Magazin

Velence 2018: Bemutatkozik a bitang erős versenyprogram – 2. rész

Cannes-i fanyalgásunk után a Velencei Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramja mennyei mannának tűnik. 21 film verseng az Arany Oroszlánért – többek közt Nemes Jeles László, Alfonso Cuarón és Luca Guadagnino csap össze egymással. Lássuk a versenyprogram második tizenegy címét! 

Napszállta

Nem csak magyarként a versenyprogram egyik leginkább várt darabja a Napszállta. A Saul fia Oscar-díja után Nemes Jeles László bármit csinálhatott volna, az ő választása pedig egy századelőn játszódó történetre esett. Mitől olyan különleges a Napszállta? Az első képsorok lírai, mégis nyugtalanító filmet ígérnek – azaz olyan, mintha a rendező a Saul fia helyett első, szintén megdöbbentő erejű rövidfilmje, a Türelem stílusát vinné tovább. Az eredmény így Szabó Istvánt idézi: az 1913-ban, Budapesten a családja kalapszalonja és története nyomába eredő Leiter Írisz sorsában mintha ugyanúgy összefonódnának a történelmi és személyes terhek, ahogy Szabó legtöbb filmjében. A legfőbb fenyegetést itt az időpont, a világháború előestéje szolgáltatja, de feltehetően ennél konkrétabb veszélyekkel is szembe kell néznie a főhősnőnek.

A Napszálltához Nemes Jeles a Saul fia társalkotóit kérte fel: a forgatókönyvet ezúttal is Clara Royerrel, illetve a Saul vágójával, Matthieu Taponier-vel közösen írta, az operatőr ismét Erdély Mátyás, a zeneszerző pedig az azóta elhunyt Melis László. A főszerepben az előző filmben is feltűnt Jakab Julit találjuk, de a nemzetközi színészgárdában felbukkan többek közt Kulka János, Balsai Móni vagy Zsótér Sándor is. Hatalmas a nyomás a Napszálltán, és alig várjuk, hogy végre kiderüljön: fel tud-e nőni az előzményekből fakadó elvárásokhoz? (Gyöngyösi Lilla)

Vox Lux

Natalie Portman és Jude Law 11 év (a My Blueberry Nights – A távolság íze) után ismét együtt szerepelnek a szélesvásznon. A Vox Lux 15 évet ölel fel 1999-től napjainkig és számos fontos kulturális pillanatot örökít meg. Brady Corbet rendező másodjára tér vissza Velencébe. Az inkább színészként ismert direktor (játszott például a Titokzatos bőrben, vagy a Melankóliában) három éve elsőfilmjével látogatott el a Lidóra, az Egy vezér gyermekkora, ami egy diktátor gyermekkorát dolgozza fel, és amely két díjat is nyert a 2015-ös fesztiválon.

A zenés filmben Portman egy híres popsztárt, Celeste-et alakítja, akinek szembe kell néznie a múltjával a fellépése előtti órákban. Celeste fiatalabb énjét az Egy szent szarvas meggyilkolásából is ismert Raffey Cassidy játssza. Zenéjét Sia jegyzi, aki hat dalt komponált a filmhez. Az énekesnő szerepére egyébként eredetileg Rooney Mara szerződött le, az ő helyére került Portman. (Rakita Vivien)

Frères ennemis

A francia David Oelhoffen egy belga-francia thrillerrel tér vissza Velencébe, ahol 2014-ben három kisebb díjat is nyert Távol az emberektől című filmjével. A Viggo Mortensen főszereplésével készült, Algériában játszódó dráma (amit itthon fesztiválvetítésen lehetett látni) és az Apám után mellett a Fréres ennemis (Close Enemies) is két férfi ellentétekkel tűzdelt szövetségét mutatja be, ezúttal (az előzőekhez képest kevésbé fantáziadúsan) egy klasszikus rendőr-bűnöző barátság keretében.

Hogy az ezerszer látott formulát mivel képest felfrissíteni Oelhoffen, egyelőre nem világos, ám a két főszereplője mindenképpen a Frères ennemis mellett szól: Matthias Schoenaerts és Reda Kateb elég komoly tényezők ahhoz, hogy elvigyenek a hátukon egy filmet. (Gyöngyösi Lilla)

Roma

Alfonso Cuarón a 2001-es Anyádat is! után ismét spanyolul, az anyanyelvén írt és rendezett filmet. A Roma fekete-fehér látványvilágot ígér, és egy kifejezetten személyesnek tűnő történetet dolgoz fel. Egy mexikóvárosi, középosztálybeli család egy évét követhetjük végig az 1970-es évek elején. A filmet Velence után a Torontói és a New York-i Filmfesztiválokon is bemutatják, utána azonban a nagyközönség számára nem a mozikban, hanem a Netflixen válik majd elérhetővé.

Alfonso Cuarón: Roma

Cuarón korábban a Twitteren tett közzé egy rövid teaser trailert, melyhez a következő megjegyzést fűzte: „Vannak a történelemben olyan időszakok, amik megsebzik a társadalmat. Vannak az életnek olyan pillanatai, amik teljesen átformálják az embert.” (Rakita Vivien)

Nuestro tiempo

Mindig vicces, ha egy alapvetően hagyományos formanyelvű, narratív filmeket felvonultató szekcióban megjelenik egy kísérletezőbb kedvű film – így volt ez idén Cannes-ban is, ahol Jean-Luc Godard produkciója sokkolta a kevésbé edzett nézőket. Velencében várhatóan a mexikói Carlos Reygadas műve, a Nuestro tiempo fogja betölteni ezt a szerepet. Bár Reygadas filmjeinek általában van története, ennél meghatározóbb a hangulatiságuk, látomásosságuk (ilyen volt a Felhők felett is), ami az idei velencei versenyszekció többi tagjára nem igazán jellemző.

A 173 perces, gyönyörű plakáttal büszkélkedő Nuestro tiempóról annyit lehet tudni, hogy egy farmon, a modern világ és nyugodt vidéki élet kereszttüzében játszódik, ahol szarvasmarhát tenyésztenek. A harmóniát megtöri, hogy a farmer felesége beleszeret egy másik férfiba. Reygadasról egyébként nem árt tudni, hogy 10 kedvenc filmje közt szerepel a Werckmeister harmóniák is. (Gyöngyösi Lilla)

22 July

2011. július 22-én Norvégia fővárosában, Oslóban pokolgép robbant, két órával később pedig Anders Breivik lövöldözni kezdett Utøya szigetén. A szigeten a Munkáspárt ifjúsági szervezete nyári táborát tartották éppen, a szélsőjobboldali nacionalista Breivik 68 táborozó életét vette el. A két terrortámadásnak összesen 77 áldozata volt. Breivik azóta a Norvégiában kiszabható lehető legmagasabb, 21 éves börtönbüntetést tölti.

Paul Greengrassfilmje, a July 22 ezt a norvég tragédiát mutatja be három részre bontva. Egyfelől a túlélők történetét meséli el: a lövöldözés során Marcel Gleffe német turista 20 gyereket mentett meg, a közelben piknikező pár pedig 40 fiatalt menekített ki a csónakjában. Másodsorban Norvégia politikai vezetőségének szempontját ismerhetjük meg. Harmadjára pedig az ügyben eljáró jogászok munkájába nyerhetünk betekintést. (Rakita Vivien)

At Eternity’s Gate

Vincent van Gogh élete kifogyhatatlan ihletforrás a filmrendezők számára: A nap szerelmese, a Vincent és Theo, az Álmok vagy legújabban a festményeit megelevenítő Loving Vincent után a Szkafander és pillangó rendezője, az Oscar-jelölt Julian Schnabel nyúlt a témához. Tekintve, hogy Schnabel festő is (ő készítette például a Red Hot Chili Peppers By The Way című lemezének szuggesztív borítóját), ideális választásnak tűnik a feladatra.

A többi alkotó ugyancsak az At Eternity’s Gate mellett szól: a negyedszer Velencébe látogató és több díjat is nyerő Schnabel társforgatókönyvírója a veterán, Oscar-díjas Jean-Claude Carrière, aki dolgozott többek közt Formannal, Malléval és Bunuellel, például A burzsoázia diszkrét báján. Ehhez mérten szinte csak hab a tortán az illusztris színészgárda: Willem Dafoe Vincent van Goghot, Rupert Friend Theót, Oscar Isaac Gauguint, Mads Mikkelsen egy papot játszik, de feltűnik a van Gogh arles-i éveit feldolgozó filmben Mathieu Amalric és Emmanuelle Seigner is. (Gyöngyösi Lilla)

Sóhajok (Suspiria)

Dario Argento, az olasz giallo műfajának legnevesebb képviselője 1977-ben belekóstolt a természetfeletti horrorba: elkészítette a Sóhajok című filmjét. A ma már klasszikusnak számító alkotásban egy amerikai balerina érezik a neves német balettintézetbe. Az ott töltött idő során egyre gyanúsabb lesz a lány számára, hogy az iskolája és benne a tanárok nem azok, aminek látszanak.

Idén érkezik Argento filmjének remake-je, melynek rendezője nem más, mint aki a tavalyi év egyik legjobb filmjéért, a Szólíts a nevedenért felelős Luca Guadagnino. A szintén olasz rendező eddig csak a romantikus filmek és a krimi műfajában próbálta ki magát, a Sóhajok lesz az első horrorja. A főbb szerepekben Guadagnino kedvenc színésznőjét, Tilda Swintont, Dakota Johnsont és Chloë Grace Moretzet láthatjuk majd. A zene is fontos szerepet játszik a Sóhajok mindkét verziójában: az eredetiben a Goblin nevű zenekar, 2018-as remake-jében pedig a Radiohead énekese, Thom Yorke szerzi a zenét. (Rakita Vivien)

Acusada

A nézőt és a vádlottat is elbizonytalanító krimivel érkezik Velencébe az argentin Gonzalo Tobal. Vajon tényleg ártatlan Dolores, akit a legjobb barátnője megölésével vádolnak? Tobal második nagyjátékfilmje ugyanúgy a családtagok eltávolodását térképezi fel, mint a Titanicon bemutatott Villegas, csak road movie helyett sötétebb műfaji köntösben: Dolores ártatlanságát a családja igyekszik bebizonyítani azzal, hogy összefognak és együtt nyomoznak.

Az Acusada (The Accused) tehát némileg ismerős alapszituációra épít, ám azt még nem lehet tudni, a fiatal rendező merre fordítja a történetet. A projekt húzóneve mindenesetre Gael García Bernal, míg a főszerepet a főleg szappanopera- és popsztárként ismert, fiatal Lali Espósito játssza. (Gyöngyösi Lilla)

Werk Ohne Autor

A 2007-es év legjobb idegen nyelvű film Oscar-díját elnyerő, A mások élete és a kifejezetten félresikerült Az utazó rendezője, Florian Henckel von Donnersmarck új alkotással jelentkezik. A Werk Ohne Autor, vagyis a Szerző nélküli mű címet viselő német nyelvű film Németország három korszakát öleli majd fel. A pszichológiai thriller főhőse egy fiatal művész, Kurt Banter (Tom Schilling), aki Kelet-Németországból az NSZK-ba szökött. Azonban gyermek- és ifjúkori traumái elől – amelyet a náci és kommunista rezsim okozott neki – képtelen megszabadulni. Mikor a diák Ellie-vel találkozik, meggyőződésévé válik, hogy megtalálta élete szerelmét. Ezután olyan festményeket kezd készíteni, amelyek nemcsak saját sorsát, de egy egész generáció megrázkódtatásait tükrözik.

A rendező így nyilatkozott a Werk Ohne Autorról: „Remélem, sikerül olyan filmet készítenünk, amely bemutatja, hogy a művészet felismerhet olyan dolgokat, amik egyébként örökké rejtve maradnának az ember elméje előtt.” Mi is reméljük, ugyanis ha von Donnersmarck legújabb műve minőségében A mások életére hasonlít, akkor boldogan végigüljük a három órás játékidőt! (Rakita Vivien)

Zan

Színészként a nemzetközi közönség legutóbb a Némaságban láthatta a japán Shinya Tsukamotót, aki a Zan (Killing) rendezőjeként ötödjére tér vissza Velencébe. A Zan szamurájfilm, amely a 19. század közepén játszódik, és az egyik főszereplője maga Tsukamoto. Egy úr nélküli szamurájról, azaz roninról szól, aki a háború előszelét érezve egyre nyugtalanabb.

A szélesebb közönség mostanában elég ritkán találkozhat klasszikus japán szamurájfilmmel, így a Zan amellett, hogy segít Velencének egy újabb kontinenst kipipálni a versenyprogramban, egy letűnt műfajt is újra a reflektorfénybe helyezhet. A rendező hozott már háborús filmet, horrort, sci-fit és erotikus thrillert is Velencébe, így kérdés, hogy az újabb zsáner elhozhatja-e neki az Arany Oroszlánt. Az első teaser mindenesetre hangulatos, autentikus és véres, így Tsukamoto művére érdemes lehet odafigyelni. (Gyöngyösi Lilla)

 

A versenyprogram első feléről itt írtunk

Gyöngyösi Lilla

Gyöngyösi Lilla

Gyöngyösi Lilla az ELTE irodalom- és kultúratudomány szakán végzett. Specializációja a szerzői film, a western és az intermedialitás, mániája az önreflexió. Újságíróként és marketingesként dolgozik. A Filmtekercs.hu ötfős szerkesztőcsapatának tagja, a Papírfény rovat felelőse.
[email protected]

Rakita Vivien

Rakita Vivien

Rakita Vivien az ELTE Bölcsészkarán végzett film szakon. Kedvence a midcult, illetve a történelmi és gengszterfilmek, valamint sorozatok széles skálája. 2017 óta tagja a Filmtekercs csapatának.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya