Fókuszban Nagyítás

„Gondolva van” – Magyar politikai szatíra egykor és ma

Lengyel Balázs frissen mozikba került Lajkó – Cigány az űrben című filmje apropóján tekintjük át az elmúlt évtizedek műfaji termését.

Egy bölcsnek tartott mondás szerint a világháború előtti hazai filmgyártás leginkább a vígjátékokban teljesedett ki, a háború utáni viszont a leghamarabb ezt veszítette el. Való igaz, a ’30-as évek sikereit előbb a zsidótörvények, majd a totalitárius rendszerváltás sodorta el. Az évtizedek során azonban éppen a legnagyobb elnyomatásban talált magának utat immáron politikai köntösben a humor, megteremtve ezzel az új alapokat a hazai szatíráknak.

Noha mind Bacsó Péter és Kállai Ferenc köpönyegéből bújtak ki, érdemes mégis felidézni a hazai politikai szatírák sokszínűségét. Abból a szempontból is már többféle, hogy némelyik még a kemény diktatúra idején született. Éppen a fent említett A tanú is egy évtizedig a betiltás sorsára jutott. Mások a már puhuló, végső stádiumban lévő Kádár-korszak termékei, amikor – ahogy azt az Egészséges erotika mondja – beszélni még nem szabad, de már „gondolva van”. Ismét egy másik csoport – és erről szólok legkésőbb – azon filmek a totalitárius rendszerről, amik már a rendszerváltás után készültek. Ezek esetében a szerepük is más: egyszerre mutatja meg a volt rendszer abszurditását, és gondol vissza gyakran hamis hamiskásan csengő nosztalgiával a korszakra, amikor még együtt gondoltunk a Pepsi-Coca-Colára.

Sötét korszak veszélyes játszmái

A ’40-es évek vége és az ’50-es évek első fele leginkább a népnevelő célzatú, a munkásosztály felemelkedését és erkölcsi győzelmét bemutató filmek túltengésével telt. Mindezek ellenére persze akadt néhány kiemelkedő darab: Bán Frigyes Úri murija vagy az Állami áruház azonban még inkább a rendszer elképzelései szerint készült. Keleti Márton A csodacsatár című futballesszenciája és a népmesei alapokon nyugvó Az eltüsszentett birodalom Banovich Tamástól – ez a két film volt leginkább úttörő a műfajban. Érdekes, hogy Keleti filmje bemutatásra került – noha a hazai futballkultúra az ’50-es évek derekán bőven át volt politizálva –, a „kenyeret és cirkuszt” elvét napnál világosabban, magával Puskás Öcsivel görbe tükör elé tartó alkotás átment a cenzorok ollóján. Persze bőven árnyalja a helyzetet, hogy Futbólia vezetője Duca tengernagy, és úgy általában az egész vezetőségi megjelenés nemzetiszocialista színezetű, ez azonban cseppet sem enyhít a befogadók áthallásain. „De hát minden szellemet nem lehetett palackba zárni. Az illetékesek szemet hunytak, s

Dél-Amerika felé sandítottak: ott fordul elő olyasmi, hogy egy diktátor a fociba kapaszkodva tartsa fenn népellenes hatalmát. Nálunk ez lehetetlen”

– írja Kelecsényi László az Akarjuk-e a lehetetlent? című könyvében.

A hatalmaskodó királynak engedelmeskedni nem hajlandó legkisebb pásztor története és Az eltüsszentett birodalom azonban indexre került 1957-ben. „Királyi terület. Itt minden tilos” – kezdődik a film egy táblával az első jelenetben. Nem csoda hát, hogy kivívta a cenzorok ellenérzését.

Jelenet A csodacsatár című filmből

Az abszurd a magyar aranykor

1956 utáni zűrzavaros éveket és betiltásokat a műfaj szempontjából nagyjából jellegtelen 10 év következik. Idősödő rendezők (Gertler Viktor) pályájuk alkonyát töltik, feltűnnek újak, mint például Jancsó Miklós vagy Szabó István, megjelennek a ma is elővehető magyar regényadaptációk (Az aranyember). 1969 viszont ismét erős éve a magyar politikai szatírának. Egyszerre jelenik meg Bacsó Péter A tanúja és Fábri Zoltán Isten hozta, őrnagy úr! című zárt szituációs vígjátéka. Ez utóbbi Örkény István Tóték című kisregényéből készült. Örkény egyperces novelláinak és egyéb műveinek is olyan nagy hatása volt a későbbi magyar irodalmi és filmes vagy akár színházi életre, hogy évtizedekre jellemezte a magyar politikai szatíra hangvételét is.

Mindenekelőtt le kell szögezni, hogy Bacsó Péter korszakos műve mindenféle rendszertől függetlenül, a maga nemében egyike a legjobb filmeknek. Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy túlélte a rendszerváltást (folytatásával, a Megint tanúval ellentétben), és nemcsak az akkori rendszer visszásságaira tudott csípős választ adni, hanem – a „majd egyszer kérünk magától valamit” és a „jegyszedőnek az anyja egy malomtulajdonos kulák szeretője volt” mentalitással – posztkádári világunkra is remekül reflektál majd’ 50 év távlatában. A legendát persze elősegítette, hogy 10 évig azonnal be lett tiltva. 1979. június 6-tól a Nagymező utcai Tinódi moziban félig illegalitásban vetítik, mégis hónapokon keresztül műsoron marad. 1981-ben utólag versenyen kívül meghívják a Cannes-i filmfesztiválra, ahol a filmpiacon azonnal 32 ország veszi meg a forgalmazási jogokat. A film azóta is generációk kedvence. Szállóigévé vált idézetei műfajtól, politikai kortól, helyzettől függetlenül sokszor sok helyen igazak.

Venczel Vera, Sinkovits Imre, Fónay Márta és Latinovits Zoltán az Isten hozta, őrnagy úr! című filmben
Venczel Vera, Sinkovits Imre, Fónay Márta és Latinovits Zoltán az Isten hozta, őrnagy úr! című filmben

A második világháború idején egy kis észak-magyarországi faluban játszódik az év másik nagy hatású magyar filmje: Fábri Zoltán Isten hozta, őrnagy úr! című kevés szereplős, erősen beszédközpontú műve. A Tót család egyetlen kisfia a háborúban harcol. Hogy gyermeküknek a lehető legjobbat adják, mindenben kedvében járnak az éppen náluk vendégeskedő felettesének, akinek persze bőven van rigolyája. A család azonban továbbra sem tudja, hogy fiuk már korábban hősi halált halt. Témája az előzőnél általánosabb: a kisember és a hatalom egymáshoz való viszonya bármikor bárhol téma lehet, de az ilyen áthallásokat akkor is és most is a mindenkori hatalom szereti legkevésbé. A filmet különösen a két férfi főszereplő ihletett játéka teszi még emlékezetesebbé. Latinovits Zoltán az őrnagy szerepében talán élete egyik legjobbját hozza, amire remekül reagál a családapa, Sinkovits Imre.

Fásult szocializmus, éledező cinizmus

A téma következő erős évtizede az 1980-as évek. Az egyre puhuló kádári diktatúra valószínűleg meghozta az alkotók „étvágyát”, hogy sokszor virágnyelven, de néha már egyre nyíltabban beszéljenek a rendszer abszurditásáról és a mögötte lévő kétségtelenül meglévő fájdalmas tényekről. 1956 békaperspektívából: így lehet talán összefoglalni a Szamárköhögés lényegét. Ahol az egyszerű család gyermeke a forradalomból nem él meg mást, mint hogy a szülei nulla angol tudással hallgatják görcsösen a Szabad Európa rádiót, apu levelet ír Hruscsov elvtársnak, Gizával, az Amerikába szakadt rokonokkal pedig kicsit furcsán kell beszélni telefonon.

A korszak minden bizonnyal legnagyobb hatású filmje azonban mégis a ladagyárban játszódik. Autókat ugyan nem, ládákat viszont összeszerel az Egészséges erotika női üzeme, ahol a férfi vezetők először csak saját szórakoztatásukra szereltetnek kamerát az öltözőbe, majd egyre inkább rájönnek, ennek komoly hatása lehet a megrendelésekre is, főleg, ha a szintén férfi vásárlókat beültetik a TV elé. A Rajhona Ádám által alakított gyárigazgató természetesen a valaha rettegett és félelmetes, de ma már komolyan nem vehető hatalom megtestesítője. Lám, hová jutottunk 30 év alatt Az eltüsszentett birodalom nagyméltóságú királyától. A film furcsa nyelvezete miatt lett rendkívüli, illetve sokat adott hozzá az is, hogy a jeleneteket visszafelé vették fel, ami alapvető komikumot adja, és amit később Tímár Péter rendező más filmjeiben is használ. Nem is beszélve persze az azóta legendássá vált kefirrázásról.

Felültünk a nosztalgiajáratra

A diktatúrával szembeni szatirikus megfogalmazás a diktatúra megbukása után sem maradt abba, bár kétségtelen, hogy hatása a szabad világban kevésbé tud érvényesülni. Továbbá élhetünk azzal a gyanúperrel, hogy a rendszerről elmondottak 1990 után már mást jelentenek. Hiába mesél egy súlyos korról, hiába figuráz ki háztömbbizalmikat vagy párttitkárokat, némileg a fiatalság és gondtalanság, a majálison elfogyasztott sörök régi emléke és az együtt megtekintett Niagara vízesés reményének nosztalgiája is áthatja ezeket az alkotásokat. Jellemzően ilyen a 2001-ben megjelent Csocsó, avagy éljen május 1-je! Koltai Róbert rendezésében és saját főszereplésével a majd’ tíz évvel korábbi Sose halunk meg sikerét szerette volna megismételni. Amíg azonban az előbbi film megmaradt magánszinten, addig a Csocsó az ember és a hatalom viszonyát fürkészte a maga humoros módján. A kisember lokálisan megfogalmazható személyes motivációira helyezte a hangsúlyt – épülő kisváros a Duna mentén, zavartalan gyerekkor, iskola és focicsapat. A nagypolitikai játszmák csak az út túloldaláig érnek el.

Koltai Róbert és Máté Gábor a Csocsó, avagy éljen május 1-je! című filmben
Koltai Róbert és Máté Gábor a Csocsó, avagy éljen május 1-je! című filmben

A rendszerváltás utáni visszatekintésnek azonban minden bizonnyal Tímár Péter a legfőbb tudója. A csodás elemekkel tarkított 6:3 avagy, Játszd újra Tutti főszereplője Eperjes Károly, aki időutazással visszatér a legendás angol-magyar mérkőzés időpontjába, hogy újraélje az évszázad focimeccsét.

Mindezekkel együtt azonban a kora ’50-es évek szegény Budapestjét és a rettegő értelmiséget is meg kell tapasztalnia.

Ő azonban nem tágít, és sportbuzgalomtól lelkesedve nyilvános helyeken énekli a Szózatot és a Himnuszt, amire hamar felfigyelnek a rend éber őrei is. A film további nagy pozitívuma Cseh Tamás masszív szerepvállalása, amit sem addig, sem azután nem nagyon láttunk sajnos.

A rendszerváltás utáni filmművészet azonban a Csinibabában vitte tökélyre a politikai szatírát. Tímár Péter valószínűleg pontosan eltalálta, mennyit és miben kell változtatni az Egészséges erotikához képest a kettő között lezajló rendszerváltás miatt. A Városliget környékén, szintén visszafelé forgatott történet a ’60-as években játszódik, kellően megjelenik tehát a nosztalgiafaktor, mégis jobban ki tud szólni a Csocsónál. A Ki mit tud?-dal nyugatra vágyó fiatalok vagy az Édes élet képsorai alatt itthon megrohadó huszonévesek kiáltásai hangosabbak, mint a kétségtelenül meglévő pesti édes élet. Nagy Natália szerint is jobb az itthoni nihilnél, ha az ember a csehszlovák kísérleti tévéadás tartalék bemondónője lehet fizetés nélküli szabadságon. A Csinibaba egyszerre tud szólni édesen és keserűen. Talán ez volt legnagyobb sikere, ezért nézzük még 20 év után is rendszeresen.

Nagy Natália, Gálvölgyi János és Molnár Piroska a Csinibaba című filmben
Nagy Natália, Gálvölgyi János és Molnár Piroska a Csinibaba című filmben

A sort még bőven folytathatnánk. Nem beszéltem részletesen a Csapd le csacsi! vörös csillagot takaróiról, akik március 15-én már tüntetni mennek, de a filmet azért 1990-ben, elkészültekor még nem merték bemutatni. Vagy a Rátóton játszódó A legényanya, ahol minden férfi Béla, aki nem, azt nagyon kinézik. De ott van még a 2009-es Made in Hungária, ami alapvetően egy életrajzi film, azért mégis megtudjuk, hogy egy amerikai lemez felérhet néhány év fegyházbüntetéssel. A műfaj hazai termése tehát nem szűnik fogyni, így a későbbiekben is várhatunk hasonló filmeket.

Sergő Z. András

Sergő Z. András alapító, főszerkesztő-helyettes. Közép-Kelet-Európa, különösen a román újhullám, a délszláv és a magyar film követője. Kedvencei a dokuk, a kamaradarabok, sport- és valláspolitika. sergoandras@filmtekercs.hu

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..