Magazin

Valletta Filmfesztivál 2017: Különleges hangulatért én megbocsátom a gyerekbetegségeket

Az idén harmadszor megrendezésre kerülő Valletta Filmfesztivál, folyamatosan emelkedő színvonalával, egyre több érdeklődőt vonz évente. Ez nem is meglepő, az Európai Unió legkisebb lélekszámú fővárosa meghökkentően sokszínű kulturális olvasztótégely – nagyszerű helyszín egy egyedi arculatra törekedő filmfesztiválnak.

Málta önmaban gyönyörű, és a rendszerint július elején induló 10 napos fesztivál, a felettébb vonzó line up mellett, többek között elképesztően szép strandok ígéretével is csábít.

Limonádéval az asztalodon, háttérben az áttetsző türkiz tengerrel, jó kritikát írni  – márha bírja a géped, hogy napközben 40 fok közelében táborozik a hőmérő higanyszála.

A mindössze 5680 (2015) lélekszámú főváros a fesztivál ideje alatt valóban a filmművészet szollatába áll. A  fő helyszínként funkcionáló 900 férőhelyes szabadtéri színz, a Pjazza Teatru Rjal rögtön a városkapun történő belépés után üdvözli az ide látogatókat. A rendezvény további helyszínei kb. 10 percre találhatók egymástól. Gyakorlatilag minden elképzelhető téren, múzeumban zajlanak a fesztiválhoz kötődő beszélgetések vagy vetítések. Én rendszerint a Pjazza Teatru Rjal, Valletta egyetlen multiplexe, az Embassy, illetve a kulturális központként működő St. James Cavalier által felrajzolt háromszögben mozogtam.

https://www.youtube.com/watch?v=STL46bYfWoQ

A vitathatatlan pozitívumokkal együtt is: a kezdeti nehézségek egy újságíró számára riasztóak lehetnek, ugyanis nem könnyű akkreditációt szerezni a fesztiválra.  Engem a tavalyi év után annyira már nem lepett meg, hogy egy nappal a fesztivál kezdete előtt értesítettek, hogy megkaptam – tavaly még nagyobb volt a zűrzavar. Egyszerűen rájuk kell írni… A szervezésnek ezen a szintjén  bele lehet futni fogyatékosságokba, amik valószínűleg a nézőket nem érintik. Remélhetőleg jövőre – amikor Valletta Európa egyik kulturális fővárosa lesz – kinövik az ilyen jellegű problémákat.

„Szeretek 23 fokban a csillagok alatt nézni válogatott filmeket.

Egy fesztivál fényét nagyban emeli a külvilág szemében,  hogy kiket tudnak a helyszínre csábítani. A Valletta Filmfesztivál nagybetűs sztárokból nem sokat tud felmutatni – idén talán Agnieszka Holland (Spoor) volt a legnagyobb név – ellenben sok olyan izgalmas, kísérletező alkotó jelent meg mint, Mans Mansson (The Yard – ami egyébként a tavalyi évben vihette haza a legjobb filmért és lejobb látványért járó Triton-díjakat), Ivan Marinovics (The Black Pin), Antonio Piazza (Sicilian Ghost Story), illetve a színészek közül olyan tehetségek, mint Pekka Strang (Tom of Finland) és Diamond Abou Abboud (In Syria). Esetükben szerintem minden esély megvan, hogy a nevük pillanatok alatt berobbanjon a köztudatba.

A versenyprogram alkotásainak fókuszában idén a migráció mellett a bűnözés, a homoszexualitás és generációs problémák álltak. Külön szekcióban láthatók a tinédzserkor kérdéseit boncolgató alkotások, a dokumentumfilmek és a rövidfilmek.  Plusz van egy egészen érdekes Islanders elnevezésű válogatás, ahol a szigetek által jegyzett, illetve szigetek problémáival foglalkozó filmek kerülnek bemutatásra.

A fesztivál a földrajzi okokból adódóan – a tavalyi évet is figyelembe véve –  az egész Európát érintő társadalmi kérdések mellett,  láthatóan érzékenyebb az olasz, illetve az észak-afrikai térség alkotásaira és problémáira.

Idén a nyitófilm például egy zaklatott életű fiatal anya kaotikus életét nyomon követő Fortunata című olasz film volt, illetve a versenyprogramban a Sicilian Ghost Story című különleges látványvilágú alkotáversenyzett a Triton szoborért. Tavaly pedig a Hedi című tunéziai film volt ebből a merítésből igazán emlékezetes.

Szeretek 23 fokban a csillagok alatt nézni válogatott filmeket. A fesztivál egyébként olyannyira családias, hogy a nézők nincsenek elszeparálva a szakmabeliektől. Könnyen előfordulhat, hogy az aktuális film rendezője, vagy az abban játszó színész, ott ül melletted a vetítésen. A program után pedig 15 perc séta és rálátsz a tengerre. Megvan a hangulata egy ilyen estének.

Mlinárik Mariann

Mlinárik Mariann az ELTE-n szerzett MA diplomát filmelmélet és filmtörténet, illetve történelem szakokon. Érdekli a streaming platformok világa. Szívesen készít interjúkat. Szabadidejében fotózik, néhány képe az oldalon is látható.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com