Magazin

Van-e szellem a páncélban?

Ghost in The Shell

Szellem a páncélban: a Ghost in The Shell minden idők egyik legbefolyásosabb cyberpunk alkotása. Világában filmek, sorozatok és mangakötetek szerepelnek, és az akciódús felszín alatt évezredes kérdések áramlanak a mélyben. GiTS-összefoglaló a Magyar Anime Társaságtól!

Paradoxonnal kezdem: a Ghost in The Shell világának rövid összefoglalója következik. Masamune Shirow mangája (első megjelenés: a Young Magazine antológiában, 1989-90) már eredeti formájában is túl komplex lenne ehhez, az azóta kinőtt és még mindig alakuló univerzummal viszont lehetetlen. Shirow műve néhány évvel a nyugaton a ’80-as évek elején-közepén kitörő cyberpunk-láz kezdete után látott napvilágot egy olyan országban, ami William Gibson szerint maga a cyberpunk (bár a Szárnyas fejvadász alapjául szolgáló regény ’68-as, és a sötét gyökerek még mélyebbre nyúlnak, de erről majd később).

Véleményed van a cikkről vagy a filmről? Írd meg nekünk kommentben!

A történet a „9-es csoport” nevű speciális alakulat (az eredeti cím: 攻殻機動隊, Koukaku Kidoutai, azaz „Páncélozott rohamosztag”) mindennapjait követi nyomon, melynek tagjai többé-kevésbé gépesített testű ex-kommandósok és hasonlók. A főszereplő a kb. 95%-ban cyborg Motoko Kusanagi, vagyis az „Őrnagy” (Major/Shousa), a központi történetszál pedig a „Bábjátékos” (Puppet Master/Ningyo Tsukai) nevű szuper hacker körül bonyolódik.

A manga hamar rendkívüli népszerűséget ért el. Az 1991-es kötetes kiadást (tankoubon) 1995-ben követte az Oshii Mamoru rendezésében elkészült első mozifilm, majd két tévésorozat, a Stand Alone Complex (2002-2003) és a Stand Alone Complex 2nd GIG (2004-2005). Mindkét sorozatból készült egy-egy egész estés feldolgozás, a The Laughing Man (2005), illetve az Individual Eleven (2006). Időközben, 2004-ben megjelent a második GiTS mozifilm, ismét Oshii Mamoru rendezésében, ez az Innocence címet viselte. Ezeket követte egy önálló, a sorozatokhoz kapcsolódó film, a Solid State Society (2006), majd végül egy jelenleg is zajló négy részes sorozat, a Ghost in the Shell Arise. Aki már elveszítette a fonalat, annak álljon itt egy lehetséges időrend.

Manga, mozifilmek, sorozatok

Ghost in The Shell
Egy cyborg születése.

A Black Magic (1983) szuperszámítógép által irányított harci androidjai, az Appleseed (1985) már rendőrségnél szolgáló cyborgjai, és a magyarul is megjelent Dominion (1986) tankokkal felszerelt rendőrsége (persze androidok itt sem hiányoztak) után a végtelen, mindent átszövő hálózat hozzáadásával jött létre a Masamune Shirow főművének tekintett Koukaku Kidoutai. Voltak bevált fix pontok: szexi főhősnő, optimális mennyiségű fanservice, némi humor, időnként SD karakterekkel, magyarázó ábrák a látott technológiák működéséről, valamint nagy mennyiségű politika, korrupció és konspiráció. Lehetett, hisz a Young Magazine seinen antológia, a célközönség elsősorban a huszonéves férfiakból kerül ki, tőlük pedig már elvárhatjuk, hogy egy leszbikus szexjelenet és egy autós üldözés között szívesen olvassanak külpolitikáról, vagy a szintetikus bőr tapintóreceptorainak kifejlesztéséről.

A kötet tizenegy, lazán öszefüggő történetből épül fel. A néhány helyen szereplő dátumok alapján ezek több mint egy évet fognak át 2029 elejétől 2030 végéig. Három történet bonyolódik az Őrnagy-Bábjátékos affér körül, ezek szolgáltak az első, 1995-ös film alapjául. Mellettük Oshii szabadon válogat neki tetsző részleteket teljesen különálló történetekből, ilyen Batou megjegyzése a vérezni tudó gépek szomorú látványáról, vagy az ötödik, „Cyborg-építés” című fejezet, ami a film Kenji Kawaii által komponált legendás főcímévé vált (Making of Cyborg).

Ghost in The Shell
Az Őrnagy az első mozifilmben.

A hangsúly teljesen átkerült Motoko belső világára, út- és énkeresésére, bár ez eredetileg is lényeges volt a történetben. A manga többi fejezete, egyes jelenetei azóta is visszaköszönnek a sorozatokban, de a második mozifilmben is (ami pedig egy rövid történet, a „Robot rondó” alapján készült. Az első filmben a mangához képest eltűnt humort és a technikai megjegyzéseket a sorozatokban már újra szerephez jutó, a mangában viszont állandóan jelen lévő, mesterséges intelligenciával ellátott mini tankok (a Tachikomák) csempészik vissza a mozgóképes GiTS univerzumba. Meg néha Batou.

Hálóban született

Ghost in The Shell: Arise
Az Őrnagy a Ghost in The Shell: Arise sorozatban.

Természetesen, ha belegondolunk, a dumagép tankok filozófiai vitái semmivel sem felszínesebbek, legfeljebb közvetlenebbek, mint az Őrnagy titán koponyájában járó gondolatok. Olyan gondolatok, amikhez nem kell az embernek 30-50-90%-ban gépnek lennie. Mi vagyok én? Mi tesz emberré? Egyáltalán több-e az ember, mint precízen működő gépezet? Hol a tudatom, hol vagyok én magam? Ezekhez a kérdésekhez a cyborgok, MI-k, a hálózat csak eszközök. A főhősnő rajtuk keresztül szembesül e kérdésekkel, miközben egyre jobban maga mögött hagyja fizikai formáját (a mangában ez sokkal egyértelműbb) és végül eljut a hálózat végtelen tengerében született tudat közreműködésével egy misztikus tapasztalathoz: valódi természetéhez (nevezhetjük, ahogy akarjuk).

Automaták, robotok, cyborgok

A GiTS és általában a cyberpunk egyik fő témája a cyborg, az android, a részben vagy egészben gépesített ember. Ezek csak első hallásra modern témák, az említett 1968-as Philip K. Dick-regény korántsem első megjelenésük. Valójában egyidősek az emberi elmével. Ez a teremtésre, új élet létrehozására való vágy változatlan, csak az eszközeink finomodnak. Az ókori Görögországban már ismertek voltak önműködő szobrok, ezeket játéknak, szórakoztatásra, de szentélyek kellékeiként is használták. Alexandriai Héron (i. sz. 10-70) több ilyen súlyokkal, sőt gőzzel hajtott gépezet leírását hagyta hátra, mi több, egy önjáró, és a korabeli lehetőségek között programozható (!), kerekeken guruló szerkezetét is. Leonardo már páncélba épített, tehát ember alakú gépet tervezett, a XVIII. századi Európában pedig, ahogy az óraszerkezetek elérték a szükséges fejlettségi szintet, valóságos mánia alakult ki az éneklő madarak és rajzoló babák körül.

Karakuri ningyou
„Karakuri ningyou”, Nagoya Festival, 2011. Fotó: Nic Kyu.

Akinek volt szerencséje Az arany virágcserép mellett A homokember (1814) című Hoffmann-kisregényt is olvasni, az az élő emberre megtévesztően hasonlító, óraszerkezet működtette „androidlányról” olvashatott. (Ajánlom minden clockpunk rajongónak.) Az ilyen óraműves robot/játék baba képe erősen megjelenik a második GiTS mozifilmben, az Innocence-ben, és nem minden alap nélkül. Nem csak nálunk hódítottak ugyanis az ilyen játékok az 1700-as években: Japánban a karakuri ningyou-nak (kb. „mechanikus baba”) nevezett szerkezeteket használták otthon teaszervírozásra, színházakban, de vallási ceremóniákon is. Igen, ő volt az, aki felszolgálta Batou-nak és Togusának a teát az említett filmben.

Azok a dolgok, amikről a GiTS-ben és más cyberpunk alkotásokban olvashattunk, mára nagyrészt megvalósultak. Patkány idegsejtek irányítanak robotot, létezik az idegrendszerhez kapcsolódó művégtag és a szemet helyettesítő implant (bár még korai stádiumban). Tervezésnél tart az emberi agy működését lemásoló számítógép-projekt – igaz, az első tíz évet a „megérteni az agy működését” című részre szánják, a gép tehát még nem jövőre születik meg. A hálózat a várakozásnak megfelelően elborított mindent, bár arra, hogy az utcán sétálva konkrétan a virtuális valóságban találjuk magunkat, azért még várnunk kell.

Pár hónapot…

 

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!

Podcast

Hirdetés

Hirdetés