Magazin

Az I. világháború filmen – A nagy háború háttérbe szorul?

Az I. világháború az azt követő világégéshez viszonyítva viszonylag szerényebben képviselteti magát a filmvásznon. Az 1917 című film kapcsán megvizsgáljuk a nagy háborút bemutató filmes alkotásokat és hogy miért szorulnak háttérbe a II. világháborús filmekhez képest.

A nagy háború háttérbe szorulásának vizsgálata az I. világháború harci cselekményeit bemutató alkotásokra korlátozódik, így az olyan darabokra, melyek a korszakot és közeget csak paravánként használják (mint a Hosszú jegyesség vagy a Szenvedélyek viharában), az elemzés nem tér ki.

Fejlődik a technika és a háború is

A második világégésről rengeteg film született már és ehhez a dömpinghez képest úgy tűnhet, hogy az I. világháború sokkal kisebb reprezentációt kap a mozivásznon. Valójában, bár a II. világégés elevenebben él a filmesek emlékezetében, a nagy háború is büszkélkedhet pár impozáns mozgóképes feldolgozással. Az I. világháborúval foglalkozó darabok tekintélyes része viszont közvetlenül az első világégés után készült, így ezekre a mai mozinéző már sokkal kevésbé emlékezhet.

Az I. világháború idejére a filmes eszköztár a hangos és színes filmet leszámítva már nagyjából a ma is ismert formanyelvvel rendelkezett,

ráadásul a film erre az időszakra egyértelműen a fikciós történetmesélés elsődleges platformjává változott. Ahogyan Tom Gunning fogalmazott, a film elnarrativizálódott. A filmesek a 10-es és 20-as években előszeretettel dolgozták fel az I. világháború rettenetét, mely bőséges munícióval szolgált a rendkívüli történetekre vadászó alkotók számára. Howard Hughes a Pokol angyalaiban, George William Hill és King Vidor pedig a Lángba borult világban maximálisan kiaknázták a korszak filmgyártásában rejlő potenciált, de erőfeszítéseiket a technika fejlődése felülírta.

Pokol angyalai (1930)

1927-ben azonban forradalmi változás állt be a filmiparban, mégpedig a hangos film megjelenésével. A filmesek egy része kezdetben gyanakvással és ellenszenvvel tekintettek a mozgókép élményének kiterjesztésére, ám végül a hangosfilm megállíthatatlanul utat talált a mozinézők szívéhez. A hang segítségével a színészi játék természetesebbé válhatott, ráadásul a háborús film számára is óriási lehetőséget tartogatott arra, hogy a harcok kegyetlenségét hangban is megidézze, amint tette azt a Nyugaton a helyzet változatlan 1931-es feldolgozása vagy A nagy ábránd. Mire azonban a hangosfilm elterjedt, a ’30-as években már egy újabb világháború réme fenyegetett. A korszakban készült I. világháborús filmeken megfigyelhető, hogy az alkotók valójában az éppen aktuális konfliktusra reflektálva használják fel a nagy háborús korszakot. Az 1941-ben készült York őrmester története is ezt az áthallást erősíti. A címszereplő ugyanis lelkiismeretével viaskodik, miközben a háború egyre inkább kiteljesedik.

Az igazi háború nem a frontokon zajlik

A másik fontos szempont az I. világháború jellegéből adódik. Filmvásznon nem jelent igazi változatosságot a lövészárkokban zajló állásháború, szemben a II. világháború változatos közegeivel, gondoljunk csak a normandiai partraszállásra, Sztálingrádra vagy a csendes-óceáni hadszíntérre. Az ilyen filmek fontos jellemzője közé tartozik, hogy a frontvonalak folyamatosan alakulnak és a főhősök egyre mélyebben hatolnak be az ellenséges területre, vagy egyre inkább szorítják őket vissza, ami jelentős terepváltozásokat is jelent a filmen belül. A Ryan közlegény megmentése esetében például a partraszállás képeivel indítunk, ahol a katonák a tengerből érkezve foglalják el a part menti erődítéseket, majd a film végén egy rommá bombázott francia városban várják be a német csapatokat. Hasonló változatosságra az első világháborús frontokon kevésbé van lehetőség, hiszen

a nyugati fronton is évek teltek el úgy, hogy az arcvonalak egy centit sem mozdultak el.

A harci gázokat, melyek szintén elengedhetetlen részei voltak a nagy háborúnak, szintén meglehetősen nehéz filmen ábrázolni, hiszen nem jár látványos effektusokkal, csupán lassú és keserves fulladásos halállal. E tekintetben az Arábiai Lawrence számít kivételnek, mely a közel-keleti események forgatagába próbálja meg kalauzolni a nézőt. Az I. világháborús filmeknél megfigyelhető az is, hogy a harci események egyhangúságának okán többet foglalkoznak magával a háborús gépezettel és a háttérben rejlő mozgatóelemekkel, mint a II. világháborús társaik. Különösen igaz ez Stanley Kubrick A dicsőség ösvényei című filmjére, ahol a rendező a francia hadseregben gyávaságért perbe fogott katonák sorsát kívánja bemutatni. A téma azért is bír különös jelentőséggel, mert éppen az I. világháború idején figyeltek fel a gyávaságnak titulált pszichés betegségekre, mint amilyen például a poszt traumatikus stressz.

A dicsőség ösvényei (1957)

A másik lehetőség az alkotók előtt, hogy a lövészárkokig vezető utat mutassák be, és így okok és okozatok felfejtésén keresztül próbálják megfejteni a háború fenomenológiáját. Ilyen alkotás például a Peter Weir rendezte 1981-es Gallipoli, melyben két egykori barát sorsán keresztül elevenedik meg az ausztrálok nemzeti tragédiája, a Gallipolinál elszenvedett vereség. A kanadai Paschandale, valamint a brit Az árok című filmek is inkább az egyszerű katonák érzelmi világára koncentrálnak, valamint igyekszenek feltárni a tisztek és a közlegények közti feszültségeket, amivel a lövészárok okozta klausztrofób élményt és bezártságot is ellensúlyozzák. Ugyancsak jól példázza mind a Gallipoli, mind a Paschandale, hogy a fentebb említett statikus háborúskodás miatt ezek az alkotások inkább egyetlen nagy végső, mindent eldöntő rohamra koncentrálnak, melyek általában katasztrófával végződnek.

Ezen a ponton a filmes szemlélet érdekesen kapcsolódik össze a kor hadviselésével is, hiszen a nagy háború tisztjei is legtöbb esetben egy mindent eldöntő támadásban látták a háború alakulásának megváltozását.

Érdekes megfigyelni azonban, hogy lövészárok harcokat nem csak az I. világháborús, hanem az amerikai polgárháborút bemutató filmek között is találunk. Például a Hideghegyben a déliek lövészárkai ellen támadó jenkik jelenetében az I. világháborús filmek eszköztárát is felismerhetjük.

Gallipoli (1981)

A gyilkolás a retinánkba ég

A nagy háború és a II. világégés prezentációjában a helyszíneken kívül is akad vizuális eltérés. Mivel az I. világháború jórészt lövészárkokban és megerősített állásokban zajlott éveken keresztül, ezért a témával foglalkozó filmek jó része sokkal inkább klausztrofób élményt nyújt, hiszen szereplői egy zárt térbe szorulnak az árkok poklában. A dicsőség ösvényei ezt kocsizó kameramozgással mutatta, de a közeliek és a szereplők arca is fontos szerepet játszik abban, hogy elénk tárja a háborús sokkban megtört katonák lelki állapotát. Az árokrendszer végigkövetése a hosszú snittek számára is kedvez.

Nem véletlen tehát, hogy ezekből a módszerekből Sam Mendes és operatőre, Roger Deakins is rengeteget merített, amikor az 1917 egysnittes koncepcióját megtervezték.

Mivel a kamera sokat időzik egy térben, ezért több idő jut az adott környezet bemutatására is. Sár, patkányok, az emberi húson élősködő férgek és kórokozók. Az I. világháborús filmek ezért sokkal inkább képesek elmerülni a részletekben és a folyamatos akciódömping helyett inkább a hangulatra és az atmoszféra teremtésre tudnak koncentrálni.

1917

A háború tragikomikuma

Az I. világháborús filmek abban is eltérnek a II. világégéssel foglalkozó társaiktól, hogy utóbbiakban sokkal inkább fellelhető egyfajta világjobbító ideológia felbukkanása. A németeket sokszor primitíven és egysíkúan gonosz nácikként ábrázolják, akiknek megállítása érdekében a katonák készek meghozni a végső áldozatot is, mely sokszor rendkívül pátoszos prezentációt kap. A Ryan közlegény megmentése szintén jó példája ennek, ahol Steven Spielberg értelmet ad egy vállalkozásnak, melyben egy közlegény életéért nyolc másik társa vállal halálos kockázatot, mely egyébként teljesen ellentmond a hadvezetés logikájának.

A nagy háborús filmek ezzel szemben sokkal realistábban láttatják a konfliktust, melyet sokszor teljesen hiábavalónak és őrültségnek ábrázolnak.

Erre leginkább a tengerentúli alkotások hozhatóak fel példaként. A Gallipolin is érződik, hogy az ausztrál ember számára felfoghatatlan történelmi tény, hogy miért kell a szarajevói merénylet miatt (melyben egy európai monarchia trónörököse és felesége veszti életét), a világ túlsó felén, az elnyomó britek oldalán harcolni a törökök ellen.

Az I. világháborús filmek a konfliktus egy másik gyakori elemét, a frontbarátságokat is szívesen ábrázolják. A Hadak útján című Spielberg filmben a főszereplő paripa érdekében a brit és német oldal közösen cselekszik, hogy kiszabadítsák a különleges jószágot a szögesdrót fogságából. Az ilyen betétek emberi arccal ruházzák fel a két oldal katonáit, egyben rávilágítanak arra is, hogy az ehhez hasonló, humánus megnyilvánulások ellenére is a háború nem áll meg; a közösen eltöltött idő, ajándékosztás és barátkozás után a gyilkolás ugyanúgy folytatódik. Bár hasonló esetek a II. világháború alatt is előfordultak és erről is akadnak igencsak érzékletes darabok (pl. az Éjfélre kitisztul), de a fekete-fehér ábrázolásmód sokkal jobban nyomon követhető a későbbi háború bemutatásában.

Hadak útján (2011)

A Centenárium szerepe

Sajnos az I. világháború centenáriuma nem hozott igazi áttörést a fősodrású filmgyártásban, még ez idő alatt is inkább a II. világháborúval foglalkozó alkotások kerültek terítékre. A centenárium időszakában viszont több figyelmet kaptak a témával foglalkozó dokumentumfilmek, mint amilyen például Peter Jackson rendezése, a They Shall Not Grow Old. A gyűrűk ura direktora ahelyett, hogy imitált, újraforgatott képsorokat alkotott volna a korszakról, a megkopott archív felvételekbe akart új életet lehelni a XXI. századi filmes technikák segítségével. Ennek jegyében újraszínezte az eredetileg fekete-fehér, később sárgás színűvé vált anyagokat, fejlett algoritmusok és extraképkockák segítségével megszüntette a némafilmekre jellemző ugrálós mozgást, valamint hangsávot is kevert a néma képsorokhoz.

Az eredmény egy rendkívüli képi világú alkotás lett, mely a harcoló katona élményeit kívánja minél közvetlenebb módon a néző elé tárni.

Ez azért is fontos, mert a II. világháborúban már használatos, fejlettebb mozgóképes technikák miatt a legtöbb ember sokkal jobban tud kapcsolódni ehhez a konfliktushoz, mint a nagyháborús felvételekhez, tovább erősítve a II. világégés felülreprezentáltságát. Jackson azonban csupán a brit Imperial War Museum anyagaiból, a brit katonákat megörökítő felvételekből dolgozott, így filmje a központi hatalmak országai előtt is jó példával szolgálhat, hogy adott esetben ők is hasonlóan adózzanak katonáik emlékének.

Ennek ellenére direkten az évforduló alatt is kevés film foglalkozott a nagy háborúval és inkább olyan darabok születtek nagyobb számmal, amik csupán háttérként használták a konfliktus rettenetét. Szomorú kimondani, de talán a Wonder Woman az egyik legfigyelemreméltóbb mainstream alkotás, ami a született a témáról, mely viszont csak paravánként használta a korszakot egy szuperhőstörténet bemutatásához.

A magyar oldal

A hazai I. világháborús filmtermés a tekintetben is igen szerénynek mondható, hogy hazánkban még a II. világháborús harci cselekményekkel sem foglalkoztak eléggé behatóan. A dokumentumfilmes mezőnyben a Balázs Béla Stúdió I. világháborús sorozata számíthat érdekesnek, melynek során a 70-es években, a még élő veteránokat szólaltatták meg élményeikről. 2016-ban Kovács István a Szürke senkik című TV-filmje volt a legtöbb, amit az I. világháború centenáriumára összeszenvedett a hazai filmgyártás. A film mind történetében, mind megvalósításában meglehetősen szerénynek mondható, ráadásul a bemutatott tárgyi kultúra sem igazán felel meg a történelmi valóságnak. Pedig valljuk be, hogy akár a keleti vagy az olasz front eseményei egyaránt egy nagy költségvetésű filmért kiáltanak.

Szürke senkik (2016)

Emlék egy elveszett nemzedéknek

Az I. világháború bár valóban inspirálta pár rendkívüli film létrejöttét, azonban ezek a darabok nem nemesedtek olyan szintű klasszikusokká, mint a II. vagy a vietnámi háborúról szóló társaik. Úgy is mondhatnánk, hogy az I. világháború Ryan közlegénye vagy Acéllövedéke nem született meg. Szomorú igazság ez már csak azért is, mert ebben a konfliktusban is közel 20 millió ember vesztette életét és további milliók életét döntötték romokba az elszenvedett testi és lelki sérülések.

 

Gueth Ádám

Gueth Ádám 2017-ben csatlakozott a Filmtekercshez. Mióta 5-6 évesen először látta a Jurassic Parkot, vonzza a filmek világa. 2016-ban a Károli Gáspár Református Egyetem történelem szakán szerzett mesterdiplomát. Később, 2020-ban az ELTE BTK Szabadbölcsészetének filmtudomány szakirányán szerzett BA oklevelet. Főállásban dolgozik egy helyi lapnál, mellette pedig több filmes portál és blog állandó és vendégszerzője. Elsősorban a történelmi, a háborús és a science-fiction műfaj érdekli, szívesen elemzi történelmi filmek valós hátterét és igazságtartalmát. Kedvenc rendezői között találhatjuk Steven Spielberget, Ridley Scottot, Quentin Tarantinot és Stanley Kubrickot.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com