Magazin

Velence 2018: Nem tudjuk lerázni magunkról Guillermo del Torót

Az elmúlt napokban láttunk egy fantasztikus német alkotást, érdekes dokumentumfilmet, de kevésbé jó versenyzőkkel is találkoztunk. A jubiláló fesztiválról megnéztünk egy szuper kiállítást, és továbbra is sztárok között töltjük napjainkat. Íme második számú élménybeszámolónk a Velencei Filmfesztiválról.

Filmek

Monrovia, Indiana

A veterán dokumentumfilm-rendező, Frederick Wiseman specialitása, hogy különféle helyeket (intézményeket, településeket) mutat be a lehető legnagyobb részletességgel, a filmek finom aprólékossága pedig egyszerűen magába szippantja a nézőt. Így volt ez tavaly a szintén Velencében debütáló Ex Libris: The New York Public Libraryben is, és az idei Monrovia, Indianában is, amely egy kisváros mindennapjait mutatja be bármiféle kommentár nélkül. Wiseman a hétköznapokat a Tesz-vesz város derűjével és humorával ábrázolja, jó érzékkel választva ki a groteszk pillanatokat (a helyi szabadkőműves páholy esetlen ceremóniája, a kombájnárverés, a giccses esküvő) és a tökéletesen átlagos eseményeket (a pizzéria vagy a tetoválószalon működése). A komolyabb húrokat a városvezetés vagy a Lions Club ülései pendítik meg, amelyek torokszorító kisszerűsége a leszakadó Amerika régiójába sorolják az ezer lakosú Monroviát. A Monrovia, Indiana különleges élmény, hiszen a mikroszkóp alá vont városka képe személyes távlatokat nyithat a befogadóban, elgondolkodtathat, elszomoríthat és megnevettethet. (Gyöngyösi Lilla)

Acusada

2012-es nagyjátékfilmes bemutatkozása után a spanyol rendező, Gonzalo Tobal második alkotásának egy viszonylag elcsépelt témát választott: az ártatlanul megvádolt embert. Jelen esetben egy 21 éves egyetemista lányt gyanúsítanak legjobb barátnőjének meggyilkolásával. Dolores ártatlannak vallja magát, és látszólag családja is hisz benne, a film előrehaladtával azonban egyre több kétely ébred a környezetében, illetve a nézőben. Az áldozat közzétett legjobb barátnőjéről egy szexvideót, de Dolores már megbocsátott neki; hiányzik a lány pólója, de ez nem jelenti azt, hogy azért, mert véres; vajon mi az igazság? A növekvő bizonytalanság örvényében Dolores öccse mondja ki a film legmeghatóbb mondatát: „Még ha te tetted, akkor is szeretlek!”. De az Acusada nem hagyja, hogy ez legyen a film üzenete: a kisfiút anyja pofon vágja; a feszültség egyre nő. A tragikusan végződő házibuli maradványairól, a holttestről és az események kimeneteléről flashbackekből és tanúvallomásokból értesülünk, amitől a film kissé szétszabdalt patchworkké válik. Az Acusada jó, azonban nem kiemelkedő alkotás, a velencei (talán nagyrészt spanyol?) közönség ennek ellenére kitörő ovációval fogadta. (Rakita Vivien)

22 July

Anders Behring Breivik 2011. július 22-én 77 fiatalt ölt meg Norvégiában, Utoya szigetén. A szélsőjobboldali terrorakcióról idén két filmet is bemutatnak: a norvég Utoya, július 22-t hamarosan itthon is láthatjuk, Paul Greengrass változata, a 22 July pedig Velencében debütált. Sajnos a Bourne-filmek rendezője otrombán hollywoodiasra csiszolta a művét. A lélektelen, ezért megközelíthetetlen, ellenben ellenszenves gyerekkarakterek, az élőbb, de természetesen kibontakozni nem hagyott Breivik, a kidolgozatlan ügyvédek és az érthetetlen módon néha felbukkanó miniszterelnök csordogáló történetszálai kiszámíthatóvá és hatástalanná teszik a 22 Julyt. Ahogy várható volt, a mészárlás képei sokkolóak, ám az ezt követő lelki és fizikai felépüléssel nem tud mit kezdeni a film, a tárgyalótermi dráma pedig meglepően lapos. Ezzel szemben a norvég film állítólag mestermű – ezt néhány hét múlva a magyar nézők is megtudhatják. (Gyöngyösi Lilla)

Werk Ohne Autor

A mások élete rendezője, Florian Henckel von Donnersmarck legújabb filmje egy festő életén keresztül mutatja be Németország történelmét a náci uralom és a szovjet megszállás idejében. Ahogy már beharangozó cikkünkben is idéztük, von Donnersmarck a Werk ohne autorral kapcsolatban azt mondta: „remélem, sikerül olyan filmet készítenünk, amely bemutatja, hogy a művészet felismerhet olyan dolgokat, amik egyébként örökké rejtve maradnának az ember elméje előtt.” Jelentjük: sikerült! A Werk ohne autor egy magával ragadó és lebilincselő történet szerelemről, családról, az emberi gyarlóságról; s egyben gyönyörű óda a művészethez. Bár kezdetben meglehetősen tartottunk a hosszúnak tűnő három órás játékidőtől, észrevétlenül eltelt, így a tökéletes befejezés már csak hab volt a tortán. A filmet Gerhard Richter német művész ihlette, és Németország feltehetőleg ezen alkotást küldi az Oscarra. Így bajban lesz a legjobb külföldi film kategóriában a Napszállta (már ha Nemes Jeles filmjét nevezi Magyarország). Ami pedig minket illet, a Werk ohne autor a kedvenceink közé került, és talán még a Charlie Sayst is letaszította a trónról. (Rakita Vivien)

A hangulat

Köztünk járnak…

Mint tudjuk, Velence hemzseg a hírességektől. Viszont az is nyilvánvaló, hogy ennek ellenére nehéz elcsípni őket. Erre a legjobb esély a fél napos sorban állás, azonban az emberek nagy százalékának az is csalódással végződik. Akik viszont nem akarnak esernyővel helyet foglalni és a tűző napon várakozni, azoknak csak a véletlen találkozások maradnak. Ez esett meg például Lillával, aki míg a 22 July vetítéséhez állt sorba, megpillantotta A víz érintésének rendezőjét, Guillermo del Torót. Mikor megérkeztem, lelkesen újságolta a hírt – nekem pedig leesett, hogy én már többször is láttam a mezei újságíróra hasonlító del Torót. Ugyanaznap délután éppen a partról sétáltam fel a Hotel Excelsior luxusszálloda hallján keresztül, és egy szőke lánnyal és kísérőjével mentem ki a forgóajtón. Valaki készített róluk egy fotót, gyakran odaköszöntek nekik és autogramot vagy szelfit kértek. Az nyilvánvaló volt, hogy siettek valahova, az viszont nem, hogy kettejük közül ki a híresség. Meggyőződésem volt, hogy a szőke lány kísérője – aki úgy nézett ki, akár egy filmsztár – lehetett az imádatuk tárgya, s biztos voltam benne, hogy egy olasz színész mellett sétálok. Akkor kezdtem megkérdőjelezni feltételezésem helyességét, amikor a srác elkezdte fotózni a lányt. És amikor ráköszöntek a szőkeségre, hogy: „Hi, Naomi!”; akkor jöttem rá, hogy ez lesz az a sztori, amelyben elmesélem, hogyan nem ismertem fel közvetlen közelről Naomi Wattsot. (Rakita Vivien)

Bepótolni 75 évnyi fesztiválozást

A Velencei Filmfesztivál idén 75 éves, amit impozáns fotókiállítással ünnepelnek az egyik elegáns szálloda halljában. Az alapos gyűjtemény a fesztiválon szereplő egykori filmek jelenetfotóiból és természetesen a fesztivál életének pillanatképeiből is válogat. Így eshet meg az, hogy ugyanazon a falon lóg Brad Pitt és Edward Norton, amint a Harcosok klubja bemutatójára sietnek, az édes életet élvező Kirk Douglas vagy Kuroszava és a japán delegáció kimonóban. A kiállítás egyszerűségében is hatalmas élmény, főleg attól, hogy rádöbbent a tradíció mélységére: lényegében ugyanazokat a köveket tapossuk, ahol Orson Welles, Marcello Mastroianni vagy Jean Renoir sétált, az épületek és az egész környezet alig változott 75 év alatt. A hozzánk hasonló rajongókra felkészülve külön selfie zone-okat is kialakítottak a szervezők, ám ez nem tartott vissza attól, hogy az összes kedvencünkkel (Marlon Brando!) fotózkodjunk. (Gyöngyösi Lilla)

Az összes velencei cikkünket itt találod!

Avatar

Rakita Vivien

Rakita Vivien az ELTE Bölcsészkarán végzett film szakon. Kedvence a midcult, illetve a történelmi és gengszterfilmek, valamint sorozatok széles skálája. 2017 óta tagja a Filmtekercs csapatának.

Avatar

Gyöngyösi Lilla

Gyöngyösi Lilla az ELTE irodalom- és kultúratudomány szakán végzett. Specializációja a szerzői film, a western és az intermedialitás, mániája az önreflexió. Újságíróként és marketingesként dolgozik. A Filmtekercs.hu ötfős szerkesztőcsapatának tagja, a Papírfény rovat felelőse.
gyongyosililla@filmtekercs.hu

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A szuperhősök már ezerszer megmentették a világot a moziban. Mi a helyzet a tévével?

A VLOGtekercs ebben a hónapban a képregényadaptációk közül azokkal foglalkozik, amik nem a mozit célozzák. A tévében és a streaming-szolgáltatókon sorra érkeznek azok a képregényfeldolgozások amik valamilyen módon különlegesek, ráadásul nem csak saját kategóriájukban. A szuperhősök már meghódították a teljes popkultúrát, beleértve a kiképernyőt is, most megmutatjuk, hogyan!

Műsorvezető: Németh Míra

Szöveg: Vida László

Vágó: Nagy Tibor

Főcím: Gyenes Dániel

Projektvezető: Nagy Tibor

Producer: Molnár Kata Orsolya