Magazin

Volt egyszer egy Corvin téka – Én is onnan kölcsönöztem

Idén 22 év után végleg bezárt a Corvin téka. És hogy ne tűnjön el nyom nélkül ez a korszak, A hetedik sor közepe vizuális emlékkönyvet készít arról, hogy mi minden történt ez idő alatt. Mindenkinek vannak sztorijai a helyről! Most következzék egy a sok közül.

Nem csak arról volt szó, hogy VHS-t, később DVD-t lehetett kölcsönözni; a Corvin téka közösségi hely volt valódi filmes diskurzussal.

Véleményed van a cikkről vagy a filmről? Írd meg nekünk kommentben!

Nálam ez az egész filmes dolog úgy kezdődött, hogy a gimiben volt egy szuper drámatanár, Vidovszky György, aki filmklubot is tartott, és akiért mindenki rajongott: eleinte persze csak miatta jártunk filmeket nézni, aztán a filmnézés megmaradt. Vidónak volt egy sajátos stílusa: minden vetítés előtt kiállt és elmondta röviden a film sztoriját. Bumm! Azt akarta ugyanis, hogy minden másra figyeljünk.

Utána ezt a minden mást hosszan megvitattuk. Így nyomtuk le a Hullámtörést, A Witman fiúkat, Szabó István-filmeket és sok mást.

Ám a heti egy filmadag később már nem volt elég. A Corvin téka eléggé adta magát (az akkori lakhelyemtől kb. öt perc sétára volt, gyakorlatilag útba esett). Ebből könnyen napi egy filmkölcsönzés lett: hazafele kivettem a filmet, másnap visszavittem, vagy újra cseréltem. És ez tényleg más korszak volt, nem voltunk ennyire digitálisak, így sokszor ott álltam hosszasan a kazik előtt, válogatva, hogy melyik legyen a következő.

A téka úgy működött, hogy csak az üres VHS dobozok voltak kitéve, s amikor kiválasztottam a filmet, akkor a srácok a polcról levették a kazit. De volt valami tékás szuperképességük, mert sosem keresgették: ahá, Fellinitől A bikaborjak – és hátranyúlt jobb kézzel, oda se nagyon nézett, és már adta is oda. Mivel főleg az érfelvágós művészfilmeket toltam akkoriban, mindig megkaptam a „Tartalmas szórakozást”, mert mi más lett volna, „Jó szórakozást” biztosan nem.

Forrás: A hetedik sor közepe

Később, 2001-ben lett egy listám (amikor az ELTE filmszakára készültem), úgyhogy az ajánlott filmlistát kicsit autista jelleggel A-tól Z-ig végignéztem. (Mondjuk nem emiatt vettek fel, mert mire sor került a felvételire, már a hozott pontok nyomtak többet a latban.) Viszont filmes alapismeretnek jó volt, és a Corvin tékában majdnem mindent be tudtam szerezni. És a srácok szerintem mindent megnéztek, ami a polcokon volt!

Ez sokat számított, mert akkor, 17 évesen nem nagyon volt filmes társaságom, a tékában pedig egy

olyan közegből hoztam el a filmet, ahol vágták, hogy mi van;

megkérdezték, hogy tetszett: volt valami kapcsolódás.

Emlékszem, amikor Thomas Vinterbergtől a Születésnap című filmet kölcsönöztem, az egyik tékás srác (ahelyett hogy odaadta volna a kazit) megkérdezte: „A sárga vagy a zöld borítékot választod?” Én meg csak néztem, hogy mi van, ha nem jól válaszolok, nem nézhetem meg a filmet?

Az meg nagyjából alap volt, hogy jöttek az emberek a szokásos szöveggel, hogy „tudod, van az a film, a címét nem tudom, de ez meg az van benne”. Persze mindig előkerült valami, és volt mit nézni.

Nem véletlenül szerette mindenki ezt a helyet. A Corvin téka és az Odeon többi tékás helye gyakorlatilag

filmes könyvtárként működött.

Egy biztos pont volt, ahol a filmbolondok hozzájuthattak igényeiknek megfelelő filmekhez, ami egyáltalán nem volt egyszerű akkoriban. Ezenkívül közösségi hely volt, amolyan filmes fórum, vagyis ami manapság inkább online történik, annak volt egy földrajzilag meghatározható helyszíne.

Az erről szóló film közösségi finanszírozásban bízik, a véglegesítéséhez az Indiegogo-n lehet hozzájárulni. Ki járt még tékába?

 

Keller Mirella

Keller Mirella az ELTE Filmelmélet és filmtörténet, illetve Magyar nyelv és irodalom szakán végzett. Jelenleg a Nyelvtudományi Doktori Iskola PhD-hallgatója. 2008 óta publikál filmes cikkeket, 2010 óta a Filmtekercs.hu szerzője. kellermirella@filmtekercs.hu