Jeong Yoon-cheol első egészestés munkája, a Maraton a 2005-ös esztendő suttogó propagandával terjedő kasszasikere volt Koreában: 5 millió néző volt rá kiváncsi. Nem csoda: a zebrabarát autista fiú (Jo Seung-woo szinte tökéletes alakítása) története egyszerre szívszorító és felszabadító.
A film egy valós személy, az autista Bae Hyeong-jin élettörténetét veszi alapul. Filmbéli alteregója Cho-won szeret futni. Vagy legalábbis édesanyja (Kim Mi-sook) úgy véli. Elviszi az egykori önmaga árnyékaként élő valamikori hosszútávfutó-bajnokhoz (Lee Ki-young), hogy készítse fel egy maratonra. A férfi kezdetben hülyére veszi a fiút, de látva kitartását elkezd vele dolgozni…
A Maraton nagyon szép film. Egyik legnagyobb erénye abban rejlik, hogy számos más távol-keleti filmhez képes nem túlságosan érzelgős – a témát tekintve különösen nagy teljesítmény Jeong Yoon-cheoltól, hogy nem hagyta a filmet szirupba merülni, sőt. A fiú szinte öntudatlan heroizmusáról az anya belső drámájára, ömarcangolásból fakadó sorozatos hibáira helyezi a hangsúlyt, ezzel adva valódi súlyt a filmnek. Szépen rajzolja fel valamennyi karakter képét, egymással párhuzamos fejlődéstörténeteket helyezve Cho-won történetének hátterébe. Mégsem érezzük nehéznek a filmet – a dráma mellett mindig jelen van az állandó feloldást nyújtó humor, mely gyermeki tisztaságot ad az amúgy nagyon is felnőtt történetnek.
