Magazin

Udin 2012: The Viral Factor

Egy ideális világban már nem gyártanának ennyira fantáziátlan akciófilmet: a The Viral Factor a műfaj legunalmasabb vonásait hordozza. Kétségtelenül drága munka volt, de annyira fárasztó, hogy a technikai kiválósággal semmire sem megy. A fesztivál leggyöngébb alkotásának tartom.

Az nem forgatókönyvírás, hogy a főhős 1) a repülőn véletlenül összeismerkedik azzal az orvosnővel, akit épp elrabolni készül az ő esküdt ellensége, 2) az emberrablás során véletlenül találkozik rég elveszett testvérével, mert 3) pont a tesót bízza meg fent nevezett esküdt ellenség a munkával, és végül 4) még aznap este főhősünk véletlenül szembetalálkozik az utcán rég elveszett apjával is, elvégre miért is ne, ezen a ponton már érzéketlenné váltunk a hülyeségre. Az nem forgatókönyvírás, hanem lustaság. Az is lustaság, hogy betesszük a filmvégi nagy összecsapást egy hajóba (mi van, olyat még úgysem látott a közönség? Hm?) Az pedig főképp a leglustább megoldás, hogy a közelharc-jelenetek alatt úgy kapkodjuk a kamerát, hogy semmit se lehessen kivenni. Fogadni mernék, hogy Dante Lam rendező kiadta a filmet vendégmunkásoknak, aztán szundított egyet. Mert hogy munkát nem fordított a The Viral Factorra, az látszik.

A pocsék forgatókönyv, sablonos helyszínek és követhetetlen akció mellett a film legordasabb hibája a lelkizés. A „jó karakter lassítva meghal, főhős lassítva ordít, háttérben vonószene szól és aztán fekete-fehér szemcsés flashbackben még kétszer visszahozom” lelkizés. Meg a „két akciójelenet között öt perc hosszan sírva vallom meg a bűneimet a kamerába” lelkizés.

Folytassam? Mert aztán az se nagyon tetszett, hogy a protagonistának a film eleje óta golyó van az agyában, de ez csöppet sem akadályozza meg mindenki más leverését. És hogy a halálvírus ellenszere plusz a vakcina negyedóra alatt elkészül egy három négyzetméteres sufnilaborban. És hogy rutinszerűen ugrálnak ki a hatodik emeletről és semmi bajuk. Én a negyediken lakom, de ha onnan kiugrándoznék, hidd el, lenne bajom. Mondjuk meghalnék. Ők nem. Mer’ csak.

Gondolom, nem kell összefoglalnom a véleményemet. De hogy elvegyem a kedved a film megtekintésétől, előzékenyen elspoilerezem a végét: a világot megmentik, a nőt megmentik, a rég elveszett tesót és annak kislányát is megmentik, ezzel szemben az agyában golyót cipelő és orvosilag a film eleje óta két hétnyi élettartamra számító hős feláldozza magát. Szívesen!

Ajánlom-e magyar nézőknek? Nem, mert ilyet és jobbat a legközelebbi videotékában is találsz tucatszám, ezért nem érdemes egy távol-keleti filmet felhajkurászni.

Értékelés: 4/10.

The Viral Factor
hongkongi akciófilm, 2012, 122’

Avatar

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek.

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A szuperhősök már ezerszer megmentették a világot a moziban. Mi a helyzet a tévével?

A VLOGtekercs ebben a hónapban a képregényadaptációk közül azokkal foglalkozik, amik nem a mozit célozzák. A tévében és a streaming-szolgáltatókon sorra érkeznek azok a képregényfeldolgozások amik valamilyen módon különlegesek, ráadásul nem csak saját kategóriájukban. A szuperhősök már meghódították a teljes popkultúrát, beleértve a kiképernyőt is, most megmutatjuk, hogyan!

Műsorvezető: Németh Míra

Szöveg: Vida László

Vágó: Nagy Tibor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya