Nincs kategorizálva

A falu

Bryce Dallas Howard A faluban (2004, M. Night Shyamalan)
Bryce Dallas Howard A faluban (2004, M. Night Shyamalan)

Shyamalan filmjei nem szólnak mindenkinek. Azt hiszem, nincs még egy olyan élvonalbeli hollywoodi rendező, akinek a filmjei ennyire megosztanák a közönséget és a kritikusokat is. Sokkal mélyebben, mint amennyire a puszta tetszés vagy ízlés diktálná. Előrebocsátom, én rajongó vagyok, és aki ki nem állhatja A falut, ne is olvasson tovább, mert a legvégén direkt meg fogom sérteni.

Egy bizonyos fajta személyiség kell Shyamalan megértéséhez. És nem azt mondtam, hogy élvezetéhez, hanem a puszta felfogáshoz is. Aki szereti a meséket és hajlandó elfogadni egy-egy új világ szabályait csak azért, mert az alkotó úgy akarja, az már eséllyel ülhet be egy Shyamalan-filmre, de valójában ennél is több kell: bizonyos fokú naivitás és idealizmus. Az, hogy az emberben a valódi világ kissé összekeveredjen a mesékével.

Ha ez nincs meg, semmi, de semmi módon nem fogható fel a Jelek világképe, melyben a vallásos-szimbolikus látásmód kiegészíti a materiális sci-fit, és végképp elveszik A falu minden szépsége, a bezárt élet legendákkal vegyülő szabályrendszere és az abból való kitörés. Ha valakinek a lelkülete túl földhözragadt, az kimódoltnak és keresettnek találja majd a zseniális jelenetet, melyben Lucius eléri Ivy kezét. Ha valaki túlságosan ragaszkodik a valósághoz, az sosem fogja elhinni, hogy egy vak lány az egyetlen, aki keresztülvághat az erdőn. Másfelől pedig aki túlságosan mesés lelkű, az nem lesz hajlandó megérteni a reálpolitikus érv kényszerítő erejét, amivel a falu vezetője kötelezi a lányát a veszélyek vállalására – hogy senki más nem vezetheti a közösség következő nemzedékét.

Nem beszélek most a film minőségbeli erényeiről; a színészekről, a vizualitásról, a zenéről. Ha A falu egésze nem tetszik, akkor nem fogod értékelni Bryce Dallas Howard és Joaquin Phoenix játékát, sem az évtized filmzenéjét, örök kedvencemet, James Newton Howard pályájának eddigi csúcsát. Ez így szokott lenni: végletes vélemények, az ember vagy ki nem állhatja A falut, vagy rajong érte. Hogy miért?

Mert a film logikája szilárd; Shyamalan nem hülye. A dolgok következnek egymásból. Minden tiszta, mint a kristály: minden mozgatórugó, minden esemény, minden döntés. A film szabályrendszere tökéletesen koherens, akár az alapfokú matematika: vagy elfogadod az egészet – el vagy képes fogadni –, vagy elveted az  egészet, de önmagán belül nem vitatható. Nem lehet részben szeretni. Ha láttad A falut, és nem tetszett, békülj meg vele, hogy egyetlen dolog hibádzott ebben a filmben: te, a néző. Alkalmasint hiányzik belőled valami.

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek. A Tárca rovatot vezeti. havasmezoi@filmtekercs.hu

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

FM ‘tekercs Podcast

Hirdetés

Hirdetés

Címlapon

Video

Kik a legújabb szereplők a streamingpiacon és vajon melyiküké a jövő? A VLOGtekercs második adásában folytatjuk a seregszemlét és egy kis jövendölgetéssel is készültünk!

Műsorvezetők: Németh Míra, Énekes Gábor
Vágó: Nagy Tibor
Főcím: Gyenes Dániel
Projektvezető: Nagy Tibor
Producer: Molnár Kata Orsolya

A videó Tóth Nándor Tamás cikke alapján készült.

Weboldalunkon sütiket használunk.

Ez a weboldal cookie-kat és más követési megoldásokat alkalmaz elemzésekhez, a felhasználói élmény javításához, személyre szabott hirdetésekhez és a hirdetési csalások felderítéséhez. Az Adatvédelmi tájékoztatóban részletesen is megtalálhatóak ezek az információk..