A dél-koreai igazságszolgáltatásra rájár a rúd mostanában. Először a Silenced leplezte le a tárgyalótermi korrupciót, most pedig egy sokkal összpontosítottabb alkotás készült ugyanerről. Az Unbowed egy meg nem alkuvó ember küzdelmét mutatja be a törvényeket kénye-kedve szerint semmibe vevő bírói rendszerrel.
Kim Myung-ho (Ahn Sung-ki), egy matematika-professzor állítólag hasba lőtt egy bírót egy számszeríjjal. Az ügye a valóságban is élénk érdeklődést váltott ki, részint a véres részletek miatt, részint pedig a férfi hajlíthatatlan természete miatt.
A „bow” egyszerre jelent főnévként számszeríjat és igeként meghajlást. Az „unbowed” az az ember, akitől elvették az íjat. Másfelől pedig az az ember, aki nem hajolt meg. Kim Myung-ho nem hajol meg senki előtt. A velejéig konzervatív: a szabályok és törvények szentek a számára. így veszítette el az állását, a pert, a másik pert, a fellebbezést, és így fog elveszíteni mindent, hacsak a szabályok szigorú követésével felül nem kerekedik azon a rendszeren, amelyiknek a legszabálykövetőbbnek kellene lennie mind közül. Karaktere csodálatosan illik a vászonra: mint egy szikla áll a kavargó és szédelgő többi ember között. Messze a legmerevebb, legrigorózusabb és legelvhűbb filmes karakter, aki láttam, elvek és makacsság terén talán csak a Tizenkét dühös ember hőse hasonlítható hozzá.
A film ügyesen eljátszik a szabályokkal. Amikor Kim Myung-ho a bírók fejére olvassa a törvényt, azok vígjátékba illő jelenetek. A tárgyalóterem határozottan vicces is lehet, amikor az igazságszolgáltatás olyan messze került a céljától, hogy azt csak humorral lehet elviselni még a nézőtéren is. A mellékszereplők imádnivalók, élükün az ügyes, de komikusan bizonytalan védőügyvéddel (Park Won-Sang) és az ügyet magáénak tekintő újságírónővel (Kim Ji-ho). A film leginkább a bírósági jelenetekben erős, a mindennapi élet csak aláfestésül szolgál a küzdelem számára: ha nem lennének a remekül dramatizált szópárbajok, nem emelkedne felül a közepesen.
Ajánlom-e a filmet magyar nézők számára? Igen, ha érdekel egy szellemi játékon alapuló dramedy és a mögötte meghúzódó valóság, és ha érdekel egy igazán egyedi főszereplő. Nem, ha untatnak a szópárbajok.
