Fókuszban Nagyítás

Ötven éve Sodrásban VAN a magyar fiatalság

vanvalamifurcsa 1963. Gaál István. Sodrásban. 2014. Reisz Gábor. VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan. Két kiemelkedő, egyben teljesen különböző alkotása a magyar filmgyártásnak, de mindkettő a fiatalság problémáit járja körül. Vajon mi változott az elmúlt ötven évben? Új nehézségekkel kell szembenézni, vagy vannak örök akadályok?

Elsőre talán különösnek hathat a két film összehasonlítása, hiszen valóban két erősen eltérő műről van szó, ugyanakkor minden egyes különbség hozzá is tesz valami az alaptémához. A sok miért mellett, a miért nemek éppen annyira fontosak. Két film, két kor, két műfaj, két hangvétel, két történet, és valahol mégis ugyanarról szólnak. Ahhoz viszont, hogy kellően megérthessük, miért is készült el ez a két film, illetve miért lettek olyanok, amilyenek, mélyebbre kell ásnunk.

A 60-as évekre bekövetkezett politikai változások hatására Magyarország is készen állt rá, hogy átvegye a Nyugatról áramló Új Hullámot, és annak bizonyos jegyeit. Új alkotók jelentek meg a filmgyártás területén is, akikkel a már sikeres és elismert idősebb nemzedék szívesen dolgozott együtt. A Balázs Béla Stúdió támogatását élvezve újra filmek sokasága készült el, többségük kísérletező, az új technikákat próbálgató alkotás. Megjelent a művészet szabadsága, és bár a rendszert továbbra sem lehetett kritizálni, új téma és új közönség felé fordultak a készítők. A fiatalok „hirtelen jött nagy lehetőségeik” közepette eddig ismeretlen problémákkal találták szembe magukat. Övék lett a döntés lehetősége. Ez azonban koránt sem feltétlen pozitív, hiszen a döntés felelősséggel jár, a felelősség pedig máris inkább teher, mint áldás.

Gaál István Sodrásban című alkotása egyike a Magyar Új Hullám első darabjainak, és gyönyörűen mutatja be a 60-as évek magyar ifjúságát. Felnőni borzasztóan nehéz. Ebben a filmben pedig láthatjuk, hogy miért is az. A történetben néhány fiatal a Tiszánál tölti a nyarat. Gondtalanul szórakoznak, lejárnak a partra és nem törődnek semmivel. Egy nap azonban egyikük eltűnik a vízben, később holtan találják meg. A tragédiát követően pedig minden megváltozik, hiszen ráébrednek, hogy eljött az idő, amikor felelősséget kell vállalniuk tetteikért, saját döntéseket kell hozniuk, mindezt úgy, hogy a sors kegyetlenül az arcukba vágja: az élet nem tart örökké.

Eltelik 51 év, és a magyar filmgyártás ismét kap egy gyöngyszemet, amely bár teljesen máshogy, de híven visszaadja a mai magyar fiatalok problémáit. Nem lehet persze elmenni mellette, hogy ez egy új kor, egy új rendszer, teljesen átalakult az élet. A döntés szabadsága már nem újdonság, igaz új méreteket ölt. A lehetőségek végtelen tárházának megnyílásával egyre nehezebb választani iskolát, munkát, jövőt. Szintén új keletű, és ez a 2010-es évek hozadéka leginkább, hogy a fiatalság problémáin belül olyan témák is megjelennek, mint a homoszexualitás (Viharsarok), a rasszizmus kérdése (Csak a szél, Fehér isten) vagy éppen a prostitúció (Viktória – A zürichi expressz). Korábban ezekre nem, vagy csak alig volt példa, jól mutatva, hogy a magyar filmek egyre bátrabban reflektálnak a világ változásaira.

Reisz Gábor VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmje azonban mind közül a legkultikusabb, hiszen általános és átlagos kérdéseket feszeget, mindennapibb választások elé állítja főszereplőjét. A diplomás Áron egy szakítást követően elveszettnek érzi magát, keresi az élete célját, értelmét, amiért egészen Lisszabonig elrepül. A VAN jóval kevésbé mutat be egy konkrét történetet, sokkal inkább egy állapotot, egy életérzést közöl, fiatalok ezreit tömörítve egyetlen szereplőbe.

vanvalamiMindkét alkotás egyik legnagyobb erénye a VAN kapcsán az imént említett általánosítás, melyet azonban nagyon különböző módon érnek el a készítők. A Sodrásban szinte feléig csak nagyon nehezen lehet a filmben szereplő fiúkat megkülönböztetni. Egyrészt, mert igen hasonló színészeket választottak, másrészt mert a kamera szándékosan nem időzik el egyikükön sem sokáig. Különösen érezhető ez a történet elején, amikor a vízben szórakoznak és le-lebuknak iszapért. Gyors, már-már ugráló képek sokaságát kapjuk, melyek révén se lehetőségünk, se időnk nincsen valójában ráeszmélni, hogy kit is látunk éppen. Fontos ez, hiszen később többször is elhangzik, hogy szinte nem is emlékeznek Gabira, a vonásaira, a szemére, a mosolyára. Mi pedig nem is tudnánk könnyebben azonosulni velük, hiszen nézőként is igen nehéz felidézni, hogy melyik fiú is veszett a Tiszába. A kényelmetlen bűntudat, hogy még csak meg sem jegyeztük őt, átad valamit abból, amit a képen látható karakterek érezhetnek.

Fontos viszont olyan szempontból is, hogy éppen a hasonlóságaik miatt közvetíti a film, hogy valójában bármelyikük lehetett volna, aki többet nem jön fel a víz alól. Ez pedig kimondatlanul is végig felettük lebeg az egész alkotás során, mi pedig emiatt is halvány szorongást érzünk, hiszen melyikünk ne játszott volna soha a hazai tavak, folyók egyikében. Gabi halt meg. De meghalhatott volna Karesz, Laci vagy Luja is. Ahogy meghalhatunk mi, nézők is. Ezzel, hogy a fiúkat valójában eggyé mossa össze Gaál, mindennél erősebben mutatja meg, hogy hasonlóak vagyunk, és hasonló problémákkal szembesülünk az életben.

sordasban vizbenReisz Gábor ugyanilyen hatást ér el, csak éppen másmilyen módszerrel. Áron a vele megtörténtek révén válik általánossá, hitelessé és olyanná, akivel nagyon könnyen azonosulhatunk. A film, azóta tényleg szinte szállóigévé váló mondata egyszerűen telibe talál. „De miért félek, ha van bérletem?”. Ilyen és hasonló, nagyrészt a helyszíneknek köszönhetően számunkra is ismerős szituációk sora miatt érezzük ennyire közel magunkhoz a főszereplőt. Áron, a diplomás szabad bölcsész, akinek az ég adta világon semmi fogalma sincsen, hogyan is tovább. Ha nem is minden magyar fiatalt képvisel, egy részüket viszont száz százalékosan.

És, hogy milyen problémákkal is kellett szembesülnie akkor és most a magyar ifjúságnak? Itt megint közbeszól az idő, a kor, a politikai rendszer és szinte minden más is. Míg a Sodrásban valójában a felnőtté válás nehézségeiről szól, addig a VAN már valahol a felnőtt léttel járó kötelezettségeket kutatja. A 60-as évek fiataljainak legnagyobb gondja a továbbtanulás, az első szerelem és a barátságok megtartása. Az életben bekövetkező változások feldolgozására tett kísérleteket pedig a felelősségvállalás dramatizált és elsarkított megjelenésével nehezíti a rendező. Bár a film alapkérdése egyértelműen az, ki is a felelős Gabi haláláért, valójában a mondanivalója ennél jóval tágabb. Az adott tragédiában való szerepvállalásra kényszerültség egyben a felnövést is jelenti. Most már mindenki magáért felel, sőt bár még csak mellékszálként, de felmerül az egymásért való kiállás is, mind a barátság, mind a szerelem terén.

sodrasbanUtóbbiról egyébként szintén megkapóan és nagyon találóan vall Gaál a szereplők által megformált két pár kapcsán. Míg Böbe és Karesz kapcsolata „felnőttes”, Zsóka és Gabi szerelme a gyermeki ártatlanságot tükrözi még. Ilyen téren pedig a film teljesen egyenrangú a VANnal, hiszen ha összeraknánk a két film szerelmi szálait, szinte tökéletesen lefedhetnénk a fiatalok kapcsolatainak palettáját. Böbe kevésnek kezdi érezni a dolgot, ki akar lépni belőle, fel akar nőni ezen a téren is. Mind jól ismerjük a szituációt, amikor az első igazi nagy szerelem, amelyről váltig állítjuk, hogy örökké fog tartani, kezd elromlani, de túlságosan félünk ahhoz, hogy véget is vessünk neki. Zsókáék kettőse éppen, hogy le van maradva a kor elvárásaihoz képest, amely egyébként ötven évvel ezelőtt sem volt különb, mint manapság. Fizikai kontaktus nélkül nincs szerelem, legalább is az ifjúság naiv és összezavart elképzelései szerint.

Áront már egy egy szinttel komolyabb kapcsolat végén láthatjuk, amely, a kora miatt akár valóban lehetett volna ígéretesebb is a jövőre nézve. Nála megint előkerül Böbe és Karesz tini-szerelmének igazi lényege: eljön egy pont, amikor átértékeli az ember, hogy mennyire is jó az, amiben benne van. Vagy azért, mert le akarja tudni az első szerelmet, vagy azért, mert egy annyira komoly dologra vágyik, amelyre az aktuális párját nem tartja megfelelőnek. Így vagy úgy, az események találóak és híven leképezik a felnőtté válás ezen szakaszát is.

Áron portugál kalandja szintén nem újdonság, viszont éppen ezért megint nagyon találó. Különleges bájt kap, hogy a két fél még csak nem is érti egymást, de hát minek is. Éppen ettől szépek az érzelmek, hogy nincs szükségük szavakra. Az elmúlás pedig olyan gyorsan jöhet, ahogy jött hajdanán az egymásba gabalyodás. Egy ideig szeretünk valakit, aztán valami megváltozik. Az ominózus egyéjszakás kaland esete viszont már nagyon a mai kor jellemzője. Ez is az élet része, bár be kell látni, hogy Reisz, még ha meglepően szórakoztatóan is, egész komoly véleményt formál az emberi kapcsolatok ilyetén való egyesüléséről. Ennek már semmi köze a szerelemhez, ugyanakkor tetszik vagy sem, ez mára igenis részévé vált a fiatalok mindennapjainak.

A szülőkkel való viszonyok felvázolásában is szinte kiegészíti egymást a két film. A Sodrásban a szülői elvárás nagyon erős a továbbtanulást illetően. Érződik a kor szelleme, amikor még nem igazán volt meg a választás szabadsága, mert ott voltak a szülők, és ott volt egy felsőbb hatalom. Az enyhülés nem jelentett teljes változást. A 60-as évek még erősen szocialista rendszerében sem volt minden munka egyenlő. Akkoriban azonban a félelem, a bizonytalanság, a látszat-szabadság árnyéka mindenhol ott lebegett. Ez talán a legfontosabb oka, hogy Gaál munkája egy komorabb hangvételű, komolyabb dráma, amely a tiszai tragédia köré van építve. Ekkor még a legjobbnak kellett lenned, hogy elérj valamit, így nem csoda, ha a szüleidnek pontos célja volt veled. Ehhez szorosan, de nem kizárólagosan társulnak a már-már hideg, hivatalos családi körök. A Sodrásban szülei, kivéve az áldozat nagymamáját, érzéketlenül, tárgyilagosan viszonyulnak a történtekhez. Egyiknek sem jut eszébe leülni a gyermekével, és megkérdezni, hogy uram bocsáss’, hogyan is érzi magát, most, hogy az egyik legjobb barátja meghalt. Erős példa ugyan, de nagyon beszédes így ábrázolni a kor generációk közti viszonyát.

A VAN szülei, de leginkább Áron édesanyja egy teljesen másfajta, ugyanakkor koránt sem kisebb táború szülőtípust képvisel: a túlbuzgó „ősökét”. Az elvárás itt is fennáll, ugyanakkor a mai kor fiatalja már kevésbé ad arra, hogy ezeket ki is elégítse. Áron diplomás munkanélküli, aki lássuk be, nem igazán önszántán kívüli okok miatt nem kenyérkereső. Úgy persze nehéz, ha az anyuka írja az önéletrajzot. Nagyon vicces, ugyanakkor nagyon elgondolkodtató jelenetek sorával mutatja meg Reisz, mivel is küszködik a mai magyar ifjúság. És bár leginkább önmagukkal, tény, hogy egy mindenbe beleszóló és mindent ellenőrizni akaró szülőpár sem mindig segítség. Ha a Sodrásban a szülő-gyermek kapcsolat túlságosan steril, akkor a VAN a túlságosan összefolyó viszonyt mutatja be.

És hogy hova is jutottunk? A fiataloknak akkor is és most is komoly nehézségeik vannak a felnőtté válás folyamatában. Az akart-akaratlan változások tömege, a belső és külső elvárások, a szerelem, a barátság és az iskola/munka kiválasztása mind-mind nagyjából állandó problémának tűnik a magyar filmgyártás alkotásaiban is. Mindegy, hogy borúsan pásztázzuk a Tisza felkavart vízszínét, vagy egy hinta alól kémleljük a kék eget: a jövőnk kiválasztása örökre nehéz és bonyolult feladat marad. Ha szerencsénk van, áll mögöttünk néhány jó barát, egy szerető társ, vagy egy kedves BKK-s alkalmazott, akikkel könnyebben vehetjük az akadályokat. Így vagy úgy: felnőni piszok nehéz, de hálásak lehetünk, hogy néhány igazán jó film segít nekünk, mert megmutatja, hogy bizony nem vagyunk egyedül.

Kajdi Júlia

Kajdi Júlia

Kajdi Júlia az ELTE-n végezte el a filmes alapszakot, majd az Edinburgh-i Egyetemen a mesterszakot. 2014 óta tagja a ‘tekercsnek. Specializációja a thriller, a krimi és Alfred Hitchcock. Ő a Hírek rovat vezetője.

Szólj hozzá!

Click here to post a comment

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..