Nincs kategorizálva

A szabad választás illúziója – Black Mirror: Bandersnatch

Szóval nem is láttad a filmet, mégis kíváncsi vagy a fordulatokra. Tudod, mi vagy te? Egy idióta. Elmégy a filmtörténet egyik meghatározó pillanata mellett úgy, hogy csak olvasol róla. Nincs nagyon hideg ott fenn az elefántcsont-tornyodban, ahonnan lenézel a valódi résztvevőkre?

A Bandersnatch legsokkolóbb pillanata, amikor Stefannak választania kell a saját és Colin halála között. Érezni, hogy az egyik mindenképpen be fog következni. Ha úgy döntesz, Stefan vesse le magát a balkonról, megteszi; ha úgy döntesz, Colin, ő is megteszi.

Ekkorra te már bevonódtál érzelmileg. Mármint bevonódtál volna, ha előbb megnézted volna, és nem itt olvasgatnál róla. Mint minden jó film, a Bandersnatch is eléri, hogy beleszeress a karaktereibe egy kicsit; legalább annyira, hogy embernek hassanak kitalált produktum helyett – és akkor neked kell döntened a halálukról. Tíz másodperced van rá. A tíz másodperc végén hóhér leszel.

Mondj még egy filmet, ami ezt eléri!

A Bandersnatch persze egészen más döntéseket is kínál; némelyiknek közel sincs ennyi érzelmi súlya. Választhatsz a legelején zeneszámok között; nosza, dönts tetszésed szerint! Aztán eldöntheted, elfogadjon-e egy mesés állást ifjú játékfejlesztőnk. Itt már különválik a fantázia a realizmustól: mindenki, de mindenki nyilván az állást választja, kivéve azokat, akik a játékipar utóbbi évtizedét végigélvezve, egyre rutinosabban navigálva az egyre terebélyesebb döntésfákon, már sejtik, hogy a valószerűtlenebb döntés lesz egyben az izgalmasabb is – hogy érdemes tettetni némi hősiességet akkor is, amikor minden hétköznapi ember beülne a finom meleg munkahelybe. És kivéve azokat, akik itt szépen elolvassák a megfelelő döntést, mielőtt nekilátnának a filmnek. Tégy magadnak egy szívességet, és húzz vissza az előző oldalra egy értelmesebb utat választani.

Ekként a Bandersnatch a veterán játékosokat is megszólítja és a veterán filmnézőket is, és könnyű hozzáférhetőségével szerencsés módon az újoncokat is. A tanulási görbe csöppet sem meredek: mire valódi döntéseket kell hoznod, már nemcsak a mechanizmus világos, de kezded sejteni azt is, milyen hatással lehetnek a döntéseid.

Ahogy haladsz a sztoriban, úgy kezd felsejleni a metaréteg. A meta a Bandersnatch legizgalmasabb része. Van-e szabad akarata a főhősnek? Nincs, hiszen egy Netflix-film karaktere; előre megírták és megrendezték – ezt az utat is választhatod. Van, hiszen csak az elmeháborodottak hisznek olyan összeesküvés-elméletekben, hogy irányítják őket – ezt az utat is választhatod. Nincs, mert a kormány titkos kísérletben mérgezte meg az elméjét. Van, mert a végén mégis képes az önfeláldozásra. Te döntöd el.

Ha a legnehezebb pillanatot a gyilkosságok adják a Bandersnatchben, a legszebbet ez az utóbbi: az önfeláldozás.

Számodra a pillanat szépsége persze épp most vész oda. Meg is érdemled. A gondolat, miszerint az ember méltóságát és szabadságát az önfeláldozás bizonyítja, nem idegen a drámáktól, de ritkán valósítják meg olyan szépen, mint a Bandersnatch, és oly lélektanilag megalapozottan. A kisfiú elballag édesanyjával… Mintha a fénybe ballagna. Boldogabb lesz így a sorsa, mint anyja nélkül. És határozottan boldogabb, mint bármelyik másik végződés esetén – és ha úgy döntesz, hogy elhiszed, hogy Stefan minduntalan újraindítja magát, akkor ő ezt már mind ismeri! –; mert Stefan alapvetően jó ember, és a gyilkosság, az őrület, a bukás aligha lehet a célja, és aligha hozhat neki boldogságot, még akkor sem, ha egy ötcsillagos értékelésű játék az eredménye.

Stefan ebben különbözik tőled. Te nem voltál képes azt az utat választani, amit a film és úgy általában a művészet megérdemel tőled: a spoilermentességet. Nincs benned se alázat, se ráció, csak alantas kíváncsiság.

Minél többet gondolkodsz a Bandersnatchen, annál inkább életre kel: meta-metafilm. Mi a jelentése az összeesküvés-szálaknak? Valódiak vagy csak Stefan képzeletében élnek? Ha valódiak, akkor in-universe, vagy mint a legextrémebb Netflix-szál, csak tettetett in-universe? Volt Stefannak választása, vagy az őrület mindenképpen bejárta volna a maga útját? Etikus a részedről végighajszolni őt a legextrémebb horroron, vagy pedig felelős vagy kitalált, ki-tudja-hogy-kitalált-e, de akárhogy is, oly emberi karakteréért?

Másfél óra Bandersnatch egy heti gondolkodást kínál, és aztán újrajátszást, újranézést – már nem is tudom, melyik a megfelelő ige. Azt tudom, hogy megbűvöl a film és visszahúz.

És persze életre kelt már a meta-meta-meta réteg is: ahol az emberek online egymásnak a filmről való gondolatait elemzik és vitatják. És a meta-meta-meta-meta, ahol én ezt leírom. És a meta-meta-meta-meta-meta, ahol te magadban épp azt gondolod, hogy bár ne olvastad volna el ezt az utat. Legalábbis remélem.

 

MEG FOGOD NÉZNI A BANDERSNATCH-ET?

IGENNEM

Havasmezői Gergely

Havasmezői Gergely a Filmtekercs egyik alapítója. Történészként és újságíróként végzett, kommunikációs doktoriján dolgozik. Specializációja a film- és mozitechnika, a sci-fi és a társadalmi problémákkal foglalkozó filmek.

WP Twitter Auto Publish Powered By : XYZScripts.com