Magazin

Ukrán Filmnapok 2016: Puskák és galambok, na meg anarchisták és ukrán seriffek

fannikaplanIdén is a műfaji változatosság jegyében mutatkozott be az ukrán filmgyártás egy régi és négy új alkotással. Drámaként, avagy vígjátékként, de a Fekete tollú fehér madár, A nagymamám, Fanni Kaplan, A vadgalamb fészke és a Mostantól szeretni foglak című filmek is a bonyolult és kiismerhetetlen emberi kapcsolatokról szólnak, míg az Ukrán seriffek dokumentumfilmként a mai ukrán állapotokról tudósít.


Hirdetés

Mi sem bizonyítja jobban, hogy az Ukrán Állami Filmügynökség és az elkötelezett üzletember-mecénás által alapított Igor Iankovsky Alapítvány a politikai-társadalmi nehézségek ellenére is fontosnak tekinti a nemzeti filmművészet támogatását, minthogy az idei Ukrán Filmnapokon négy új filmet is bemutattak. A nagymamám, Fanni Kaplan ráadásul nálunk debütált. De a szervezők ötödik filmként, mintegy ajándékként elhozták a tehetséges ukrán rendező, Jurij Iljenko 1972-ben készült Fekete tollú fehér madár című legendás drámáját is, felújított változatban.

Olena Demjanyenko: A nagymamám, Fanni Kaplan (2016)

Az, amit Olena Demjanyenko filmjéből megismerünk Fanni Kaplanról, kicsit különbözik attól, amit a történelemből tudhatunk róla. Eszerint Fanni Kaplan anarchista volt, aki meggyőződésből lett hivatásos forradalmárrá. 1906-ban részt vett egy pokolgépes merényletben, ezért élethossziglani kényszermunkára ítélték. 1917 tavaszán kiszabadult, azonban ekkora már szinte teljesen megvakult. Fanni Kaplan 1918. augusztus 30-án Moszkvában háromszor rálőtt Leninre, amiből két lövés eltalálta őt. A CSEKA emberei elfogták Kaplant, és pár nappal később kegyetlenül kivégezték. Személye körül sok a tisztázatlanság, egyes történészek szerint nem is ő volt a merénylő, hiszen szinte vak volt már akkor, így – bár gyűlölte Lenint – képtelen lett volna végrehajtani a merényletet. Sokkal inkább azt feltételezik, hogy Kaplan nem egyedül cselekedett, ő csupán magára vállalta a tettet.

A fiatal rendezőnő, Olena Demjanyenko, Fanni Kaplan Párizs oroszok lakta külvárosában élő lányunokája segítségével idézi meg a századelős történetet. Az idős hölgy (állítólag) megtalálta nagymamája, Fanni naplóját, melynek lapjairól a nézők megismerhetik az ifjú anarchistanő történetét. A napló feltárja Fanni életútját a forradalmi időktől kezdve a börtönben eltöltött évein keresztül az öngyilkossági kísérletéig, megismerjük megvakulásának körülményeit, és részeseivé válunk reménytelen epekedésének első szerelme, Mika után. A filmben Marina, a kijevi újságírónő segít a történet felgöngyölítésében és lényeglátó kommentárjaival a nézők elé tárásában.

fannikaplan2

A rendezőnő felfogásában két szerelmi történet köré kanyarítódik Fanni Kaplan politikai szerepvállalásainak alakulása. Eszerint az 1908-as sikertelen merényletben csupán első kedvese, Mika iránti érzelmétől vezérelten vett részt. Majd tízéves börtönbüntetését letöltve összejön kezelőorvosával, Dmitrij Uljanovval, aki nem más, mint Lenin testvére (!), akit aztán Fanni megpróbált megölni 1918-ban. E két szerelmi szál teljességgel eluralja a film cselekményét, pusztán felfokozott érzelmi motivációval magyarázva Kaplan forradalmiságát.

Stílusát tekintve időnként olyan érzésünk van, mintha egy harmincas évekbeli némafilm túlzott gesztikulációval eljátszott történetének részesei lennénk, de mindez szórakoztató. A jó ritmusban megszerkesztett, a századelőt korhűen felelevenítő film mindvégig keskeny pallón egyensúlyoz igazolatlan történelmi legendák és felfedett családi titkok között. És bár a történelmi tények ismeretében a hősnő alakja bármilyen hiteltelennek is tűnjék a rendezőnő interpretációjában, az a történetet élvezetesen adja elő, finom humorral is átszőve Fanni Kaplan végzetesen szomorú sorsát.

Tarasz Tkacsenko: A vadgalamb fészke (2016)

A vadgalamb fészke című dráma már napjaink Ukrajnájába vezeti át a nézőt. A külföldi munkavállalás Magyarországon is komoly problémaígy kellőképpen át is érezzük – de Ukrajnában talán még ennél is nagyobb gondot jelent. Míg tőlünk 500 ezer ember ment el külföldre dolgozni, addig tőlük 5 millió, ami – még ha a két ország területe és lakosságszáma közötti különbséget leszámítjuk is – igen fájdalmas tény. Ukrajna esetében ez azt jelenti, hogy minden harmadik keresőképes ember más országban talál csak munkát magának. Lényeges különbség azonban, hogy Ukrajnából főként a nők indulnak külföldre dolgozni, a férfiaknak otthon kell maradniuk, mert háború van.

A fiatal ukrán női munkavállalók kiemelt célpontja Olaszország, ahová főhősnőnk, Darina olasz nyelvtudás híján, tapasztalatlanul érkezik, hogy idegenként, egy családanya szemszögéből engedjen betekintést a nyugati jóléti társadalom e szegmensébe. Bukovinai falubélije szerezte neki egy ügyvéd családjánál a házi mindenes munkát, persze nem honleányi segítőkészségből, hanem 500 euró közvetítési díjért. Darina nehezen illeszkedik be a kéttagú családba, mert az ügyvéd idős édesanyja kezdetektől gyűlölettel és lenézéssel kezeli őt. Egyfelől mert az ő szemében Darina egy barbár ország jöttmentje csupán, másfelől mert saját fizikai-lelki életereje leépülésének kudarcaként éli meg a fiatalasszony érkeztét.

a-vadgalamb-feszke

Kultúrák ütközését éljük át a filmben, ám az idős hölgy kultúrfölénye ellenére sem érezzük úgy, hogy az olasz nagyvárosi lét magasabb rendű lenne az ukrán falusi életnél. Mert igaz ugyan, hogy Olaszországból a rendezettséget, a kiszámíthatóságot és a középosztálybéli család jólétét tapasztalhatjuk meg a filmben, míg az ukrán falu láttán az elmaradottság és jövőtlenség érzése hat át minket, ám a filmből az is kiderül, hogy az emberi kapcsolatok bonyolultsága és mélysége nem régiófüggő, a nyomorúságos ukrán faluban élők ugyanolyan mély érzelmekkel bírnak, mint szerencsésebb helyre született embertársaik. Miként azt a rendező, Tarasz Tkacsenko megfogalmazta a vele való beszélgetés során: filmje fő gondolatának annak bemutatását tekintette, hogy bármi történjék is egy családban, “tovább kell élni“, s ez éppúgy vonatkozik az olasz ügyvéd tönkrement házassága utáni újrakezdésére, mint a teherbe esett ukrán fiatalasszony életének újradefiniálása.

Mint azt megtudtuk, a film csak nagy nehézségek árán készült el, mivel Ukrajnában közben kitört a háború. Szerencsére az Ukrán Állami Filmügynökség hathatós anyagi támogatásával folytatni tudták a forgatást, ám mielőtt befejezték volna, meghalt az ukrán férfi főszereplő, ami a film befejezésének koncepcióját is kényszerűségből némiképp optimistábbá alakította. A vadgalamb fészke ezen nehézségek ellenére is megrázó erejű és elgondolkodtató film egy politikai-társadalmi-szociális kelepcében vergődő ország fiatal női generációjának felkínálkozó életalternatíváról, és annak családi életükre ható lehetséges következményeiről.

Argejó Éva

Argejó Éva szociológiát és filozófiát tanult az ELTE-n, a Magyar Televízió kulturális műsorának (Múzsa) szerkesztője volt, jelenleg az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának munkatársa. Specializációja a társadalmi dráma, a sci-fi, a fantasy és a thriller.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

Hirdetés