Magazin Papírfény

Egy sima, egy fordított – Truman Capote: Álom luxuskivitelben / A fűhárfa

capote_alom_luxuskivitelben_fuharfaCapote mindkét kisregényét filmre adaptálták – ha azonban szeretnénk a csillogó felszín alá nézni, érdemes elolvasni az Álom luxuskivitelben és A fűhárfa könyvváltozatát is.

Az Európa Könyvkiadó 100 könyv-sorozata a XX. századi világirodalom remekeiből válogat – hatodikként Truman Capote két kisregényét jelentették meg. Capote bekerülése a sorozatba elvitathatatlan; legfeljebb csak az lehet a kérdés, mely műve képviselje a szerzőt: az Álom luxuskivitelben, vagy a tényregény műfaját megteremtő Hidegvérrel. A két legismertebb alkotás közül a kiadó az előbbi mellett döntött, egy korai kisregényt, A fűhárfát illesztve mellé. A két írás jól kiegészíti egymást, hiszen akár egymás folytatásának is tekinthetjük őket: A fűhárfa kamasz főszereplőjéből később az Álom luxuskivitelben felnőtt elbeszélője is válhatott. A választás számunkra azért is szerencsés, mert mindkét írást megfilmesítették: az Álom luxuskivitelben-t senkinek nem kell bemutatni, de a kilencvenes években A fűhárfát is feldolgozták – igaz, ez a film megérdemelten lett kevésbé ismert.

Míg filmen az Álom luxuskivitelben a megtestesült báj és elegancia, amely bebetonozta Audrey Hepburn stílusikon-státuszát, A fűhárfa inkább családi matinénak is beillő, kopottas tévéfilmnek látszik a nagy nevek (Sissy Spacek, Walter Matthau, Jack Lemmon, Charles Durning vagy a Terminátor John Connorja, Edward Furlong) ellenére. Aki azonban a filmváltozatok alapján próbál képet alkotni Capote művészetéről és stílusáról, tévúton jár: minőségüktől függetlenül a filmeknek nem sok köze van az eredeti írások szellemiségéhez. Így a friss kötet akár a meglepetés erejével is hathat azokra, akik korábban csak a filmeket ismerték.

breakfast-at-tiffanysMindkét történet formája visszatekintő elbeszélés, a múlt iránti nosztalgia viszont nem tünteti el a bizarr, megbotránkoztató vagy egyszerűen formabontó történetelemeket vagy személyiségjegyeket, amelyeket Capote szereplői gyakran szókimondó stílusban tálalnak – ez az esszenciális vonás viszont mindkét adaptációból hiányzik. Szimbolikus jelentőségű változtatásnak is tekinthetjük például, hogy A fűhárfa különc szereplője, a magát indiánnak képzelő, egyedien öltözködő, arcára rúzst kenő, és a szájában tartott vattacsomóktól teljesen érthetetlenül beszélő, majd a történet végére elboruló elméjű Catherine a filmváltozatban jóindulatú, műfogsoros fekete asszonnyá szelídül. De a regények szlengben gazdag nyelvezete is kisimul a filmvásznon: Audrey Hepburn szájából egyébként is életszerűtlenül hangzana egy olyan mondat, hogy „Mondja csak, nem ismer véletlenül valami kedves buzi nőt?” (Nem mellesleg Capote Marilyn Monroe-nak szánta a szerepet.) Capote kisregényei tüskések, a filmváltozatok viszont lekerekítik, leegyszerűsítik a nehezen tálalható részleteket.

a_fuharfaA jelentős változtatásokat A fűhárfa jobban megsínyli: a mellékszálak kihagyása a mély gondolatokkal és csendes tragédiákkal teli, egyedi felnövéstörténetet erkölcsös és ártalmatlan „ifjúsági változattá” szegényíti. Az Álom luxuskivitelben viszont bizonyos szempontból gazdagodik azáltal, hogy Holly (a magyar fordításban: Cily) és a narrátor nehezen megfogható, hektikus baráti kapcsolata a filmben tökéletes hollywoodi románccá alakul. A változtatásnak egyébként részben a cenzúra volt az oka: a Hays-kódex tiltotta a homoszexualitás ábrázolását, a közvélekedés szerint pedig a regény névtelen elbeszélője meleg – igaz, nagyon nehéz felfedezni az erre utaló jeleket (pláne magyar fordításban) annak, aki nem a téma vagy a bemutatott korszak szakértője. Inkább az árulkodik, ami hiányzik, nem pedig az, ami benne van a regényben: minden férfi megőrül a csinos Cilyért, kivéve a narrátort.

Mindenesetre a filmkészítők kissé túllőttek a célon, hiszen amellett, hogy a filmbéli Paul egy idősebb nő kitartottja, a Hollyval való szerelmi kapcsolata is happy enddel zárul – ezzel szemben a regényben inkább melankolikus vágyódást érez az elbeszélő a különc lány iránt, aki örökre eltűnt valahol a nagyvilágban. Ettől függetlenül az Álom luxuskivitelben filmváltozata joggal lett világhírű, ragyogását pedig egy percig sem csorbítja az eredeti változat különbözősége. Ám ha az eszményi tündérmese helyett egy keserűbb, társadalomkritikusabb, egyedibb Cily-portréra vágyunk olyan tálalásban, amely a sok humor mellett néha alaposan fejbe vág, érdemes kézbe venni az évtizedek után újra kiadott kisregényt is.

Gyöngyösi Lilla

Gyöngyösi Lilla az ELTE irodalom- és kultúratudomány szakán végzett. Specializációja a szerzői film, a western és az intermedialitás, mániája az önreflexió. Újságíróként és marketingesként dolgozik. A Filmtekercs.hu főszerkesztője.
gyongyosililla@filmtekercs.hu

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com