a megfelelő kápolnában elhelyezve elhozza majd az áhított záport. Ám a helyi oligarcha fizetős zarándokhelyének kifosztása kivívja a gaucho haragját. Ebbe a háborúba csöppen bele a vidéken éppen csak átutazó, szűzies Laura (Luisa Arraes).

Az eredeti cím (A legenda nyomában) az egész mese misztikus hátterére utal, míg a magyar az archetípusokra. A motoros ez esetben a hős lovag, a modern cowboy. A protagonistához hasonlóan A szent… egy mai, külsejében mégis posztmodern western. Tele van leszámolásokkal, végtelen és vad tájakkal, papokkal és indiánokkal.

Külsőségeiben azonban nem történelmi, ellenkezőleg, történelem utáni,

már-már történelem feletti.

A motorosok jelmezei a Mad Max posztapokaliptikus világát idézik fel – sajnos annyira erősen idézik, hogy bennem felmerült a plágium kérdése –, de a sámánok is erősítik a hely földöntúli képzetét, amelyben az ellenpont, a nézői azonosulás iránya, Laura, aki csak átutazóban halad át a sivár környéken. Az egész valahogy mégis kevés. Az oligarchák például teljesen földhözragadtak, nincs bennük semmi rendkívüli, szimplán kegyetlenek csupán. A szent… nem koherens mű.

A szent… akcióbetétek tekintetében viszont már nem idézi meg a Mad Maxet, az autóüldözéses jelenetek rövidek és gyorsan véget érnek. A kamera lassan mozog, és sokkal többet időzik a tájakon vagy a csillagokon, mint a motorokon. A látvány keltett némi Szelíd motorosok-utánérzést bennem, legalábbis annyiban, hogy ezeken a kietlen, hatalmas tájakat tényleg jó lehet motorral átszelni. Mert A szent… valójában egy road-movie, amelyben a hősök folyamatos mozgásban harcolnak a gonosszal – és közben áthaladnak a kies Brazílián.

A számtalan mesebeli és kegyetlenül valóságos elemből kifejlődhetett volna egy erős, bátor kép a mai sivár brazil vidékről. A mágikus realizmus egyébként is Dél-Amerika saját találmánya Márquez óta. Ehhez egyszerűen több helyi és kevesebb globális-popkulturális utalást kellett volna beillesztenie a reklámfilmeken edződött Homero Olivetto rendezőnek. Mindent egybevetve A szent… különleges és szokatlan filmélmény, mégis felejthető.

Tóth Nándor Tamás

Tóth Nándor Tamás külpolitikai és kulturális újságíró volt. A kettő metszetéből alakult ki filmes specializációja: a politikai témájú és a társadalmi változásokat feldolgozó filmek, valamint a Mediterrán-térség, Németország és Latin-Amerika filmművészete. A Filmtekercs Egyesület pénzügyi vezetője. tothnandor@filmtekercs.hu