Magazin

Műfaji variációk a zárt szituációra

Gravitáció
Gravitáció (Gravity)
Gravitáció
Gravitáció (Gravity)

A zárt szituációs drámákban, mint ahogy a fogalom elnevezése is mutatja, a szereplők mindvégig egy konkrétan lehatárolt téren belül élnek át egy drámai helyzetet. A filmtörténetben számos olyan alkotást is találhatunk, amely hasonló alaphelyzettel dolgozik.

A világűrt – innen lentről – akár a végtelen szabadságnak, a lehetőségek óriási tárházának, a korlátok nélküli lét megtestesítőjének is tekinthetnénk. Alfonsó Cuarón Gravitáció című remekműve, ami lázban tartja az egész világot, azonban mást mutat meg nekünk. Ebben a filmben a végtelenül nyitott tér válik végtelenül zárttá, egyetlen olyan közeggé, amiből menekülni kell, ami a hősöket bekorlátozza. Oximoronnak tűnhet ugyan, de itt az űr a legzártabb tér. Épp ezért a Gravitáció ékes példája a zárt szituációs drámáknak.

Hogy mit is jelent ez a fogalom? A zárt szituációs dráma „olyan műfaj, amely intenzív mind térben, mind időben… A szereplők itt egy jól lehatárolt térbe vannak bezárva, és átélnek egy drámai helyzetet anélkül, hogy kilépnének innen.” A filmtörténelemben sok ilyen filmet láthattunk már, főként a modern filmben vált divatossá, de azóta is sorra készülnek effélék, ráadásul a legkülönbözőbb műfajokban. Ugyanakkor a zárt, vagy jelentősen korlátozott tér mindannyiszor másként hat a belekényszerült szereplőkre, nem pusztán a drámai vonalat képes felerősíteni, hanem különböző műfaji jegyeket is magára tud ölteni, idomul a műfajokhoz.

1, Vígjáték: Szeretők, utazók

Almodóvar legutóbbi filmjében, a Szeretők, utazókban egy repülőgép-katasztrófa előtti időszakot mutat be kizárólag a gépen tartózkodók szemszögéből. A kényszerű összezártságban nem a probléma megoldása a cél, erre a szereplők nem is törekednek. Az együtt eltöltött időt inkább önmaguk és egymás megismerésére fordítják. A zárt szituáció itt ugyan egy nyomasztó, fenyegető hangulatot teremthetne, a rendező mégis a lehető legminimálisabb szintre redukálja ezt, és helyette a humoros aspektusát erősíti fel. Ezt főként a karakterek egyes jellemvonásainak köszönhetjük, a homoszexuális utaskísérők személye helyenként túlzóan karikírozott, a meleg-sztereotípiák szerethető módon való halmozása a fő humorforrás, valamint az, hogy ez hogyan hat az utasokra és a pilótákra. A színházszerű szituációk az alaphelyzetet a felhőtlen szórakozás irányába terelik. A zárt szituáció tehát jelen esetben azért elengedhetetlen, hogy a szereplőket az egymással való kommunikációra, minket pedig nevetésre sarkalljon.

2, Dráma: Tizenkét dühös ember

Sidney Lumet Tizenkét dühös embere klasszikussá vált, készült belőle – egy kevésbé sikeres – remake, és azóta is teltház előtt játsszák világszerte különböző színházakban. A film az első és utolsó egy percet leszámítva egyetlen szobában játszódik, ahol tizenkét esküdtnek kell egy gyilkossággal vádolt fiú bűnösségéről dönteni. Az esküdtek mindegyike egy-egy embertípus megtestesítője, mindegyiküket a maga előítéletei, magánéleti problémái, vagy csak egyszerűen értelmi korlátozottsága irányítja. A kezdetben olyan egyértelműnek tűnő bűnösség az egyik esküdt érvelésének köszönhetően megkérdőjeleződik, és hosszú időn át tartó vita veszi kezdetét, aminek során mindenki kimutatja a foga fehérjét. A Tizenkét dühös ember nem is annyira a vádlott felmentéséért folyó küzdelemről szól, hanem sokkal inkább erről a tucat összezárt férfiról, az ő jellemükről és annak változásáról.

3, Sci-fi: Hold

Duncan Jones első nagyjátékfilmje kenterbe vert sok előtte készült sci-fit. Alacsony költségvetés, egy szereplő, egy helyszín, de olyan történet, amitől földbe gyökerezik a néző lába. Sam Bell három éve dolgozik egymagában a Holdon. Egyetlen feladata, hogy az itt kitermelt energiát a Földre juttassa, ugyanis bolygónk energiagazdálkodása teljesen tönkrement. Egy technikai hibának köszönhetően pedig a Földdel való közvetlen kommunikáció is lehetetlenné vált. A harmadik év vége felé közeledve gyanús dolgok veszik kezdetüket. Egy balesetben eszméletét veszíti, felébredése után pedig olyan felfedezéseket tesz, amiket itt megnevezni sajnos spoiler lenne, de annyit elárulhatok, hogy saját identitása omlik össze. A Hold középpontjában az önmagunk megismerése, keresése és értelmezése áll, mindez pedig a science-fiction kereteiben. Ebben a listában talán a Hold áll legközelebb a Gravitációhoz, tekintve a környezetet, ahol játszódik, és a szereplők igencsak minimális számát.

4, Horror: Ragyogás

Sok éve folyik a vita arról, hogy Stanley Kubrick Ragyogása tekinthető-e egyáltalán horrornak. Figyelembe véve azt a két bizonyos elemet (az ajtó kinyitását, és a falon lógó fényképet), valamint az alapanyagként szolgáló Stephen King-regényt, azonban kétségtelenül a műfajhoz köthető, igaz, egy meglehetősen különös horrorfilm az eredmény. Jack Torrance és a családja a hegyekben található Overlook hotelbe költözik, hogy télen elvégezzék a karbantartói munkákat, amíg a hó elszigeteli a szállodát a külvilágtól. Csakhogy a teljes izoláció furcsa hatással van Jackre, és Dannynek, a különleges képeségekkel „megáldott” fiúnak sem tesz jót. A szállodában egy egyre agresszívabbá váló szellemvilág keríti őket hatalmukba, mígnem a család tagjai egymás ellen fordulnak. A horror kérdésessége azért merülhet fel, mert a film szinte egész idő alatt fenntartja annak lehetőségét, hogy mindössze egy, az elszigeteltség miatt fokozatosan megőrülő családapa ámokfutását nézzük. Mondani sem kell, hogy itt a zárt szituáció a kulcs, ráadásul mindkét értelmezéshez: a horror esetében a gonosszal való bezártság, a thriller esetében viszont a külvilágtól való elszakadás okozza a problémákat.

http://www.youtube.com/watch?v=1G7Ju035-8U

5, Musical: 8 nő

Egy vidéki házban készülődnek a karácsonyra. A ház ura körül nyolc nő lebzsel: felesége, két lánya, anyósa, sógornője, két szolgálója és húga. A férfit azonban holtan, egy késsel a hátában találják, s mivel a házat elzárja a hóesés, senki nem tud elmenni, ráadásul az is biztossá válik, hogy a gyilkos ott van közöttük. A nyolc nő belekezd a nyomozásba, de ez inkább a megalapozatlan vádaskodás és a gyűlölködés szintjén merül ki, viszont mindenkiről gondosan rejtegetett titkok derülnek ki. Fokozatosan felszínre kerül, ki milyen módon keserítette meg az oly nagyon szeretett férfi életét, a gyanú pedig percről percre terelődik újabb személyre. Mindezt pedig időnként egy-egy dallal szakítják meg a szereplők. Ínyencség a 8, kicsit ki is lóg ebből a felsorolásból, de Ozon a zárt szituációs filmek megkerülhetetlen alakja, ráadásul ebben az alkotásban a francia színésznők színe-java látható. Itt ugyan a musical nem a bezártságból fakad, de jól példázza, hogy a kettő nem zárja ki egymást, lényegében bármely műfaj (akár a krimi is) ötvözhető a musicallel.

6, Misztikus: Az öldöklő angyal

Az öldöklő angyallal Buñuel magasra tette a lécet 1968-ban, hiszen a műfaj kvintesszenciáját tárta a nézők elé. A történet egy burzsoá társaság vacsoráját mutatja meg, azonban az este végén nem sikerül elhagyniuk az étkezőt. Na nem úgy, hogy mozgásképtelenné válnak, vagy valami eltorlaszolná az ajtót. Nem, egyszerűen csak képtelenek átlépni a küszöböt, teljesen érthetetlen okokból. A nagy társaság így napokra bennragad a szobában, ők nem jutnak ki, de más se jut be a házba. Hiszen azok, akiknek feltűnik a hiányuk, értesítik a rendőrséget, de a kintiek még csak a ház közelébe sem tudnak menni. Mintha egy láthatatlan, érzelmileg és fizikálisan blokkoló burok telepedett volna a helyre. A benti díszes társaság fokozatosan hagyja el tanult előkelő vonásait és szokásait, mígnem egyszerű, hétköznapi emberekké vedlenek. Azért is igazi különlegesség esetünkben Az öldöklő angyal, mert itt maga a bezártság ténye jelenti a misztikumot, amely megfejtésre, megértésre vár.

7, Thriller: Élve eltemetve

A zárt szituációs filmek non plus ultrája. Egyszerűen lehetetlen ennél zártabb teret és ennél kevesebb szereplőt használni. Hiszen a film nem szól másról, és nem mutat mást, mint Pault, az Irakban teherautó-sofőrként dolgozó amerikai férfit, élve eltemetve valahol. A másfél órás játékidő alatt nem lépünk ki a koporsójából, nem látunk senki mást, még csak visszaemlékezések vagy víziók sincsenek. Ténylegesen be vagyunk zárva vele együtt. A külvilághoz mindössze egy telefon kapcsolja őt is és minket is. Mégis hihetetlenül izgalmas film, ami az első perctől az utolsóig tudja fokozni a feszültséget, összetett történetet ad, és kifinomult karakterábrázolással is rendelkezik. Nagyjából a lehetetlent valósították meg.

8, Romantikus vígjáték: Hat nap, hét éjszaka

Olyan evidens volna, hogy úgy hozzunk össze egy férfi és egy női szereplőt, hogy összezárjuk őket valami lehetetlen helyszínen, mígnem egymásrautaltságukban szerelembe esnek. Mégis kevés ilyen történetet láthatunk, melyeknek egyike a Hat nap, hét éjszaka. A kiállhatatlan repülőgép pilóta vonakodva ugyan, de elvállalja, hogy jó pénzért elviszi a karrierista – egyébként éppen vőlegényével nyaraló – nőt egy sürgős munka miatt a nem olyan messze található szigetre. Csakhogy a gép lezuhan egy lakatlannak tűnő szigeten, ők pedig megpróbálnak túlélni és hazajutni. Komikus és romantikus jelenetek egymásra halmozása, főként egyetlen kis szigeten. Nem egy filmművészeti remekmű, csak a műfaj ékes példája… elszigetelve a külvilágtól.

http://www.youtube.com/watch?v=KyPGyDSwCu0

9, Háborús film: A tengeralattjáró

Az átlag háborús filmet úgy képzeljük el, hogy van két csapat, akik harcolnak, az egyik előrenyomul, halad, a másik meg vereséget szenved, vagy visszavonul. Változó helyszínekkel, sok véres küzdelemmel szoktunk kalkulálni. Nos, A tengeralattjárónál erre nem kell számítani. Itt ugyanis egy csapat német tiszt történetét nézhetjük végig a második világháború idején. A három órát is meghaladó film (rendezői változatban) jelentős részét a tengeralattjárón szolgáló katonákkal töltjük. Ez a folyamatos összezártság tökéletes alkalmat nyújt arra, hogy a legtöbbször fekete-fehér módon „mocskos náciként” elkönyvelt német katonák jellemét árnyalja. Nem oldozza fel őket a bűneik alól, csupán megmutatja azokat a figurákat is, akik másként viszonyultak a háborúhoz. Ehhez viszont kell az, hogy hosszasan velük időzzünk: a félelem és az unalom folytonos váltakozása emberszagúbbá teszi a helyzetet, és nem hagy menekülni a hajó falai közül.

10, Akció: Drágán add az életed!

1988 óta mindenki John McClane-re bízná a világ megmentését, ha bármi probléma merülne fel. A Bruce Willis megformálta karakter ugyanis ekkor tűnt fel először, és azóta is az akciófilmek kulcsfigurájának számít. Számunkra az első Die Hard azért érdekes, mert az egész akciófilmet egyetlen toronyházba telepíti. Ezen az épületen belül található meg a főgonosz és brigádja, a megmentésre váró tehetetlen embersereg és a főhős is. Ugyan az egyes emeletek között lehetséges a mozgás, a rendelkezésre álló tér mégis korlátozott. Az itt fellelhető eszközök segítségével kell legyőznie az ellenséget és megmentenie feleségét, a külvilág az „ostoba rendőr” klisének köszönhetően vajmi kevés segítséget tud nyújtani a film nagy része alatt. A Die Hard azért is igen érdekes, mert az akciófilmek alapvetően a változatosságra épülnek: variációkat nyújtanak a verekedésre, robbanásokra, extrém halálokra, és ehhez az a legjobb, ha minél szabadabban mozoghatnak a szereplők a térben. Itt azonban az „abból főzünk, amink van” recept lép életbe.

http://www.youtube.com/watch?v=Ym-j4t46ooE

+1 Katasztrófa: Pokoli torony

Ha már a toronyházaknál tartunk: jó alapanyag lehet egy katasztrófafilmhez is. A recept egészen hasonlít az imént említetthez (bár ez a film közel 15 évvel korábban készült), hiszen itt is kijutni kívánó emberek küzdelmét látjuk, két hősies férfi vezetésével, a különbség csupán a probléma forrása. Míg a Die Hardban egy csapat bűnöző veszélyeztette a szereplők életét, itt a rohamosan terjedő, és mindent elpusztító tűz fenyeget katasztrófával.

A fenti felsoroláson végigfutva két dolog válik világossá: egyrészt, hogy szinte minden műfajban lehet olyat alkotni, ahol a történet egy zárt térben játszódik; másrészt pedig az, hogy a legtöbbször az el- és összezártságnak nincs más célja, mint hogy a lélektani síkra terelje az eseményeket. Természetesen rengeteg egyéb példa akad, de a tanulság ugyanez marad.

Nardai Dorina

Nardai Dorina a ZSKF szabad bölcsészet, majd az ELTE BTK filmtudomány szakán diplomázott. 2011 óta a Filmtekercs szerkesztőségének tagja. Specializációja a gender témák, a dráma, a krimi, a thriller, valamint a spanyol, francia, német és távol-keleti film.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com