Magazin

A függetlenfilmek Messiása – Az A24 stúdió rövid története

A jobb sorsra érdemes amerikai függetlenfilmek forgalmazása végre megfelelő kezekbe került, az A24 apró lépésekkel, de felépítette ezt az imázst. Filmrajongók ezrei lélegeztek fel ennek hatására.

Lehet, hogy mégse halnak ki a szűkebb közönséget megcélzó filmek a mozikból? Az utóbbi években mintha megfordult volna egy tendencia az Egyesült Államokban, és bár a nézők többsége továbbra is csak Marvel vagy Star Wars-filmekre vált jegyet, ezzel  a fordulattal kialakult egy művészfilmeket néző réteg is. Ebben a folyamatban az egyik legfontosabb elem az A24.

Daniel Katz, David Fenkel és John Hodges az atyaúristenek a függetlenfilmesek körében napjainkban. Ez a három középkorú férfi alapította meg New Yorkban az A24-et, azt a céget, amely kizárólag függetlenfilmek forgalmazásával és gyártásával foglalkozik. Az utóbbi egy-két évben minden, amihez hozzáérnek, arannyá változik – legutóbbi sikerük az Örökség.

Ari Aster: Örökség

Ugyan próbálnak nem mindenhatókká válni, nehogy Harvey Weinstein útjára lépjenek. A Weinstein-testvérek a Miramax stúdióval széles körben is elérhetővé tették a kilencvenes években az amerikai függetlenfilmeket, és olyan rendezőket emeltek fel, mint Quentin Tarantino vagy Steven Soderbergh. Aztán a hatalmuk túlcsordult, és ezzel egyidőben Harvey nők százaival élt vissza – innen indult el az egész #MeToo-botrány.

Az A24 persze még nem tart itt, de mintha a sorsuk, pontosabban a hatalmuk megnövekedése (de nem az azzal való visszaélés) elkerülhetetlen lenne. Mivel senkinek nem adnak interjút (mi is megkerestük a forgalmazót, de sajnos válasz nélkül maradtunk), ezáltal egyre több legenda alakul ki a fejesek körül – nemcsak a sajtóban, hanem a filmesek körében is. Ilyen hatást váltottak ki akkor is, amikor az NBCUniversal megpróbálta felvásárolni őket, de ők inkább a függetlenség mellett döntöttek.

Kis-Hollywood New Yorkban
A három alapító

A három férfi természetesen a szakmából érkezett, de mindhárman kerülőúton. Katz finanszírozással foglalkozott a Guggenheim Partnersnél, a cégnél, amely később az alaptőkében is besegített néhány millió dollárral. Hodges a USA Filmsnél dolgozott (ebből lett később a Focus Features), és Fenkel biztosította a vállalkozói tapasztalatot, hiszen korábban ő alapította az Oscilloscope-ot. Az apró filmforgalmazó cég 2008-ban jött létre,  és külföldi filmek amerikai terjesztésére specializálódott. Többek között olyan alkotások kapcsolódnak a nevéhez mint a kanadai Polytechnique, Denis Villeneuve első filmje, A kígyó ölelése című Oscar-díjra jelölt kolumbiai film vagy épp a Kedi – Isztambul macskái. Az Oscilloscope még mindig létezik, de igazán sosem sikerült kiemelkednie a névtelenségből, nem vált meghatározó erővé az amerikai piacon. Így nem meglepő, hogy Fenkel 2012-ben otthagyta a céget.

A cég neve referencia a 24-es számú olasz (!) autópályára, ahol a három alapító gyakorta megfordult.

Ez még talán nem is lenne annyira különös, az azonban már igen, hogy a cég központja New Yorkban van, messze a hollywoodi zsongástól. „Los Angelesben mindenki arról panaszkodik, hogy milyen meleg van. Mi jól megvagyunk itt, köszönjük szépen.”nyilatozta Fenkel a GQ-nak.

A filmforgalmazás laboratóriuma

A nagy fordulatot a cég életében az a szerződés hozta el, amelyet egy évvel az alapítás után kötött a DirecTV Cinemával. A tévécsatorna a 40 millió dolláros megállapodás értelmében 30 nappal a mozis premier után elérhetővé teszi az adott filmet. Az első ilyen alkotás az Enemy volt. Ez az üzlet szolgált mintául az igazi nagy durranáshoz, amit az A24 már az Amazon Prime-mal kötött. Ennek értelmében a stúdió gondozásban forgalmazott filmek a DVD/Blu-ray megjelenéssel egy időben elérhetővé válnak az Amazon Instant Video portálján.

Az A24 így egycsapásra egyfajta kísérleti laboratóriummá változott. Idézzük fel a korszakot filmforgalmazási szempontból! A kétezer-tízes évek elején szélsebesen alakulnak át a filmnézési szokások: a 3D lufi kipukkad, hirtelen kiderül, egyszeri durranás csupán, amire a nézők villámgyorsan ráunnak. Még tart a válság, az amerikai fogyasztó egyre jobban átgondolja, mire költi a pénzét. Terjed a Netflix, jönnek fel a sorozatok olyan sztárokkal, mint a David Fincher–Kevin Spacey fémjelezte Kártyavár. Nem csoda, hogy mindeközben a kisebb filmek, a nem kasszarobbantásra készült műfajdarabok egyre inkább elhalnak. Gyártásuk veszteségbe fordul, amit a stúdiók azzal próbálnak ellensúlyozni, hogy minimálisra szabják a reklámköltségvetést.

Ekkoriban terjed el Hollywoodban az a mondás, hogy „ha nem vagy könyvelő, nem is vagy igazán producer”.

Minden centért és minden nézőért meg kellett dolgozni. A kulcs pedig éppen az utóbbi mondat: minden cent és minden néző – pontosan erre kínálnak hirdetési megoldásokat a közösségi médiumok. Az A24-nél időben felismerték a lehetőséget, és mára a reklámköltségvetésük 95%-át online költik el. Adatokból elemzéseket készítenek, amelyekből olyan hálózatokat derítenek fel, amelyeken keresztül szinte komolyabb befektetés nélkül csatornázható be a néző tudatába egy-egy film megjelenése.

Alex Garland: Ex Machina

Nézzünk egy példát: egy függetlenfilmekkel foglalkozó szabadúszó kritikus az Austin Filmfesztiválon megnéz egy rétegfilmet, a kritikáját megosztja Twitteren, amit olvas egy New York-i lakos. Ugyanazon a napon meglátja a film előzetesét a saját Facebook adatlapján, amit megoszt a baráti körével azzal a szöveggel, hogy „már hallott erről a filmről, és állítólag tök jó”. Ezek alapján nem csoda, hogy bennfentesek szerint az A24 inkább hasonlít egy Szilikon-völgyi cégre, mint egy hollywoodira. Jó példa az Ex Machina: a sci-fit az SXSW filmfesztivál premierjén a Tinderen is reklámozták, mégpedig úgy, hogy az Alica Vikander által játszott robotlány, Ava is bekerült a társkereső-appba.

Persze nem ment minden könnyedén.

A cég vezetői a mai napig emlegetik azt, amikor 2012-ben nem ők lettek a Frances Ha forgalmazói. Sőt a Túl a fenyvesen producerei még csak vissza sem hívták őket. Később aztán az élet kompenzálta az alapítókat, amikor megszerezték a Lady Bird jogait – Greta Gerwig első rendezése a mai napig a legsikeresebb film, amit valaha forgalmaztak.

A legjobb filmek az A24-nél kötnek ki

Első pillantásra egy forgalmazó cég legfontosabb jelzői maguk a filmek, amelyeket terjeszt. Ebben a megközelítésben az A24 a legjobbak között van, ugyanis ők forgalmazták például a legjobb film Oscar-díját elnyerő Holdfényt. De ne szaladjunk ennyire előre, egy pillanatra nézzük meg, milyen filmekkel indult a cég.

Már az alapítás évében megszerezték többek között a Spring Breakers Csajok szabadon jogát, Sofia Coppola ötödik rendezését, a Lopom a sztáromat, valamint a hazánkban nem túlzottan ismert, pedig lehengerlően jó Az élet habzsolva jót Miles Tellerrel és Shailene Woodley-val. A három moziból igazán egyik sem fősodorbeli, sőt általában a megítélésük is vegyes, gyakran még a sajtóban is. A Spring Breakerst például sokan pocséknak tartják, azonban néhányan, és érdekes módon egyre többen elismerik forradalmi vívmányait. Egyik sem hagyományos dráma, amit a nagy stúdiók művészfilmekre szakosodott forgalmazói, mint a FOX Searchlight vagy az Universal alá tartozó Focus Features elszipkázna. Előbbi legnagyobb sikere például a 12 év rabszolgaság, ami történetesen Steve McQueen rendező legkonzervatívabb rendezése.

Harmony Korine: Spring Breakers – Csajok szabadon

Nem, az A24 egészen más filmeket választ. A közös vonás pedig a kísérletezés, a közönség elvárásaival való szembeszegülés. A stúdió égisze alá tartozik többek között a Floridai álom, Az ember, aki túl keveset tudott (ismertebb nevén: Swiss Army Men) vagy épp A homár – csupa olyan alkotás, ami a hagyományostól eltérő narratívával közelíti meg a témáját. A Floridai álomban Sean Baker nem volt hajlandó szánalmasnak beállítani a mélyszegénységben élő kisgyerek főszereplőket. Az ember, aki túl keveset tudott úgy mesélt az életről, hogy közben a főhős Daniel Radcliffe fingó hullájának segítségével menekül meg. Végül A homár egy disztópiát mutat be, ahol azokat az embereket állatokká változtatják, akiknek nincs párjuk. Nem beszélve például a Szellem/világról (A Ghost Story), amelynek egyik jelenetében Rooney Mara semmi mást nem csinál, csak hét percen keresztül eszik egy pitét (egyébként ez a dráma legjobb jelenete).

Furcsa látni ma, hogy milyen sok sztár szerepel az A24 filmjeiben – csakhogy gyakran épp maga a forgalmazó segített egy-egy csillag felemelkedésében. Kevesen tudták, hogy kicsoda Alicia Vikander vagy épp Brie Larson 2014 előtt. Ez egyébként különösen a rendezőkre igaz, a New York-i cég kifejezetten szívesen dolgozik együtt névtelen rendezőkkel. Andrea Arnold az American Honey előtt teljesen ismeretlen név volt az Egyesült Államokban, akárcsak a Safdie-testvérek a Jólét előtt.

Kísérletképpen nézzünk művészfilmeket!

Akárhány alkotást sorolunk fel, egy tulajdonság közös bennük: mindegyik film a „nehezen forgalmazható” kategóriába tartozik. A leendő nézőnek különösen nehéz elmagyarázni, hogy mitől értékes alkotások ezek. A csalódás szinte minden A24-es film fölött Damoklész kardjaként lebeg (az egyik executive producer mesélte a New York Timesnak, hogy minden premiert remegő gyomorral néz végig a Sundance-en, attól félve, hogy csalódni fog a közönség), mert az általuk forgalmazott szerzői alkotások gyakran egészen mások, mint amire a nézők számítanak. Vérfagyasztó thriller Colin Farrellel és Nicole Kidmannel – sokan biztos ezért ültek be az Egy szent szarvas meggyilkolásra. Ennyi háttértudással úgy sejtem, kisebb sokkot kaptak a látottaktól, és nem feltétlenül pozitív értelemben. Barry Jenkins, a Holdfény rendezője mondta azt a cégről, hogy

„ez egy olyan cég, ahol nem azt kérdezik, miről szól [a film], hanem hogy milyen érzést vált ki.”

Greta Gerwig: Lady Bird

Az A24 szerepe épp emiatt kimagasló az amerikai piacon. Ez az apró stúdió, ahol az alapítás után hat-négy évvel még mindig csak 8 alkalmazott dolgozott, hiánypótlást hajt végre. Olyan rétegeket csábít a mozikba, akik egyébként egyre jobban elfordulnak a Netflix és társai irányába. 2018-ra áttörték az ismeretlenség burkát,

és megjelentek a rajongóik: olyan nézők, akiknek szinte mindegy, mi a film, ha az A24 forgalmazza, akkor jegyet vesznek rá.

Őket pedig olyan alkotások felé terelik, amelyek lappangva hozzák el a forradalmat Hollywoodba. Hiszen az egyértelmű, hogy a Disney vagy a Sony egyre kevésbé vállal kockázatot, ezáltal pedig az új dobásaik, hiába hordozzák magukon például a Star Wars-címkét, egyre laposabbak – lásd: Solo.

Művészeti értelemben az A24 kulcsszereplővé vált a perifériára szorított alkotók körében. Azok a tehetséges fiatal filmesek, akik nem hajlandó betagozódni a Marvel és a Universal rendszerébe, egyszer csak munka nélkül találták magukat. Őket karolta fel az A24. Könnyű dolguk van, ugyanis egy nyelvet beszélnek velük. Brie Larson, akivel A szoba kapcsán dolgoztak együtt, azt nyilatkozta: „az A24 azért egyedi, mert képes megtalálni azt az autentikus narratívát, ami nyersen és őszintén a dolgok mélyére hatol.”

Hurráoptimizmus, avagy így kezdődik a jövő

Minden siker ellenére az A24 jövőbeli sorsa továbbra is bizonytalan. Az Amazon és a Netflix egyre nagyobb szereplővé válnak a piacon, és általuk mind jobban összemosódik a mozi és a tévé fogalma. Ráadásul ahogy egyre sikeresebb az A24, egyre többet vizsgálják a működésüket a konkurenseik. A kis stúdió ugyanúgy előre menekül, mint lassan mindenki: sorozatot készítenek. A Comrade Detective Channing Tatum főszereplésével tavaly debütált az Amazonon meglepően halk visszhanggal.

Barry Jenkins: Holdfény

A valódi nyereségesség eközben még mindig nem érkezett el, de ez egyelőre inkább csak a befektetők számára okoz nehézségeket. A stúdió filmjei ugyanis egyre nagyobb számban érik el a közönséget – erre jó példa az Örökség. A kis költségvetésű horror néhány hét alatt a cég második legnagyobb bevételű alkotása lett, és pillanatnyilag ez a film az, amit a legszélesebb körben vetítettek a tengerentúlon. Kérdés, hogy a forgalmazó következő mozijai ezt a mintát követik-e vagy az Így csajozz egy földönkívülivelét, ami némiképp meglepő módon elég csúfosan megbukott az Egyesült Államokban. Az A24 sorsa viszont már nem csupán az alapítók életét érinti: egész műfajok számára vált élet-halál kérdéssé.

Összességében tehát a filmvilág előtt két irányba ágazik el az út: a nagyobb iparági szereplők egyszerűen lenyúlják az A24 terjesztési módszerét, és a közösségi csatornákon keresztül elhappolják a figyelmet és a nézőket a saját stúdiófilmjeik számára. A másik lehetőség, hogy az A24 kötelékében egy olyan új rendezőgeneráció nevelkedik fel, amely a fiatalabb generációk nyelvét beszéli, a publikum igénye és művészek ambíciója összeér, és a szerzői filmek új aranykora köszönt be. Egy olyan korszak, ahol ezeket az egyébként nehezen befogadható alkotásokat széles körben nézik és élvezik. A filmrajongók pedig reménykedhetnek, hogy elérkezik egy szép új filmvilág.

Felhasznált irodalom:

 

Tóth Nándor Tamás

Tóth Nándor Tamás külpolitikai és kulturális újságíró volt. A kettő metszetéből alakult ki filmes specializációja: a politikai témájú és a társadalmi változásokat feldolgozó filmek, valamint a Mediterrán-térség, Németország és Latin-Amerika filmművészete. A Filmtekercs Egyesület pénzügyi vezetője. tothnandor@filmtekercs.hu