Nagyítás

A városi és vidéki lét kettőssége – A halál jele (Salinui chueok)

Joon-ho Bong A halál jele című filmjével egy sorozatgyilkos utáni nyomozás eseményeit dolgozza fel. Az alkotás bár alapvetően a thrillerekre jellemző eszköztárral dolgozik, mégsem tekinthető műfajhű darabnak.

Közismert tény, hogy a műfaji filmeken edződött nyugati nézőket könnyen meglepik a keletről érkező alkotások kiszámíthatatlan hangneme.  A halál jele kifejezetten jó példa a tendenciára, Joon-ho Bong rendező ugyanis kivételesen széles palettával dolgozik, a témaválasztásból kiindulva különösen szokatlan a nyomozást szép lassan bekebelező drámai szál humorral átitatott, mégis realista kibontakozása. Egy átlagos thriller esetében joggal számíthatnánk a hátborzongató esetek és a gyilkos személyazonosságának felderítésén fáradozó nyomozók jeleneteinek párhuzamos bemutatására, a történet legvégén kötelező érvényű csavarral. Ami A halál jelét különlegessé teszi, pontosan az a komplexitás, az a mélység, amivel ez a film több is, jobb is egy átlagos thrillernél.

A mű témája igaz történeten alapul, a film hangvételét és zseniális atmoszféráját tekintve pedig koránt sem eretnekség Joon-ho Bong alkotását a dél-koreai Zodiákusnak nevezni. A történet 1986-ban kezdődik, egy dél-koreai kisvárosban, ahol egy titokzatos gyilkos esős napokon csinos hölgyeket erőszakol és öl meg. Semmi nem jelzi nyomait, csakis a holttestek. A település rendőrsége és a nyomozással megbízott Park Doo-Man tehetetlen. Szöulból érkezik segítség, Seo Tae-Yoon személyében, aki merőben más módszerekkel kezd el nyomozni.

07_memories_of_murder_Blu-rayAhogy a nyugodt kisváros életét felborítja a titokzatos gyilkos ténykedése, úgy válnak egyre frusztráltabbá a rendőrök és úgy mélyül el egyre jobban a helyi és a fővárosi nyomozó közt a rivalizálás, mely lassan ellenségeskedésbe és gyűlöletbe csap át. Már a film kezdése is meglepő erejű, gyakorlatilag három perc alatt szembesülhetünk az első holttesttel, és szokatlan formai jegyekkel ismerhetjük meg az áldozatot: az operatőr sokkal szemérmesebben mutatja helyszínt és a holttestet, a csatornában fekvő nőnek csak a lábait látjuk, illetve megkötözött kezeit, majd végül hangyákkal borított arcát. A jelenet mégsem felkavaró, a vágás és a zene ritmusával sokkal nyugodtabb stílus alakul ki, mint mondjuk David Fincher Hetedik című filmjében a hasonló jeleneteknél.

A film a felütést követően is megmarad mindvégig a rendkívül elegáns kivitelezés mellett, a kezdő képsorok által kialakított ritmust következetesen tartja. A fényképezés bámulatos, nem eltúlzott színek, viszont hangulatos képek, csodálatosan komponált beállítások és lírai kameramozgások teszik teljessé a látványt. Lassú, nyugodt tempó jellemzi a film első felét, ami a zárlathoz közeledve, a nyomozók kétségbeesésének növekedésével párhuzamosan kicsit zaklatottabbá válik, azonban a mozi mégsem esik ki az önmaga által kialakított stílusból. A cselekmény abszolút nem akcióközpontú, inkább vizsgálódó, a nyomozás lelki aspektusait központba helyező darab, ahol a történet korszaka is különös erővel kerül a vászonra. A késő nyolcvanas évek dél-koreai kisvárosában mindennaposak a légoltalmi riadók, az iskolában egy esetleges gáztámadáskor végrehajtandó feladatokat gyakorolnak. A rendőrök módszerei is merőben mások, mint napjainkban: a vidéki Park inkább ösztöneire, jó emberismerő képességére támaszkodik, arra, hogy a gyanúsítottak tekintetéből megpróbálja kiolvasni, hogy bűnösek-e vagy sem – bár a módszer maga inkább csak városi kollegája előtti felvágás, mintsem tényleges képesség. Ezenkívül nem ritka a rendőri erőszak ábrázolása sem, a kihallgatások során többször veréssel, testi-lelki kínzásokkal próbálják rávenni a gyanúsítottakat, hogy vallomást tegyenek, amelynek köszönhetően hárman is bevallják tettüket, de maga az ügy ezzel sem halad előre egy lépést sem.

12_memories_of_murder_Blu-ray

A legérdekesebb azonban ténylegesen a két detektív, Park és Seo viszonya, melynek során erősen drámai színezetet kap a történet kilépve a rendőri nyomozás hatásköre alól: Park a helyi viszonyokat ismerő, konzervatív vidéki rendőr, egy sztereotip sablon, akivel szembehelyezkedik a tanult, haladó szellemű, amerikai mintára dolgozó, fővárosi Seo. A vidék tapasztaló, megfigyelő embere kerül szembe a nagyvárosi tanult, gondolkodó karakterrel, egyikük helyes ítélőkészségére és zsaruszimatára támaszkodik, míg másikuk szerint a dokumentumok és a tények sohasem hazudnak. A nyomozás egyre kilátástalanságának következtében rivalizálásuk egyre jobban elfajul, többször egymásnak esnek, míg végül megpróbálnak együttműködni. Kettejük viszonya a film belső konfliktusszála, egy közös cél vezérli őket, azonban külön utakon járnak. Ami a legmegdöbbentőbb, hogy nézeteik egyesítésével sincs esélyük kideríteni, ki is volt a tettes.

Vannak olyan szituációk, amikor az ember tehetetlen, ahol racionális gondolkodással képtelen célt elérni. A sorozatgyilkos kilétét felfedni pont ilyen. A két karakter hiába próbál meg mindent, Seo hiába kérdőjelezi meg az ártatlanságot igazoló bizonyíték hitelességét, Park pedig hiába veti el legendás emberismerő képességét, és támaszkodik csak a tényekre, egyszerűen kénytelenek sikert aratni. A film végén a két jellem Páli fordulata a legmegrázóbb rész: Seo és Park a cselekmény alatt olyan szinten hat egymásra, hogy a John Woo filmekre jellemző dramaturgiai fogással gyakorlatilag felcserélődnek tulajdonságaik: a korábban hirtelenül és elhamarkodottan cselekvő Park lesz a sztoikus nyugodtságú és megfontolt jellem, míg Seo lesz a megérzésére támaszkodó, érzelmei által vezérelt ember.

A film másik nagy erénye a sajátos humor, ami főleg az első egy órában uralja az atmoszférát: fekete-borongós hangulat egy kis könnyedséggel átitatva, ami egyáltalán nem zökkenti ki a nézőt, de a történet atmoszférájához jelentősen hozzájárul, mígnem szép lassan átadja a helyét a fentebb kifejtett drámai vonulatnak. A cselekmény zárlata bámulatos keretbe zárja az alkotást, amely a korábbi humoros betétekkel operáló, drámai elemeket felvonultató thrillert egy csapásra vaskos balladává nemesíti.

Rókus Ákos

Rókus Ákos

Rókus Ákos a PTE-n végzett filmelmélet és filmtörténet, illetve magyar szakpáron. 2012 óta a szerkesztőség tagja. Specializációja a zsánerfilm (különösen az akció, a western és a thriller), valamint a műfajelméleti kérdések.

Add Comment

Click here to post a comment

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

FM ‘tekercs Podcast

Hirdetés

Hirdetés

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..