Magazin

Tíz év legjava: Korunk hőse – Knight of Cups

Terrence Malick az egyik legizgalmasabb kortárs rendező, aki egyedi úton haladva teszi lassan, de stabilan épülő életművével színesebbé a film világát. Munkái hátterében az elemi transzcendencia utáni vágy lüktet, hogy az apró, látszólag véletlenszerű események, szimbólumok egy nagyobb egész, egy terv részei. Pusztán túl kicsik vagyunk,  hogy tisztán lássuk.

Terrence Malick lírai, az élet nagy kérdéseit feszegető útjának egyik legfontosabb mérföldköve Az élet fája, számomra azonban a két év utómunka után a 65. Berlinalén bemutatott, megvilágosodás-trilógiát lezáró Knight of Cups jelenti a rendező eddigi pályájának csúcspontját, ami sajnálatos módon jóval kevesebb moziba jutott el világszerte.

Nem is a legszélesebb közönség számára jóízűen fogyasztható filmről van szó. Malick a megszokott, kényelmes, lineáris narratíva helyett monumentális képversekben gondolkodik. Nála egy lépéssel hátrébb kell lépni, és onnan szemlélni a képi impressziók és gondolatmonológok egymásba fonódását a vásznon. Aki a részletekbe próbál kapaszkodni, elveszett.

A Kinght of Cups esetében a rendező eljutott oda, hogy lényegében már forgatókönyvet sem használt. A főszereplő Christian Bale-nek például nem kellett szöveget tanulnia, csupán karaterleírást kapott. Ám a cselekmény és a karakterek, az archetípusok révén, így is működnek. Hasonlóan, ahogy a tarot kártya lapjai mesélnek a hozzáértők kezében.

Eközben a lenyűgözően gazdag szövésű struktúra révén a néző több szinten követheti ugyanazt a filmet: ez a lehetőség azonban tekintélyes kulturális háttértárat követel. Malick merítése meglehetősen  széles. Például, aki ismeri a tarot kártya lapjainak jelentését, egy kicsit más szemmel fogja nézni Knight of Cupsot. A filozófiában, például a gnoszticizmus terén való jártasság szintén sokat adhat a műélvezethez.

A tarot lapjaiba archetípusokat, archetipikus történeteket sűrítettek  alkotói. Az emberi lét alapvető mozgatórugóit fogalmazták meg szimbólumok segítségével. Malick hasonló módon építi fel filmjét egy központi lap, egy központi történet köré. A Knight of Cups, a kelyhek lovagja, korunk hőse: a népszerű, intelligens férfi, aki az élvezetek hajszolása és az álmodozás közben elvesztette  belső iránytűjét. Mindezt a film elején Malick egy mese keretein belül is elmondja.

A film során felbukkanó kártyalapok útjelzők a nézők számára. Előrevetítik, segítik értelmezni a történéseket. Tulajdonképpen Malick jósol, olvassa a kártyákat a nézőknek a vásznon. A tarotnak pedig megvan az a tulajdonsága, ha nem is igazán mélyedt el valaki a értelmezésében, akkor is rá tud érezni egy olyan lap üzenetére, mint a nap, a remete, vagy éppen egy összeomló torony, hiszen ezek szimbólumok feltehetőleg mindannyiunkban hasonló asszociációkat keltenek.

Persze nem csak képzett kártyajósok élvezhetik a Knight of Cupsot. A lapok beható ismerete nélkül is követhető a film, habár Malick nem a nézők tapsának rabja. Nem kiszolgálni szeretné a közönséget. Ő vászonra álmodja a vízióit, a közönség pedig azt kezd ezzel amit akar, és amit tud.

Annyit kap a filmjeiből, amennyiért megdolgozik.

A Kinght of Cups, akárcsak Az élet fája, egyszerre nagyon személyes, mégis archetipikus alkotás. A filmben felvetett kérdéseket minden bizonnyal sokak teszik fel maguknak nap mint nap. Mint ahogy a válaszok is elhangzanak újra és újra. Ám az embereknek a válaszok sokaságából kell kiszűrnie a sajátjait. Malick különböző vallások, filozófiák tanításait vonultatja fel a filmben. Miközben Christian Bale improvizálja az életútján megrekedt férfi monológját. Emmanuel Lubezki nyughatatlan, egyszerre álomszerű és letisztult, hidegrázósan gyönyörű képei és gondosan kiválasztott zene teszi teljessé az összhatást.

A pillanat mindenhatósága és az ember lelkében dúló kozmikus ellentét jelenik meg a vásznon és Malick meggyőződése, hogy a katolikus példabeszéd, a tarot kártya, a feminizmus, egy sztriptízbár, a végtelent szimbolizáló tenger és a kietlen kősivatag ugyanannak a kerek egésznek a részletei. Mindez egyszerre egy ember belső vívódása, vívódásai, mégis talán sokaké,  amit Malick utánozhatatlan formában ragad meg, mondd el és mutat meg.

Azt gondolom, hogyha felteszik a kérdést, szerinted mi volt a legjobb film az elmúlt tíz évben, az egy film kiválasztása – a különböző szempontok figyelembevétele után maradt a belső körben maradt jópár kiváló film közül – csak nagyon szubjektív lehet. A legjobb filmnek az elmúlt tíz évből olyannak kell lennie, ami annyira letaglóz, hogy úgy mész ki a moziból, hogy hirtelen nem is tudod, pontosan hol vagy. Nekem ez ilyen volt. Majdnem lekéstük a repülőt miatta.

***

Tízéves a Filmtekercs; szerzőink a „Tíz év legjava” című cikksorozatban mesélnek kedvenc alkotásukról. Ezek a filmek nem feltétlenül a legfelkapottabb, legelismertebb vagy leglátványosabb nagyságok: inkább azok, amelyek közel állnak a szívünkhöz. A teljes cikksorozatot itt olvashatod.

Mlinárik Mariann

Mlinárik Mariann

Mlinárik Mariann az ELTE-n végzett filmelmélet és filmtörténet, illetve történelem szakon. Érdekli a marketing, a reklám és a streaming platformok világa, specializációja a horror és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek. mlinarikmariann@filmtekercs.hu

FM ‘tekercs Podcast

Hirdetés

Hirdetés

Címlapon

Video

Kik a legújabb szereplők a streamingpiacon és vajon melyiküké a jövő? A VLOGtekercs második adásában folytatjuk a seregszemlét és egy kis jövendölgetéssel is készültünk!

Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
Vágó: Nagy Tibor
Főcím: Gyenes Dániel
Projektvezető: Nagy Tibor
Producer: Molnár Kata Orsolya

A videó Tóth Nándor Tamás cikke alapján készült.

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..