Bár a cím kissé fenyegetően hat a halál emlegetésével, pánikra semmi ok. Ha már rengeteg filmet láttatok, és föl akarjátok eleveníteni az emlékeket, ha támpont kell ahhoz, hogy mit nézzetek, de a barátaitok leginkább az Amerikai pite stílusú mozikat ajánlják, vagy ha imádjátok az ismeretterjesztő jellegű, képes kiadványokat, akkor feltétlenül szerezzétek be ezt a könyvet.
A kötet ára viszonylag borsos, mégis megéri beruházni rá, mert nagyon sokáig jó cimborátok lehet. Azoknak is ajánlom a figyelmébe, akik valamelyik egyetem film- vagy kommunikáció szakán tanulnak, hiszen annak ellenére, hogy nem kimondottan szakirodalom, remekül kiegészítheti a tanultakat. A használata sem okoz sok nehézséget, a filmek időrendi sorrendben találhatók, emellett pedig a betűrendes mutatókban cím vagy éppen rendező alapján is kereshetünk. Minden filmről olvashatunk egy hosszabb-rövidebb leírást, ami néhol a történet felvázolása, néhol valamiféle érdekesség, néhol pedig kritika jellegű. És persze a képek. Hihetetlenül színes a könyv képanyaga, amelyben egyaránt találunk filmplakátot és egy-egy filmpillanatot megörökítő fotót is.
Ahogy arra a magyar kiadás szerkesztője is rámutat, valóban túlsúlyban vannak az amerikai filmek a világ más pontjain készültekhez képest. Mivel azonban olyan kötetről van szó, ami a klasszikus, mondhatni az egyetemi filmkánon darabjai mellett a népszerű vagy kultfilmeket is sorra veszi, így érthetőbb a dolog. Ami a magyar vonatkozásokat illeti, megtalálhatjuk benne a Szegénylegényeket, a Csillagosok, katonákat, a Körhintát, a Sátántangót, valamint A tanú, a Mephisto és a Szerelem című filmeket is.
A 2004-es kiadást átdolgozták, és hozzávettek még jó pár olyan filmet, amely azóta készült. Így került bele többek között: a Túl a barátságon, A család kicsi kincse, A faun labirintusa, a Nem vénnek való vidék, az Engedj be!, az Avatar, a Fekete hattyú és A király beszéde. A könyv borítójával is ezeket az újdonságokat kívánták érzékeltetni a szerkesztők, a Psycho ikonikus képe helyett Natalie Portman került a borítóra, a gerincen pedig az Avatar egy kis kép-szeletkéje látható az előző kiadáson lévő Chicago helyett.
Ugyanakkor mégis érezhető egy leheletnyi eltolódás a korábbi filmek irányába. A 40-es évekből például jóval több film került a válogatásba, mint a 2000-es évekből. Mintha egy kicsit elbizonytalanodtak volna a szerzők, hogy mi kerüljön a kötetebe a kortárs filmtermésből. Persze ha belegondolunk, könnyebb a kánonra vagy a tömegkultúrára hagyatkozva beemelni a Patyomkin páncélost, a Nagyítást, vagy a Ponyvaregényt, mint megállapítani, hogy mi az, ami az új évezred eleji filmrengetegből maradandó lehet. Mégis, az olvasó talán örömmel venné, ha nagyobb lenne a merítés a közelmúltbeli alkotásokból.
És még valami. Ha már felvillantanak animációs filmeket, mint a megkerülhetetlen, mert a maga nemében első Hófehérke és a hét törpe, a szintén kultikus Akira vagy az Oscar-nyertes Chihiro szellemországban, lehetett volna még kicsit bővíteni a listát. Tudom, benne kell maradni a keretben, ami azt jelenti, hogy ha egy film bekerül, akkor egy másik kiesik, mégis jó volna több animációval találkozni.
