Magazin

Szemrevaló 2017: Csajozz, pasizz, válogass! – Tizenhét

A Tizenhét letisztultan szórakoztató és életszerű utazás a kamaszok végletekben gondolkodó, szenvedélyes világába, ahol az egyetlen megoldás a boldogságra, ha alaposan becsajozol vagy bepasizol. Vagy mindkettő.

Monja Art, osztrák rendezőnő önéletrajzi ihletésű első filmjében egy kisvárosi középiskola diákjainak életét vázolja fel, amely cseppet sem különbözik bármely másik, hétköznapi, tizenhét éves kamaszétól. Unják az órákat, nem figyelnek a tanárokra, a versenyek sem izgatják őket, hiszen hátra van még egy évük, hogy a jövőjükről gondolkodjanak. A fiatalság végtelennek tűnő állapotában lebegnek, nem számítanak a valódi gondok, csak a barátok és a bulik biztos pontok az életükben, fejtörést pedig az egyre ébredező vágyak okozhatnak. Érezni a családi konfliktusok halvány jelenlétét, de képtelen áttörni a tinédzserkor hormonoktól túlfűtött buborékját, hogy valódi tért nyerjen a történetben.

Mondjuk ki: ezeknek a srácoknak máson se jár az esze.

Ábrándozhatnak romantikusan, izgulhatnak, hogy mit írjanak a kiszemeltnek, leskelődhetnek bánatosan a közösségi oldalakon egymás után, végeredményben ugyanazt akarják, mint azok a bátrabb társaik, akik hangosan kimondják, hogy kivel mit tennének az osztályból, és kockáztatva a vereséget, nyíltan kezdeményeznek is.

A Tizenhét nem vállalkozik többre, mint visszarepíteni a nézőt a tizenévesek utólag jelentéktelen, akkor még halálosan komolynak tűnő drámáihoz, de mindezt üdítő bájjal teszi. Több ilyen őszinte film kellene az élet meghatározó szakaszairól. Főként Paula (Elisabeth Wabitsch) szemszögéből ismerhetjük meg, milyen tanácstalan kamasznak lenni, aki nem találja a helyét, és traumaként éli meg a mindennapokat, hiába intelligens és jó tanuló. Az árnyaltabb képhez bepillantást kapunk szűk környezete, ­az érte epekedő fiúk, a kicsapongó és szabados erkölcsű Lilli (Alexandra Schmidt) és a szolidabb, párkapcsolatban élő Charlotte (Anaelle Dézsy) intimebb pillanataiba is.

Tudni lehet, hogy nem dől össze a világ, bárhogy is alakul a diákok szerelmi élete, hiszen semmi rendkívüli nem esik meg velük, mégis a fiatalos lendület, a színészek élettel teli játéka, a humoros nüánszok és az ütős zenék magukkal ragadnak az önfelfedezés csodájába. A kamaszévekben még nehezebb eldönteni, hogy mit vagy kit is akar igazán az ember. Paula és társai még csak keresik az utat az igazi szexualitásuk felé, semmi sem kiforrott. Kihasználatlan lehetőségek egymás számára, akiket ki kell próbálni.

Kusza szerelmi sokszögek bontakoznak ki, amelyek szálai idilli egymásra találással kecsegtetnek, vagy keserűségbe torkollanak. Reménykednek, fantáziálnak és az esetek nagy részében ugyan csalódnak, de nem adják fel, és kitartóan kísérleteznek tovább egymással. A probléma, hogy mindenki pont valaki másra vágyik. Vagy mintha mindenki (még egy tanára is) Paulát akarná, aki a pótlékrománcai ellenére sem képes túllépni Charlotte iránti vonzalmán. A szerelem rengeteg alakot ölthet: viszonzatlan, csak bimbódzó, már elhaló vagy eltitkolandó, de sohasem ítélkezik, hogy kit helyez a szív közepére. Paula érzései és gyötrelmei tiszták és átélhetőek, és a környezete is érti, hogy nem az számít, hogy kit szeretnél megszerezni, hanem hogy a tiéd legyen végül.

Szádeczky-Kardoss Klára

Szádeczky-Kardoss Klára a Corvinus Egyetem kommunikáció és médiatudomány szakán végzett. 2016-ban csatlakozott a Filmtekercs szerkesztőségéhez. Újságírói tevékenysége mellett novellákat is ír.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com