Magazin

Vér szerinti rokonok – Addams Family – A galád család, Addams Family 2.

Barry Sonnenfeld május 24-től a Sötét zsaruk harmadik részével képviselteti magát a mozikban. Ez alkalomból górcső alá vesszük első és harmadik rendezését, amelyek történetesen összetartoznak. A kultikus Addams Familyről van szó, pontosabban az 1991-es és az 1993-as moziváltozatról.

Az univerzum

Az Addams Family címadó családja mindennel szembemegy, ami az átlagember számára a boldogságot jelenti. Játszadoznak a halállal, a szenvedést gyönyörként élik meg, ebből kifolyólag előszeretettel kínozzák családtagjaikat, s mindehhez társul múlni nem akaró fekete humoruk, az is a legsötétebb fajtából. A cselekmény nagy része egy borongós, nyomasztó hangulatú kúriában játszódik, s csak utalásokat kapunk arra, hogy nem ez az egyetlen ilyen telek. A rokonság ugyanis pontosan ugyanilyen furcsa szerzeményekből áll, s egy-egy családi összejövetelen be is mutatkoznak nekünk.

Addamsék távolabb talán nem is állhatnának a mindenki által ismert világtól, mégis részesei annak. Ugyanúgy kapcsolatban állnak a bankokkal, a hatósággal, csak egyszerűen nem lépnek kapcsolatba az emberekkel. S míg a „normálisok” undorodnak és lenézik őket, a különc családot egyáltalán nem érdekli a külvilág, s éppen ezzel az erkölcsi fölénnyel válhatnak hőssé a képernyőn.

A filmek

Barry Sonnenfeld első filmje magán viseli a nyolcvanas évek vígjátékstílusának elemeit: erőltetett fizikai humor, magas szintű irrealitás mind a dialógusok, mind a karakterek, mind a képek terén. Értelemszerűen a folytatás is ugyanezt mondhatja el magáról. A fent bemutatott világnak viszont éppen erre a rajzfilmszerű mesélésre volt szüksége. Halhatatlan papírmasé karakterek lehetetlen helyzetekben bohóckodva próbálják nevettetni a nézőket. Ha egyetlenegy komolyan vett pillanat is lenne a filmekben, nehéz lenne visszakerülni az első pillanattól kezdve határozottan felállított szabályok közé, és darabjaira hullana ez a precízen megírt univerzum.

Nem csodálkozunk, amikor egy kisbaba két ujjal állítja meg a nyaktiló zuhanó pengéjét, s az sem idéz elő értetlenkedést, hogy egy kéz (Izé) görkorcsolyán bejárja a kúria folyosóit. A fő történet mellett rengeteg ilyen apró geget kapunk, szinte minden jelenet elé vagy után törvényszerűen be vannak ékelődve. Nem tesznek hozzá semmit a cselekményhez, az univerzumot viszont annál inkább bővítik.

Nem véletlen, hogy nem a két történetet ecsetelem kiemelten, hiszen kevésbé fontosak, inkább csak ürügyül szolgálnak a világ és a karakterek bemutatásának. Ha évek múlva mesélnünk kell a filmről, biztosak lehetünk benne, hogy nem a cselekmény vagy a fordulatok kerülnek terítékre, hanem éppen a fent felvázolt jelenetmorzsák, poénocskák, éppen ahogy azt egy-egy vicces rajzfilm esetében is tapasztalhatjuk.

Hiába áll tőlünk távol hőseink bizarr közege, mégis velük azonosulunk. Az általunk is ismert világ álszentnek és undorítónak tetszik, minden, amit pozitívnak értékelünk a valós életben, itt szánalomra méltóként élünk meg. Persze ehhez szükség van a túlzásokra: a „szép és jó” emberek örömükben nem mosolyognak, de minden odaadással zengnek ódákat a véget nem érő boldogságról. Persze most túloztam, de nem járok messze az igazságtól. A címszereplők éppen ellenkező irányú szélsőséges tulajdonságokkal vannak felvértezve, viszont hiányzik belőlük a gonoszság: csak azoknak tesznek keresztbe, akik ártanak nekik. És ez is csak a gyerekekről mondható el.

Ha már ennyi szó volt a családról, nézzük sorban a tagjait: Morticia (Anjelica Huston) és Gomez (Raul Julia) a tökéletes pár, akik arisztokratikus táncukból akrobatikus show-t rendeznek; Wednesday (Christina Ricci) a gyilkológépnek készülő antiszociális kislány, aki minden lehetséges módon megpróbálja eltenni láb alól a kicsit szürke testvérét; Lurch-ról annyit kell tudni, hogy a család hatalmasra nőtt, de jószívű inasa és ott van a félénk és dilis Fester (Christopher Lloyd), akire mindkét film fő cselekményszála épül.

A korábban operatőrként dolgozó Barry Sonnenfeld tehát ezt a kultikus családot választotta első rendezésének tárgyául, s remekül meg is állta a helyét: pontosan ráérzett a hangulatra, amiért ez a bizarr világ kiáltott. Bár a szereplők 1938-tól kezdve már szinte minden létező platformon megjelentek (újság, televízió – élőszereplős és animációs -, videojáték, színpad), a mozira egészen 1991-ig kellett várniuk. A nagy sikerre való tekintettel elkészülhetett a második rész is, amelyben a rendező már bátrabban használta a rajzfilmes kellékeket. Sajnos nem sikerült trilógiát készítenie, mivel a harmadik részt más kapta meg, amely így csak a videotékákig tudott eljutni. Sonnenfeld viszont azóta újabb különc figurákat karolt fel és tett kultikussá: a Sötét zsaruk harmadszor is nagy várakozásokkal övezve került idén a mozikba.

Avatar

Szűcs Tamás

Szűcs Tamás a Corvinus Egyetemen végzett kommunikáció szakot és az ELTE-n filmelmélet és -történet szakot. Korábban a Filmtekercs hírrovatának vezetője volt, jelenleg kommunikációs tanácsadó egy PR ügynökségnél. Specializációja Hollywood, a közel-keleti filmek, az amerikai talk showk és sitcomok.

Add Comment

Click here to post a comment

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya