Nincs kategorizálva

A függetlenség napja

Minden idők leghíresebb (és legtöbbet szidott) idegenes-inváziós filmjében egy menő vadászpilóta, egy lúzer tudós és az Egyesült Államok elnöke együtt mentik meg a világot, július negyedike pedig az egész földkerekség ünnepévé válik. Kötelező darab!


Ez a film meghatározta a moziról való gondolkodásomat. Gyerekként láttam, és nagyon-nagyon tetszett, jóval később pedig, meglepetésemre, szembesülnöm kellett azzal, hogy a kritikusok egyszerűen gyűlölik. Úgyhogy le is vontam a következtetéseket – mármint a kritikusokat illetően.

Mert az élmény, amit egy ilyen képtelenné egyszerűsített film jelent, fontosabb lehet a minőségnél (egy gyerek számára főleg). Hiába igaz az Emmerichet szidalmazók minden szava: hiába van, hogy A függetlenség napja buta, átgondolatlan, hatásvadász celluloidhulladék. Hiába gyűlik össze benne minden, amit az amerikai filmgyártás tipikus hibájaként emlegetnek, addig, hogy a film egyszerűen megmondva a rossz ízlés esszenciájává válik. Mégis megnézem időnként. Vonz az a fantáziavilág, amelyben az Elnök igenis jófiú, és amelyben a világ egybeforr a csillagsávos lobogó alatt. A képsor, amelyben a világon megmaradt haderők felsorakoznak az USA oldalán – izraeli az arab mellett, japánok és oroszok – akárha egy love&peace-hívő elborult látomásából született volna: szirupos, képtelen és lenyűgöző.

A függetlenség napja elbukik minden mércén, amit a filmes igényesség állít fel, tehát, két bűnös óra erejéig, dobjuk félre ezeket a mércéket.

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek.

Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
Mutasd az összes megjegyzést!