Nincs kategorizálva

A falu

Bryce Dallas Howard A faluban (2004, M. Night Shyamalan)

Shyamalan filmjei nem szólnak mindenkinek. Azt hiszem, nincs még egy olyan élvonalbeli hollywoodi rendező, akinek a filmjei ennyire megosztanák a közönséget és a kritikusokat is. Sokkal mélyebben, mint amennyire a puszta tetszés vagy ízlés diktálná. Előrebocsátom, én rajongó vagyok, és aki ki nem állhatja A falut, ne is olvasson tovább, mert a legvégén direkt meg fogom sérteni.

Egy bizonyos fajta személyiség kell Shyamalan megértéséhez. És nem azt mondtam, hogy élvezetéhez, hanem a puszta felfogáshoz is. Aki szereti a meséket és hajlandó elfogadni egy-egy új világ szabályait csak azért, mert az alkotó úgy akarja, az már eséllyel ülhet be egy Shyamalan-filmre, de valójában ennél is több kell: bizonyos fokú naivitás és idealizmus. Az, hogy az emberben a valódi világ kissé összekeveredjen a mesékével.

Ha ez nincs meg, semmi, de semmi módon nem fogható fel a Jelek világképe, melyben a vallásos-szimbolikus látásmód kiegészíti a materiális sci-fit, és végképp elveszik A falu minden szépsége, a bezárt élet legendákkal vegyülő szabályrendszere és az abból való kitörés. Ha valakinek a lelkülete túl földhözragadt, az kimódoltnak és keresettnek találja majd a zseniális jelenetet, melyben Lucius eléri Ivy kezét. Ha valaki túlságosan ragaszkodik a valósághoz, az sosem fogja elhinni, hogy egy vak lány az egyetlen, aki keresztülvághat az erdőn. Másfelől pedig aki túlságosan mesés lelkű, az nem lesz hajlandó megérteni a reálpolitikus érv kényszerítő erejét, amivel a falu vezetője kötelezi a lányát a veszélyek vállalására – hogy senki más nem vezetheti a közösség következő nemzedékét.

Nem beszélek most a film minőségbeli erényeiről; a színészekről, a vizualitásról, a zenéről. Ha A falu egésze nem tetszik, akkor nem fogod értékelni Bryce Dallas Howard és Joaquin Phoenix játékát, sem az évtized filmzenéjét, örök kedvencemet, James Newton Howard pályájának eddigi csúcsát. Ez így szokott lenni: végletes vélemények, az ember vagy ki nem állhatja A falut, vagy rajong érte. Hogy miért?

Mert a film logikája szilárd; Shyamalan nem hülye. A dolgok következnek egymásból. Minden tiszta, mint a kristály: minden mozgatórugó, minden esemény, minden döntés. A film szabályrendszere tökéletesen koherens, akár az alapfokú matematika: vagy elfogadod az egészet – el vagy képes fogadni –, vagy elveted az  egészet, de önmagán belül nem vitatható. Nem lehet részben szeretni. Ha láttad A falut, és nem tetszett, békülj meg vele, hogy egyetlen dolog hibádzott ebben a filmben: te, a néző. Alkalmasint hiányzik belőled valami.

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!
WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com