Magazin

A hagyományőrzés kísérletei a technika örvényében – A modern kínai blockbuster kialakulása és jelene

A nemrég bemutatott A Nagy Fal emblematikusan mutatja, hol tart és milyen irányba halad Kína populáris filmgyártása: keleti (és olykor nyugati) szupersztárok, könnyen fogyasztható, ugyanakkor egzotikummal rendelkező történet, amihez epikus méretek, akrobatikus csaták, festői látvány és nagy mennyiségű CGI társul. Ha érteni akarjuk a Hollywooddal való egyre szorosabb kapcsolatot, érdemes megvizsgálni milyen befolyást gyakorolt a kínai filmre az elmúlt két évtized.

A nemrég bemutatott A Nagy Fal emblematikusan mutatja, hol tart és milyen irányba halad Kína populáris filmgyártása: keleti (és olykor nyugati) szupersztárok, könnyen fogyasztható, ugyanakkor egzotikummal rendelkező történet, amihez epikus méretek, akrobatikus csaták, festői látvány és nagy mennyiségű CGI társul. Ha érteni akarjuk a Hollywooddal való egyre szorosabb kapcsolatot, érdemes megvizsgálni, milyen befolyást gyakorolt a kínai filmre az elmúlt két évtized.

A gazdasági fejlődés rohamos gyorsasága és dinamikája két fronton is érinti Kína filmművészetét. Egyrészt a piac bővülése és a mozihálózat egyre centralizáltabb, kommerszebb kiépülése hatalmas bevételi forrást nyitott meg Hollywood számára. Nem egyszer egy-egy blockbuster bevételeinek jelentős része Kínából származik. Kis túlzással, de vannak konkrét esetek, amikor a kínai közönség ment meg egy filmet a teljes bukástól (Warcraft – A kezdetek). Sőt, olykor maguk a hollywoodi filmesek is a kínai közönség kedvében járnak azzal, hogy vagy helyszínekben, jelenetekben, vagy a szereplők szintjén reprezentálják őket (elég csak a legutóbbi Transformersre vagy a Függetlenség napja 2-re gondolni).

Ez a látványos törleszkedés az amerikai stúdiók részéről erőltetettnek hathat, ugyanakkor megvan az oka. Ugyanis a külföldi jelenlét ellenére, szomszédaihoz hasonlóan Kína is a saját filmiparát kívánja előtérbe helyezni, ezért az ország szigorú kvótát tart fenn, ami csak bizonyos számú külföldi film behozatalát teszi lehetővé. Ez a protekcionizmus megadja a lehetőséget a nem éppen nagyszabású filmek számára is. Ha viszont gigászi méretű közönségkedvencekről van szó, akkor a filmesek az ország hagyományaira és mintáira hagyatkoznak.

Az 1980-as évek közepéig a kínai filmművészetet a központi hatalom által megrendelt, didaktikus propagandafilmek határozták meg. Ezt a helyzetet az úgynevezett Ötödik generáció változtatta meg, akik művészi látásmódjukkal és főleg szociális érzékenységű témaválasztásaikkal új távlatokat nyitottak. Az olyan filmek, mint a Sárga föld, az Isten veled ágyasom vagy a Vörös cirokmező feltette az országot a kulturális térképre. Rendezőik, mint példádul Chen Kaige vagy Zhang Yimou, nemcsak ezért játszanak fontos szerepet, hanem többek között ők azok, akik rendezői nívójuknak köszönhetően felemelték az ország kommersz filmgyártásának színvonalát az elmúlt évtizedekben.

A ’89-es diáklázadások leverését követően hosszú évekig egyfajta patthelyzet alakult ki a kínai filmkészítésben. A fesztiválokon agyondíjazott rendezők tovább dolgozhattak, de a pályakezdők sokszor partvonalra szorultak, a nyugati stílus és a műfajok meghonosításáról pedig természeten szó sem lehetett. Az „olvadás” itt is az évtized közepén kezdődött, amit két jelentős eseményhez lehet kötni. Az első az 1996-os, A császár árnyéka című epikus történelmi film, amely akkoriban az ország legnagyobb költségvetésű filmje volt. Ez a műfaj tudott legkönnyebben gyökeret verni a megújuló kínai filmben, hiszen a régmúlt eseményeinek és hőstetteinek filmre vitele kevés támadási felületet adott az állami cenzúrának, a kortárs közegben játszódó más zsánerekhez képest.

A másik fontos pillanat Hongkong visszacsatolásakor következett be alig egy évvel később. Az egykori brit gyarmatnak akkorra már egy több évtizede funkcionáló, egyedi hangvételű, stilisztikájú és műfajbeli megközelítéssel dolgozó filmipara volt, ami sokak szemében egyet jelentett a populáris távol-keleti filmmel. Az egykori városállam és az anyaország közötti kooperáció és az ottani filmesek integrációja természetesen nem egy csapásra következett be, tekintve, hogy a hongkongi rendezők elitje inkább a külföldi karriert választotta, a fejlettségi különbségekről nem is beszélve. De tény, hogy ez az esemény a későbbiekben oroszlánszerepet játszott a populáris kínai mozi fejlődésében.

 

A császár és a gyilkos, r. Kaige Chen, 1999

A következő mérföldkövet az 1999-es A császár és a gyilkos című opusz jelentette több szempontból is. A film rendezője nem más, mint Chen Kaige, aki ezzel a filmmel ismét meghatározta azt az irányt, ahová nemzetének mozgóképalkotása haladt. A film szinte előírta azt a méret és látványbeli minimumot, amit egy kínai eposznak illett megütni, hiszen már nemcsak a hazai, de a nemzetközi közönség igényeit is ki kellett elégítenie. Ezekben a zsánerdarabokban érhető elsőként tetten a rekord költségvetésekre való rálicitálás és a nyugati blockbusterekre jellemző legmodernebb trükktechnikák bevetésének mentalitása. Ugyanakkor a történet az ősi múltban játszódik, diplomáciai és valódi csatákkal, udvari intrikákkal, tiltott szerelemmel telítve, és a tradicionális erények fontosságát hirdetve.

A császár és a gyilkos nemzetközileg is nagy ismeretségre tett szert (technikai díjakat is nyert a cannes-i filmfesztiválon) és egyfajta leképzése volt annak, hogyan válthatnak az egykor periférián dolgozó, művészi hangvételű ötödik vagy későbbi generációs kínai filmrendezők, egy jóval közönségbarátibb, műfaji szempontból jobban körülhatárolható irányba. Miközben még akár a rájuk jellemző tematikai mélység és gazdag képi szimbolika sem feltétlenül veszhet el. Ezt a fajta dinamikus kettősséget, artisztikum és popkultúra, modernitás és hagyományőrzés, szórakoztatás és magvas gondolatiság között pedig nem más testesítette meg, mint Zhang Yimou.

Az egykori operatőrből vált rendező már a ’90-es években szakmai csúcsra ért, filmjei sorra aratták a díjakat a fesztiválokon, ám a kínai film egészéhez hasonlóan mégis csak egy szűk réteg ismerte a nevét, az anyaországban pedig kifejezetten problémás alkotónak számított műveinek sokszor igencsak éles politikai/szociális hangneme miatt. Viszont az új évezredben egy csapásra megváltozott a helyzet. A Hős, a Repülő tőrök klánja és Az aranyvirág titkának hármasa, (amit akár egy laza trilógiaként is kezelhetünk) új szintre emelte a kínai blockbustert. Barokkos, sokszor erőteljesen kontrasztos színvilág, festői helyszínek, végsőkig kidolgozott részletek, és a valószerűségtől teljesen elrugaszkodó, ugyanakkor pazarul kivitelezett harcjelenetek jellemzik. Yimou lényegében a hongkongi wuxiák stilisztikáját és hangvételét emelte be a kínai történelmi eposz kontextusába, és ennek érdekében nem félt a hongkongi filmipar legnagyobb csillagait felsorakoztatni a kamera előtt és mögött.

Yimou filmjei hatalmas sikert arattak anyagi, kritikai és forgalmazási szempontból, mert a nyugati mozitermek rendszeres vetítési státuszába is eljutottak munkái, a filmfesztiválok egyszeri alkalmai helyett. A Hőst Harvey Weinstein producer és Quentin Tarantino támogatásával több, mint kétezer amerikai mozi játszotta, Oscar-díjra jelölték és olyan figyelmet irányított a reneszánszát élő kínai filmre, amit eddig nem kapott meg. Yimou nemcsak hazája filmművészetének elismeréséért tett rengeteget, de egyúttal szorosabbra is fűzte a viszonyt az anyaország és Hongkong filmkészítői között. Ennek pár éven belül meg is lett a gyümölcse, hiszen a mostani hongkongi filmek nagy része a kínai gyártó cégekkel közös koprodukcióban készülnek, sokszor olyan legendás rendezőkkel, mint John Woo (Vörös szikla) vagy Tsui Hark (The Taking of Tiger Mountian). Ebből a tényből már nyilvánvalóvá válik, hogy az új évezred közepére gyökeres változás állt be az ország populáris filmgyártásában is. A piacgazdaság előretörése, és a politikai cenzúra fokozatos enyhülése (ami, azért ne feledjük, mai napig jelen van) már lehetővé tette a népszerű nyugati filmműfajok (akciófilm, romantikus vígjáték, esetenként sci-fi, horror, thriller) kínai változatának megjelenését, miközben a diverzebb, változatosabb, hibrid stílusú filmek továbbra is a hongkongi rendezőveteránokhoz köthetőek.  Az a különbség, hogy a közönség immáron nem korlátozódik le a hongkongi moziba járókra.

Hős, r. Ying Xiong, 2002

A kínai film képe napjainkban sokszínű és sokszor zavarba ejtő. Az ötödik generáció hagyományát továbbvivő, emberi sorsokat realisztikusan bemutató drámák ugyanúgy jelen vannak, mint az anyaország zsánerfilmjei, a hongkongi koprodukciókról nem is szólva. Realizálva saját megerősödött pozícióját a filmgyártás termelése növekedésbe kezdett, aminek eredményeképpen a minőség is erősen ingadozó képet mutat. A nyugati trendek hajszolása és Hollywood utolérése érdekében a komputer animáció látványos és sűrített alkalmazása is egyre gyakoribb lett a lokális blockbusterekben, az esetek többségében igencsak felemás eredménnyel. Az igényes kimunkáltság helyett ez inkább a „kínai gagyi” érzetet kelt fel más ország nézőiben, miközben a kínai közönség sokszor éppen az ilyen filmeket teszi kasszasikerré.

Elmondható, hogy az ország egészéhez hasonlóan a kínai film is a dinamikus fejlődés szakaszában van, új és új lehetőségek, műfaj és közönségfilmes variációk jönnek ki éves szinten, a korlátozott számú, de jelentős befolyást gyakoroló külföldi filmekről nem is beszélve. E tekintetben már nem meglepő, hogy a nagyszabású eposzokban felbukkanó hollywoodi sztárok egy újabb lépcsőfokot jelentenek ebben. Christian Bale (A háború virágai) és Matt Damon (A nagy fal) jelenléte nyíltan mutatja, hogy a világ legnagyobb filmgyárai már nem zárkóznak el egymástól, de hogy ezek valóban trendindítók lesznek-e, vagy csak egyszeri kísérletek, még jócskán a jövő homályába vész.

[author_bio author=”szabo.kristof”]

Szabó Kristóf

Szabó Kristóf az ELTE bölcsészkarán végzett filmelmélet és filmtörténet szakirányon, jelenleg könyvtáros, 2016 óta tagja a Filmtekercsnek. Filmes ízlésvilága a kortárs hollywoodi blockbusterektől kezdve, az európai művészfilmeken át, egészen a Távol-Keletig terjed. Különösképpen az utóbbira, azon belül is a hongkongi és a dél-koreai filmre specializálódik.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!