Magazin

Uránia Filmnapok 2015: Bevándorlóként Svédországban – Enni, inni, meghalni

Gabriela Pichler filmjének fő motívuma a kiszolgáltatottság, aminek csak az egyik eleme a bevándorlólét, emellett a munka, a család és a barátok elveszítésének lehetőségétől válik a film mindenki számára átélhetővé – éljünk bosnyákként Svédországban, vagy magyarként Angliában.

Raša (Nermina Lukac) édesapjával él Svédországban, egy helyi gyárban csomagol, míg egyszer csak a csoportos leépítés áldozatává válik. Munkája elvesztésével mintha kihúzták volna a lába alól a talajt, amin beteg édesapja, a gyárban maradt barátai és természetesen a bevándorló-státusz sem segít. Raša kétségbeesetten munkát keres a maradék játékidőben, ami ugyan kicsit hosszúra nyúlik, de a lány szimpatikus karaktere, a színésznő őszinte játéka és dokumentumfilmszerű forma mégis elég izgalmassá teszi ahhoz, megérje végignézni az egyszerű, de végtelenül aktuális történetet.

Egyre több skandináv film állítja középpontjába a migránsokat, hol az ott élők, hol a saját szemszögükből ábrázolva. Az Enni, inni, meghalni az utóbbiak közé tartozik, és azért is üdítő kivétel, mert a kelet-európai bevándorlók végre nem maffiózóként jelennek meg, mint például az Eltűnés sorrendjében című filmben vagy az Elátkozott városban, hanem átlagos, dolgozó emberekként. A filmben nem hangsúlyos, hogy Raša és édesapja pontosan honnan érkeztek (még ha Montenegróból, a nyelvből és a muzulmán vallásukból ki is lehet következtetni, hogy bosnyákok), ezáltal ők az egész kelet-európai régiót képviselik. A rendezőnő (akinek szülei maguk is boszniai és osztrák bevándorlók voltak) úgy jeleníti meg a gyárat, ahol Raša is dolgozik, mintha az Svédország lenyomata lenne kicsiben: ugyan keveredik a kelet-európai, a thai, az iraki kultúra, de mindenki svédül beszél – és a svédek döntenek arról is, ki maradhat és kinek kell mennie.

És ha már Svédország, a film nem átallja az agyon dicsért svéd jóléti államot némi egészséges kritikával illetni. Kiderül, hogy még egy svéd kisnyugdíjas is panaszkodik időnként arról, hogy kevés a nyugdíj, az elbocsájtásuk után pedig munkaügyi központosok segítik szereplőinket, hogy feldolgozzák a helyzetet és újraértékeljék önmagukat. Egyfelől legalább törődnek velük, másfelől inkább görbe tükör ez: nem lelki segélyre van szükségük, hanem munkára. A film ráadásul szembe megy azzal a sztereotípiával, hogy a bevándorlók csak a segélyért vándorolnak északra: Raša úgy gondolja, hogy ő csak a csomagoláshoz ért, abban viszont kiemelkedik a többiek közül, munka nélkül pedig annyira feleslegesnek érzi magát, hogy elkeseredésében még egy szupermarketbe is beáll a pénztár mellé csak úgy önként bepakolni a vásárolt termékeket a vevők szatyrába.

A formát a dokumentumfilmtől kölcsönözte a rendezőnő az ismeretlen színészekkel, a kézikamerával és intim zónába mászó arcközelikkel, de a történet sem áll távol a dokumentumfilmektől, hiszen több aktuális társadalmi problémát helyez a film középpontjába. Nem véletlenül érdemelte ki Pichler első játékfilmjével – aminek rendezője, forgatókönyvírója és vágója is ő volt egy személyben – az év felfedezettje jelölést a Torontói Filmfesztiválon és az Európai Filmdíjon, a Velencei Filmfesztiválon pedig közönségdíjat ért az Enni, inni, meghalni.

A film végén szereplőink bohócnak maszkírozva tűnnek fel. Fellini – akitől ugye nem állt távol a cirkusz világa – azt mondta: „a bohóc tükör, amelyben az ember önmaga groteszk, torz, nevetséges képét látja viszont” – ám a filmnek köszönhetően a nézők, akik élhetnek egy idegen országban, lehet egy beteg rokonuk vagy éppen elveszítették az állásukat akár saját életükre is ráismerhetnek Raša történetén keresztül anélkül, hogy bohóccá válnának.

Avatar

Piller Mónika

Piller Mónika az ELTE-n végzett filmelmélet és filmtörténet, illetve dán szakon. Szakdolgozatát az izlandi filmek és a globalizáció témakörében írta. Specializációja a skandináv film, a dokumentumfilm és az animációs film. Jelenleg a Magyar Televíziónál dolgozik szerkesztő-riporterként.

Add Comment

Click here to post a comment

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya