Magazin

Volt egyszer egy Vietnám – Egy felesleges háború krónikája

Múltbeli kísértetek és elfeledett emberek történetei

Egy történelmi esemény filmes feldolgozásának relevanciájában nagyon sokat számít, hogy mennyire közeli élményt jelent egy adott generáció számára, és hogy tulajdonképpen mit is jelképez. Nem meglepő, hogy a második világháború ciklikusan vissza-visszatér az amerikai filmgyártásban, hiszen az a háború tekinthető az utolsó „nyertes” háborúnak, a dicsőség, a „Greatest Generation” hősi eposzának, ami szintén óriási véráldozatokkal járt, de egy nemesebb ügy érdekében fojt. Ezzel szemben Vietnám a kollektív trauma, a vereség és az értelmetlen halál szimbóluma lett, amit egyszerre kellett feldolgozni és közben el is temetni. Éppen ezért a közeliség és a friss élmények miatt volt centrális téma a 70-es, 80-as években, ahol sorra jöttek a témát és a háborús film műfaját alapvetően meghatározó alkotások. De 1989 után már más szelek fújtak.

Véget ért a hidegháború, a Szovjetunió felbomlott és egy új világrend alakult ki. Hosszú évtizedek után először, de Amerika ismét győztesnek érezhette magát, ami azt jelenthette, hogy Vietnámot is végre eltehette a rossz emlékek közé. Hiszen míg jelen volt egy újabb nagyszabású konfliktus veszélye egy újabb kommunista országgal, úgy élhetett a vietnámi beavatkozás okozta tragédiák intő jele. A 90-es évektől fokozatosan egyre kevesebb filmben kezdett jelen lenni ez a konfliktus, mert egyre kevésbé volt köztudatban.

Az Öbölháború, 9/11, majd a 2000-es éveket meghatározó, terrorellenes háború Afganisztánban és Irakban lettek a fő beszédtémák.

Ugyanakkor talán éppen ezek miatt nem tűnt el teljesen a vietnámi háború témája az amerikai filmekből, hiszen az aktuális fegyveres konfliktusokkal kapcsolatos párhuzamokat, a szimbolikus jelentést könnyen meg lehetett találni benne. Az ezredforduló után sokszor nem is a direkt ábrázolás lett a fontos, hanem az allúziók, a konfliktus évtizedes utórengéseinek hatása az amerikai társadalomban.

Példának okáért, Joel Schumacher kevéssé ismert, de annál erősebben dicsért filmje, a Tigrisek földjén (2000) a háborús készültség, a brutalitásra, embertelenségre nevelés tematikáját dolgozza fel dokumentarista eszközökkel. Magát a háborút, aminek megharcolására képezik ki a katonákat, már nem látjuk, de azokat a lelki-mentális sebeket, amit okoz, annál inkább. Schumacher szenvtelen hangneme azért is kiemelendő, hiszen pontosan ez az, amit számos kortárs rendező is alkalmazni fog a későbbiekben az iraki-afganisztáni háborúk ábrázolásakor, elég csak a leghíresebbre, Kathryn Bigelow Oscar-díjas A bombák földjén című filmjére gondolni. A háborús filmek már jól ismert narratív fordulatainak és ideológiájának teljes lecsupaszítását végzi el Schumacher a Tigrisek földjén című filmben, az egyénre fókuszálva, hogy miként foszthat meg valakit emberségétől a felsőbb hatalom.

Joel Schumacher: Tigrisek földjén (2000)

A spektrum másik végpontját Randall Wallace Katonák voltunk (2002) című nagyszabású eposza jelenti. A Mel Gibson főszereplésével készült film Hal Moore ezredes emlékiratai alapján készült és egy kétórás emlékállítás a vietnámi háborúban részt vevő, amerikai katonák önfeláldozó hősiességének. Moore közel 400 másik katonával együtt vett részt a háború első összecsapásában, ami tulajdonképpen meg is határozta az egész konfliktust. Irtózatos véráldozatokkal járó öldöklésre kell gondolni, ahol egyik fél se mondhatja magát teljes értékű győztesnek. Wallace filmje furcsa ötvözete a régi háborús filmek patetikusságának és a Ryan közlegény megmentése után általánossá váló naturalizmusnak. A csata fontos pillanatait kiemelő lassításokat és nagy látószögben felvett jeleneteket, kézikamerás, kaotikus pillanatok követik. Nemcsak a sokszor gyomorforgatóan részletes erőszakábrázolás miatt érződik, hogy a Katonák voltunk már az ezredforduló után készült, hanem Wallace óvatosan apolitikus mondanivalója miatt is. Nem foglal látványosan állást a háború mellett vagy ellen, sokkal inkább a „megcselekedtük, amit megkövetelt tőlünk a haza” utat választja és a túlélés dicsőségét hangsúlyozza.

Ugyanez elmondható Werner Herzog Hajnali mentőakció (2006) című alkotásáráról is, ami már témájában is szembemegy a legtöbb háborús filmmel, hiszen nem egy csatát vagy egy hadjáratot dolgoz fel, hanem egy hadifogságot. Pontosabban szólva Dieter Dengler amerikai repülőgép-hadnagy fogságát, aki végül megszökött és 23 napig bujkált a dzsungelben, mire sikerült visszajutnia az amerikai erőkhöz. Herzog életművéhez (Aguirre, isten haragja, Fitzcarraldo) hűen, nem a háború ideológiai oldalait vizsgálja, sokkal inkább egy centrális szereplőn (jelen esetben Christian Bale-n) keresztül mutatja meg az emberi faj egymás elleni kegyetlenségét, amit az érintetlen, hatalmas természet fog körbe. A Katonák voltunkhoz hasonlóan ez is túléléstörténet, de jócskán lecsupaszítva és megfosztva a pátosztól.

Werner Herzog: Hajnali mentőakció (2006)

A 2010-es évekre a vietnámi háború témája már nem explicit, sokkal inkább szimbolikus módon jelent meg a filmekben: az elrontott amerikai politika megtestesítőjévé és a háború értelmetlenségének szimbólumává vált. Egyes rendezők magát a politikai hátteret helyezik előtérbe, mint Steven Spielberg A Pentagon titkaiban (2017), ahol ezt még össze is kapcsolja a polgári szabadságjogokért vívott küzdelem és a szabad sajtó megbecsülésének témájával. Robert Nixon figurája, akit csak árnyékos sziluettben láttunk, de megalomániás, paranoiás hatalmi tébolya érződik a film minden képkockáján, nyílt utalás a mára is.

Spielberg nemcsak a vietnámi háború kormányait illeti kritikával, hanem implicit módon Donald Trump elnökségének is üzenni kívánt filmjével.

De hasonlóan érdekes, műfaji szempontból kifejezetten merész a Kong: Koponya-sziget (2017) is, melyben Jordan Vogt-Roberts a szörnyfilmet és a nagyköltségvetésű blockbustert gyúrta egybe a vietnámi háborús filmek apokaliptikus vizualitásával és hangulatával. Az egész film tekinthető egy nagy Vietnám-allegóriának, melyben az állig felfegyverkezett, magabiztos amerikaiak behatolnak egy ismeretlen dzsungelbe, melynek lakói elpusztítják őket. A háború audiovizuális ikonográfiája (helikopterek, rockzene, zöld füst, dzsungel, tűz) van Vogt filmjében óriási méretekre felduzzasztva, és a kortárs popcornfilmek akciólogikájával ötvözve.

Kong
Jordan Vogt-Roberts: Kong: Koponya-sziget (2017)

Viszont annak ellenére, hogy ezen háború témája és relevanciája elhalványodott az amerikai filmtéren, más országok, akik direkt vagy indirekt módon részt vettek a konfliktusban, szintén elkezdték feldolgozni a vietnámi eseményeket. Ezek a filmek azonban makrótörténeteket, egy ember vagy egy kis csoport történetét kínálják. Olyan sztorikat, amiket a nagyközönség nem hallott, nem ismer, így egy másik perspektívát képesek feltárni. Dél-Korea – annak ellenére, hogy az ország az Egyesült Államok szövetségeseként markánsan jelen volt a háborúban – ritkán dolgozza fel filmes formában ezt a korszakot. Sőt,

a dél-koreai hadsereg által nagy számban elkövetett, civilek elleni atrocitások miatt szinte mai napig tabuként kezeli a témát az ország.

A 2014-es év nagy sikere, az Óda apámhoz sem teszi meg fő konfliktusforrásnak az indokínai eseményeket, hanem egy évtizedeken átívelő családi melodrámába építi be azt, nyílt párhuzamot vonva a koreai és a vietnámi háború menekültjei között. Előbbit még védtelen gyerekként éli meg a főhős, utóbbiban már katonaként segíti az evakuációt.

Kriv Stenders: Danger Close: The Battle of Long Tan (2019)

Ennek szöges ellentéte a Danger Close: The Battle of Long Tan (2019), ami a háborúban szintén amerikai szövetségesként részt vevő, ausztrál katonák egyik legismertebb ütközetét ábrázolja. Kriv Stenders filmje a Katonák voltunk hazafias vonulatához áll legközelebb: nem a háború antiimperialista kritikáját kívánja megfogalmazni, hanem a csatában részt vevő, ausztrál katonák hősiességét hangsúlyozza ki – a hollywoodi mércével egyenlő, csúcskategóriás látvánnyal és véres csatajelenetekkel. A különbség, hogy ez egyszer nem az amerikai katonákról és túlélőkről szól a dal, hanem egy másik nemzet hazafiairól.

Vietnám igencsak kiaknázott téma lett az évtizedek során, de ha valamit bizonyít vissza-visszatérő relevanciája és Az 5 bajtárs lehengerlő sikere, akkor az az, hogy az emberi történelemnek ezer arca van, amit a legkülönfélébb módon lehet ábrázolni.

(A cikk megírásában Havasi Máté és a vietnamihaboru.blog.hu is segítséget nyújtott.)

Szabó Zsolt Szilveszter

Szabó Zsolt Szilveszter

Szabó Zsolt Szilveszter a szombathelyi BDF-en végzett mozgókép- és médiakultúra szakon. 25 éve foglalkozik filmekkel. Specializációja a sci-fi, a szerzői filmek, a zsánermozik szerzői változatai és a bizarr műfajkevercsek. Szívesen bíbelődik rebellis, besorolhatatlan alkotók műveivel. Cinematográfus istensége Tarkovszkij és nagyra tartja Enyedi Ildikó művészetét.

Gueth Ádám

Gueth Ádám

Gueth Ádám 2017-ben csatlakozott a Filmtekercshez. Mióta 5-6 évesen először látta a Jurassic Parkot, vonzza a filmek világa. A Károli Gáspár Református Egyetemen történelem szakon végzett. Jelenleg az ELTE BTK Szabadbölcsészetének filmtudomány szakirányos tanulója, főállásban dolgozik egy helyi lapnál, mellette pedig több filmes portál és blog állandó és vendégszerzője. Elsősorban a történelmi, a háborús és a sci-fiction műfaj érdekli, szívesen elemzi történelmi filmek valós hátterét és igazságtartalmát. Kedvenc rendezői között találhatjuk Steven Spielberget, Ridley Scottot, Quentin Tarantinot és Stanley Kubrickot.

Pongrácz Máté

Pongrácz Máté

Pongrácz Máté a Budapest Corvinus Egyetem Szociológia szakán végzett. A műfaji filmek nagy kedvelője és az elfedett, obskúrus, de értékes darabok felkutatója. A szerzői trash védnöke és Zardoz hírnöke.

Szabó Kristóf

Szabó Kristóf

Szabó Kristóf az ELTE bölcsészkarán végzett filmelmélet és filmtörténet szakirányon, jelenleg könyvtáros, 2016 óta tagja a Filmtekercsnek. Filmes ízlésvilága a kortárs hollywoodi blockbusterektől kezdve, az európai művészfilmeken át, egészen a Távol-Keletig terjed. Különösképpen az utóbbira, azon belül is a hongkongi és a dél-koreai filmre specializálódik.

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

Kilépve a karanténból, de még annak hatása alatt elkészítettük a VLOGtekercs Romantika és nevetés listáját! 12 olyan vígjátékot és-vagy romantikus filmet listáztunk nektek, amit azoknak is látniuk kell, akiket egyébként hidegen hagy valamelyik műfaj. Az egy tucat film között van tinikomédia, animációs film, kicsit alpári, vagy éppen visszafogottabb, de egészen abszurd mozi is, hogy az egész család kedvére válogathasson. Igyekeztünk az elmúlt húsz év filmterméséből válogatni, de volt néhány klasszikus darab, amit annyira a szeretünk, hogy muszáj volt feltennünk a listára. Ráadásul arra is figyeltünk, hogy mindegyik filmet megtaláljátok valamelyik hazai streaming-szolgáltatón!

Inkább elolvasnád?

 

  • Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
  • Vágó: Nagy Tibor
  • Főcím: Gyenes Dániel
  • Projektvezető: Nagy Tibor
  • Producer: Molnár Kata Orsolya