Nincs kategorizálva

A mélység titka

The AbyssA mélység titka James Cameron egyik kevésbé legendás filmje, de így is lenyűgöző.

Az az érzésem, hogy A mélység titka fölött már eljárt az idő. James Cameron többi filmjéről nem mondhatnám el ugyanezt, az Aliens, a Terminátor 2 még ma is a műfajuk csúcsát képviselik, de valahogy ez a film benne ragadt a nyolcvanas évek végében, még épp a technikai forradalom előtt. Nem is igazán a trükkökre, a látványra gondolok, az rendben van, főleg úgy, hogy a film legnagyobb része szűk térben játszódik, és az effekteknek vajmi kevés szerepük van. Sokkal inkább a szereplők és a történet viselnek magukon valami lemoshatatlan nyolcvanasévek-érzést. Hiányzik egy Sarah Connor vagy egy Ripley, hiányzik a markáns gonosz robot vagy anyakirálynő is, de a legfőképpen az a tágas tér hiányzik, amiben a történet helyet kap. A mélység titka majdnem súlytalan, lebeg, mint a színészek a vízben: se epikus küzdelem, se háttérmitológia. Ami persze csak azért baj, mert a film eszközei viszont nagyon is egy óriás-epikus alkotáshoz illenének.

A maga korában technikailag zseniális volt a film, például az, amit a víz animálásával művelt. De elpazarolni ezt a zsenialitást egy jelenetnyi víz-csápra… A női főszereplő is igen erős benne (Mary Elizabeth Mastrantonio) – ez szinte hagyományos Cameronnál, de akkor miért kellett a sokkal kevésbé karakteres férfit (Ed Harris) erőltetni, mintha Ripley helyett Hudson lenne az Aliens középpontja? Ilyen pici hibák, aránytalanságok, talán figyelmetlenségek szorítják A mélység titkát a rendező munkásságának másodvonalába – de hadd mondjak valamit.

Gyerekkoromban láttam a filmet először, és egyike volt azoknak, amiket sose felejtettem el. Néhány jelenetére százhúsz éves öregkoromig emlékezni fogok, esküszöm, akár a szenilitás szélén is. A hangulatára is. A vízicsápra. És a végére, te jó ég, amit csak Cameron merészelhetett: hogy hülyét csináljon en bloc az emberiségből. Ez egy bivalyerős film, mert amire Cameronnál azt mondom, „másodvonal”, azért a legtöbb rendezőnek még mindig jó üzlet lenne eladnia a lelkét.

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek.

Add Comment

Click here to post a comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Podcast

Hirdetés

Hirdetés

VlogTekercs

A melodráma igenis több a túlcsorduló érzelmektől. Viszont ehhez vajon az kell, hogy a szerelem beteljesületlen maradjon?

A VLOGtekercs ehavi adásában Spike Jonze A nő és Marc Webb 500 nap nyár című filmjei kerülnek terítékre. Bemutatjuk, hogy a melodráma (minden felszínes vélemény ellenére) nem feltétlenül süpped középszerűségbe. A két film összehasonlításával kiütköznek a műfajban rejlő lehetőségek, valamint az is, hogy azon túl miben újítanak az alkotók.

Műsorvezetők: Énekes Gábor
Szöveg: Énekes Gábor
Vágó: Nagy Tibor
Főcím: Gyenes Dániel
Projektvezető: Nagy Tibor
Producer: Molnár Kata Orsolya