Magazin

Változatos finomságok – Dexter dicsfényben

dexter dicsfenyben

A legtöbb rosszfiú életében eljön az a pont, amikor eldönti, hogy jó útra tér. Dexter esetében sincs ez másképp, aki újszülött gyermekének hatására dönt úgy, hogy megpróbálja elnyomni sötét énjét, és maximálisan törvénytisztelő „Dex-Apu”-vá változik. De vajon sikerülhet egy nemes lelkű sorozatgyilkosnak egy efféle páli fordulat kivitelezése?

Ez a fő kérdés Jeff Lindsay regényfolyamának legújabb részében, mely a magyar keresztségben a Dexter dicsfényben címet kapta – ami egyértelműen a sorozat eddigi leggyengébb címátültetése, hiszen az angol Dexter is Delicious a regény cselekményének egy egészen más vonulatára helyezi a hangsúlyt. Na, de ne kezdjük rögtön sajnálkozással, hiszen a cím ellenére egy, mondhatni szokásosan remek kis könyvvel van dolgunk.

Az mindenesetre biztos, hogy a fent említett kérdés nagyban befolyásolja a regény cselekményét, hiszen a már-már jól megszokott, azonnali gyilkosságokkal operáló Dexter-történet helyett ezúttal egy, mindenféle erőszaktól mentes, és kissé talán hosszúra nyúlt felvezetést kapunk, melynek köszönhetően az első bűntettre is közel száz oldalt kell várnunk. „De akkor mi van helyette?!” – kérdezhetnék felhorkanva a sorozat rajongói, akik valószínűleg elvárják, hogy ne egy mézes-mázos alaptörténetet kapjanak kedvenc hősük újabb kalandjaként.

A válasz azonban megnyugtató: nagy adag szarkazmus, melynek köszönhetően az eddigieknél is sokkal viccesebb bepillantást nyerhetünk Dexter gondolataiba, amint próbálja magát azonosítani az eddig csak félig-meddig elsajátított apaszereppel. „Oké, de egy Dexter-könyvbe akkor is kell gyilkosság!” – hallom a fülemben újra a méltatlankodó szavakat. Persze, ezt Jeff Lindsay is tudja, ezért kárpótlásul és egyfajta bocsánatkérésül az eddigi várakoztatásért, az első kivizsgálandó bűntény felbukkanásával bele is csap a közepébe, és egy felettébb gyomorforgató történetet kanyarint az olvasó szemei elé.

A 21. századi kannibál-vámpírsztorivá alakuló cselekmény első hallásra talán túl elcsépeltnek tűnhet, és kétségtelen, hogy Lindsay az utóbbi időben dívó vérszívó- és zombi-divathullámot próbálja meglovagolni vele, ám erős hangulatteremtő képességének hála, a Dexter dicsfényben egyáltalán nem válik holmi tinihorror-parafrázissá, és Romero-remake sem lesz belőle. Már csak azért sem, mert az író a kannibálok szerepeltetésével valamelyest túl is tesz a zombi-hóborton, hiszen míg utóbbiak agyhalottként falatozzák az emberi szövetet, nos, addig a kannibálok – elvileg – ép elmével.

„Kannibálok, vámpírok, Dexter pedig jó útra tér? Ez nem az, amit vártunk…” – jöhetne az újabb közbevetés, melyre csak azt tudom felelni, hogy de, nagyon is az, kedves olvasó. Meglehet, hogy az alapsztori kissé furcsa, és főhősünk viselkedése is szokatlan, ám szeretett írónk és szereplőink ugyanazok – sőt, egy rég nem látott, sötét rokon is látogatását teszi Dexteréknél, melynek hatására azonnal felborul a Dex-Apu által oly gondosan felépített családi idill, Deborah, Dexter húga pedig sokkal kidolgozottabb és sokkal emberibb valójában jelenik meg előttünk, mint eddig bármikor.

Ugyanez a kidolgozottság sajnos nem teljesen mondható el magáról a kiadványról, melyben ezúttal nem egy magyartalan mondat és helyesírási hiba maradt, ám még így is azt kell mondanunk, hogy le a kalappal a fordító előtt, amiért Lindsay nyakatekert mondatait és szívenütő, szarkasztikus humorát ilyen hatásfokkal vissza tudta adni a magyar olvasóközönség számára. Nem beszélve a lüktető, olykor altató, majd hirtelen felgyorsuló tempóról, mellyel az író nagyon ügyesen bánik, ezzel is sokkal ütősebbé téve az izgalmasabb jeleneteket.

Amikből persze ezúttal sincs hiány, és talán azzal sem árulok el nagy titkot, hogy megsúgom: Dexter öntörvényű éjszakázására is sor kerül végül. És akkor jöhet újra a cikk elején feltett kérdés, kicsit átalakítva: Dexter soha nem válhat törvénytisztelő állampolgárrá, vagy ő csupán a maga módján tiszteli a törvényt? Emberibb tulajdonságokkal bír családapaként, vagy épp azért szeretjük, mert egy kicsit mindig kívülállóbb lesz, mint mások? Sőt az is lehet, hogy túlzottan előreszaladtam, és az igazi kérdés valójában valami olyasmi lenne, hogy szereti-e őt egyáltalán valaki. A kannibálokon kívül, persze.

Jeff Lindsay: Dexter dicsfényben
Agave Könyvek, 2011

Hancsók Barnabás

Hancsók Barnabás 2010 óta ír cikkeket a Filmtekercsnek, volt rovatvezető és olvasószerkesztő. Specializációja az adaptáció, a sci-fi, a vígjáték és a társadalmi dráma, szívesen ír szerzői, bűnügyi és dokumentumfilmekről is.

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés